Az utóbbi hetekben meglehetősen sokat foglalkozott az írott és elektronikus, a világi és az egyházi magyar sajtó a nyolcvanhatodik évét taposó, de magát fiatalnak valló, sugárzó egyiptomi jezsuita szerzetessel, Henri Bouladdal.
Napilapok és hetilapok, televíziók és rádiók rohanták le Budapest VIII. kerületében lévő szerzetesi szállásán arra a hírre, hogy nemrég magyar állampolgárságot kért Alexandriában Semjén Zsolt helyettes miniszterelnöktől, és ezt hamarosan meg is kapta a magyar Országházban. Mindenki szerette volna tudni, miért döntött így, mit jelent ez neki az egyiptomi és a libanoni állampolgársága mellett, vajon miről beszélgetett Orbán Viktor miniszterelnökkel az állampolgársági eskü utáni közös ebéd alatt, hogyan látja Európát és a kereszténységet, mi a véleménye a migránsokról, milyen reformra szorul szerinte az egyház és a pápa…
Vallásos körökben Magyarországon több mint huszonöt éve ismert és egyre ismertebb Henri Boulad. Először A Szív okossága című könyve jelent meg magyarul még 1988-ban, az Ecclesiánál, Vácz Jenő jezsuita fordításában. A kötet az 1978 és 1981 között Alexandriában – szülő- és szolgálati helyén – elhangzott beszédeinek gyűjteménye. Vácz Jenő, a püspökszentlászlói Életrendezés Házának megálmodója és felépítője németből fordította e szövegeket. A könyv tartalma nagyon színes, szó van benne Isten szentháromságos titkáról, az isteni megtestesülés logikájáról, Jézus Krisztus személyéről, a megváltásról, a szenvedés teremtő energiájáról, a rossz problémájáról, az evolúció távlatairól, az emberi munka és tevékenység értelméről, a világ végéről, a halálról mint ébredésről… – mondhatni mindenről. S mindenről van figyelemre érdemes véleménye, melyet lebilincselően tálal. Olyan nyelvezettel és olyan inspirálón, hogy az emberek tolonganak a látására és hallására, amerre csak jár, és falják a könyveit. Vagyis Henri Boulad üzenete igazán nem emberi szavak sora, hanem maga a személy. A megélt emberi minőség mint példa és mint lehetőség mindenki számára.
A magyar állampolgárság kérésének hátterében ott van az is, hogy Henri Boulad legtöbb gondolata magyar nyelvre van lefordítva. Jó üzlet is könyveinek kiadása, ami a vallásos kiadványokra nem jellemző. Ezért aztán se szeri, se száma a kisebb-nagyobb kiadványokba szerkesztett előadásainak. A kilencvenes évek legelején járt először Magyarországon, és személyes varázsának hatása csak bátorítást jelentett a kiadóknak. A háttérben egy osztrák hölgy, Hidda Westenberger is e siker titka. Férjét a nyolcvanas években munkája Alexandriába vitte, ő pedig vele tartott. Ráért, fölfedezte a jezsuita templomban az akkor még kevéssé ismert Henri Bouladot. Az atya lenyűgözte. Kezdte magnóra rögzíteni és németre fordítani a beszédeket. Az általa kiadott könyvekre bukkant rá Vácz Jenő atya.
Henri Bouladot első magyarországi útján tolmácsként végigkísérhettem. Ez az út alapozta meg hosszú távra barátságát az országgal és lakóival. Vácz atya karizmatikus személye, a meleg fogadtatás mindenütt, ahová ment, sokat jelentett neki, a továbbiakban elég volt hívni, és jött. Általában egy-egy újabb könyvének bemutatójára érkezett Magyarországra. Kanadai útja során 2013-ban montreali meghívóján keresztül üzent Torontóba, ahol akkor éppen plébános voltam. Az ontariói magyarok pedig zsúfolásig megtöltötték a Szent Erzsébet-templomot. Kanadában már akkor egyre kevésbé kívánatos személy volt szókimondó, kemény beszédei miatt. Reflexióra érdemes ez a jelenség: a Kárpát-medencében és attól távol a magyarok között mindig gyorsan feloldódott/feloldódik, otthon érzi magát, és a magyarok általában eufórikusan válaszolnak prófétai üzenetére, személyére. Ideje volt magyar állampolgársággal megpecsételni ezt a „titokzatos” kapcsolatot…
Mintha ennek így kellett volna történnie. Hiszen Henri Boulad sokáig francia állampolgár szeretett volna lenni, de ez sehogy nem sikerült neki. Pedig kiskorától francia volt a második nyelve, tanult Franciaországban, megkapta a francia érdemrend tiszti keresztjét „a teljes önfeláldozásnak szentelt életéért”, mivel Kalkuttai Teréz anyával egyetértésben megszervezte az egyiptomi karitászt, kiterjesztette működését Szudánra, menekülttáborokat szervezett, küzdött a szudáni népirtás megfékezéséért, a rabszolgák kiváltásáért, az észak-afrikai és keleti országokért felelős karitász elnöke volt, alelnöke a római karitászközpontnak… Kétszer is kérvényezte a francia állampolgárságot, és kétszer utasították el. Talán egy magasabb erő terelte felénk?
Henri Boulad eszménye a valóban szabad ember. Az isteni szabadságát megélő ember. Az értékek vonzásában növekvő, „felfelé tekintő” (antroposz) lény. Nem tudja elfogadni, hogy besuvasszák valami skatulyába. Ezért vallja, hogy ő liberális és konzervatív, szélsőjobb és szélsőbal, republikánus és demokrata, heretikus és ortodox, iszlamofil és iszlamofób, fideszes és MSZP-s és jobbikos és DK-s… Ezért nem tudja elfogadni azt a modern rabszolgaságot sem, amelyre kényszerítették és kényszerítik az embereket és egész társadalmakat Nyugaton a politikai korrektség jelszavával, nem kevés sikerrel. Lázad ez ellen, és lázadásra szólít, hogy az emberi személy visszanyerhesse szabadságát és valódi méltóságát. Csoda-e, ha nemkívánatosnak nyilvánították mindenütt, ahol erős ez a rabszolgaság? Franciaországban és Kanadában egyenesen megtiltották, hogy nyilvánosan beszéljen, még templomokban sem teheti ezt. A nagy hatalmi és politikai központokban, ahol megszólalt Európában és Amerikában, sorra némaságra ítélték. Érthető, ha vonzódik azokhoz, akik hasonló cipőben járnak, akikkel egy táborban érzi magát. Ahogy megfogalmazza: ő az értékek mellett foglal állást, mindegy, hogy az milyen pártban, színben, csoportban található.
A küzdelemben az értékekért lehet társa hívőnek és nem hívőnek, katolikusnak és reformátusnak, kereszténynek, zsidónak, muzulmánnak…
A három átmeneti állampolgárságát (egyiptomi, libanoni és magyar) megelőzi és megalapozza maradandó állampolgársága: hogy neve föl van jegyezve a menny anyakönyvében. Ott, az örök otthonban, ahová egyszer véglegesen visszavonul. Igaz, majd csak harmincnégy év múlva, mert százhúsz éves koráig van küldetése, mint Mózesnek… De ez nagyon fontos: elsősorban és mindenekelőtt Isten örök országának polgára – ezért aztán minden csepp vérét kész adni a jobb földi világért, mert az áldozat nem veszteség számára, a hívő ember számára, hanem éppen fordítva: nyereség. Fontos ezt megérteni nála és minden valóban hívő embernél. Mert a hit romlása, az alkudozások és megalkuvások ennél a pontnál kezdődnek, ha meggyengül a valódi, eleven hit. Ezzel aztán a földi élet is mocsarassá, élhetetlenné válik. Az átmeneti, a földi értékek riadt vagy bátor védelmében, amikor kivonulnak mögülük mindaz, ami maradandó, örök, a földiek értéktelenné válnak, a földi élet élhetetlenné.
Ez segít érteni, miért is vezet lelkigyakorlatokat Henri Boulad jezsuita, mostani látogatása alkalmából kettőt is – Kismaroson és Püspökszentlászlón. Igaz, nem kifejezetten Szent Ignác-i lelkigyakorlatokat ad a hagyományos értelemben, de egész lénye tükrözi a Loyolai lelkületét. Szent Ignác lelkigyakorlatai kicsúcsosodnak abban, hogy az embert elvezetik a szeretet megszerzéséért vállalt szemlélődésbe. Boulad atya a Jezsuita Kiadónál most magyarul is megjelent legújabb könyve címében is a reményt kiáltja világgá (A halálban ugyanis megszületünk), alcímében pedig ezt konkretizálja a hús-vér ember számára (Szeretet, szerelem, feltámadás, örök élet). A kötet a szabadulás felé segít: örökölt és kialakított kényszerképzeteink, amelyek elválasztanak magunktól, egymástól, a világtól és Istentől, a halálban kimúlnak, és megnyílunk a valódi ismeretre. Vallási gyakorlataink, imádságunk, lemondásaink – ha megfelelően tesszük őket – már most hozzák a szabadság fényét, levegőjét. „Isten örök fiatalsága egykor a miénk is lesz. Az örökkévalóságban sosem szűnünk meg növekedni, megismerni, lelkesülni, szeretni. A halál nem az élet megállása, hanem annak megszűnése, ami akadályozta, hogy az élet lendületet vegyen. A mennyország nem más, mint folytatása annak a mozdulatnak, amelyet földi életem során kezdtem meg.” A könyv ezen ajánlása olyan, hogy akár Vácz Jenő is mondhatta volna – nem csoda, hogy a Loyolai e két fia annyira egymásra talált. Jenő atya már tizennégy éve növekszik nagy lendülettel, Boulad atyának majd igyekeznie kell, hogy beérje, ha majd arra kerül a sor…
Nem sokkal jövetele előtt Boulad atya váratlanul lerövidítette magyarországi útját, mert Libanonba hívták ünnepit beszélni március 25-én. Ez a nap Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, Gábor angyal Názáretbe látogatásának és a megtestesülő Isten titkának ünneplése. Jézus foganásának jelenete benne van a Koránban is. Vagyis közös muzulmán és keresztény (katolikus) ünnep lehet. Ezt ismerte föl évekkel ezelőtt Libanon politikai vezetése, és a napot közös keresztény–muzulmán ünneppé tette, hogy erősítse az egységet a vallásilag nagyon vegyes országban. Boulad atya meghívása és beszéde a valódi muzulmán–keresztény megbékélést és egységet szolgálja. Fontos ezt tudni, miközben emlékezünk kemény szavaira az iszlámmal kapcsolatban. Libanoni útja most kicsit más lesz, mint a szokásos, hisz nagy valószínűséggel két új honfitársával is találkozik majd: Benedicty Róbert és Szabó László jezsuitával…