Szabó Ferenc SJ

Krisztus és egyháza Pázmány Péter életművében

Leírás

A szerző 1990-es, A teológus Pázmány című kötetében a grazi teológiatanár latin Theologia scholastica kurzusát, Szent Tamás-kommentárját mutatta be, különös figyelemmel a fiatal jezsuita hitelemzésére és kegyelemvitájára. Most Pázmány Péter teljes életművét: latin és magyar összes munkáinak krisztológiáját és egyháztanát ismerteti és méltatja.

Mivel minden hitigazság összefügg, és a keresztény tanítás középpontjában Jézus Krisztus és üdvözítő műve áll, a szoros értelemben vett krisztológián túl kellett lépnie, amikor Pázmány Péter egész művét figyelembe véve megvilágította Krisztus misztériumának központi helyét, és elhelyezte Pázmány Krisztus-központú teológiáját egyrészt kora skolasztikus és protestáns teológiájában, másrészt az újkori teológia fejlődésében.

Róna Judit PhD

Bővebben

Recenzió

„Szabó Ferenc legújabb monográfiája két szempontból is érthetőbbé teszi Pázmány életművét a mai olvasó számára. Feltárja azt az „aranyfedezetet”, amely már a jezsuita professzor teológiai írásaiban tetten érhető és más műfajú későbbi írásainak alapjául szolgál. Ugyanakkor rávilágít Pázmány teológiájának, krisztológiájának és egyháztanának modernségére, azokra a gondolatokra, melyek a II. Vatikáni Zsinat tanításaiban, sőt az ezt követő évtizedekben is jelen vannak a katolikus teológiai gondolkodásban.”

Hargittay Emil egyetemi tanár, irodalomtörténész

„Tartalmas, tanulságos, érdekes és élő írás. Igen nagy haszna lesz »Pázmány ébresztésében«. A magamfajta teológus kedvet kap ilyenkor Pázmány alaposabb tanulmányozásához.”

                                    Dr. Török Csaba teológusprofesszor


Bővebben

A szerzőről

Szabó Ferenc SJ

A Zala megyei Kálócfán született 1931-ben. 1950-ben érettségizett, majd egy-egy évet az egri és a szombathelyi szemináriumban töltött. 1953-ban belépett a jezsuita rendbe. Francia és magyar irodalmat tanult Budapesten az Idegen Nyelvek Főiskoláján, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Az 1956-os forradalmat közvetlen közelről megélte, mert a jezsuiták rendháza, ahol lakott már akkor is Budapest szívében, a Szentkirályi utcában volt. Elöljárói kérésére távozott az országból ugyanez év novemberében. Rendi tanulmányait a Leuven melletti eegenhoveni főiskolán végezte 1957 és 1963 között. 1962-ben szentelték pappá Brüsszelben. 1966-ban teológiai doktorátust szerzett Párizsban az Institut Catholique-on. Tézise: Le Christ créateur chez Saint Ambroise (Róma, 1968). 1992-ben jött haza Magyarországra és azóta is folyamatosan ír és tanít.


Bővebben