Tornya Erika RSCJ

Jövőbe mutató életutat kínálni

Az Egri Főegyházmegyében több figyelemfelkeltő esemény is történt a közelmúltban, ezek közül kiemelkedő, hogy az Eszterházy Károly Egyetemet átvette a katolikus egyház, illetve hogy júniusban az egyházmegye ordináriusa a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozata kitüntetésben részesült. Hivatásról, a világegyház ügyeiről, aktuális oktatási kérdésekről, a roma kisebbség felzárkóztatásáról, de még az egri borokról is beszélgettünk vele. Részlet a Szív magazin októberi számában megjelent cikkből.

– Érsek atya, hogy van?

– Köszönöm kérdését, jól vagyok! Jól érzem magam a bőrömben. Amikor sok-sok évvel ezelőtt a papi hivatást választottam, vagy inkább elfogadtam, abba egész biztosan belejátszott, hogy már gyermekkoromban megismertem kiegyensúlyozott, boldog papokat, akiken látszott is, hogy lelkesen, örömmel élik meg hivatásukat. Ezek az első élmények később erősödtek azáltal, hogy kerestem az ilyen papok társaságát, akik segítettek elindulni ezen az úton. Anélkül, hogy erre külön reflektáltam volna, érdekelt benső békéjük oka, biztosítéka. Hamar rájöttem, hogy nem elég a mindennapi szolgálat öröme, a hívek és általában az emberek visszajelzése, e papok életének valódi titkát a mély istenkapcsolatban fedeztem fel. Ezért egyre inkább arra törekedtem magam is, hogy az imádság, az Istennel való belső dialógus által egyre közelebb kerüljek hozzá, és benne találjam meg életem fókuszát. Több mint negyvenéves papi szolgálat után azt tapasztalom, hogy ma is ez tölt fel új energiákkal, ad lendületet és motivációt a különféle feladatokhoz.

– A papnak nemcsak hivatása, hanem küldetése is van…

– Nem pusztán azért lettem pap, mert jól éreztem magam papi társaságban, vagy mert szeretek imádkozni. Elsőrendű feladatomnak tartom, hogy tanúságot tegyek a feltámadt Krisztusról, hirdessem evangéliumát, és megerősítsem keresztény testvéreimet a hitben. Ebben a megerősítésben nagy segítség és vigasztalás a szentségek kiszolgáltatása, amelyek mindenkit segítenek abban, hogy élete egyre inkább Isten gyermekéhez méltó legyen. A pap olykor kemény, mégis sok örömet tartogató feladata, hogy kormányozza a rábízott közösséget, kész legyen áldozatokat és lemondásokat is vállalni értük. Hiszem, hogy Jézus Krisztus élete és válaszai az emberi élet nagy kérdéseire ma is érvényesek, és kész vagyok ezt meggyőződéssel képviselni szűkebb és tágabb környezetemben. Ebbe a keretbe beleférnek a hivatás teljesítésével járó örömök, kihívások és a tervek is, amelyek kapcsolódnak ahhoz a papságon belüli személyes küldetéshez, amelyet az ember elöljárói akaratából éppen betölt. Ebben segít mindnyájunkat az a belső forrás, amelyet állapotbeli kegyelemnek nevezünk.

– Hogyan került Egerbe? S volt-e korábban kötődése a városhoz?

– Közel tízéves vatikáni szolgálat után érkeztem ide. Meglepetésként és ajándékként fogadtam, amikor a szentatya rám bízta a főegyházmegye kormányzását. A Kisalföldön születtem és nőttem fel, később Győrben és Budapesten tanultam. A távolban lévő Eger számomra gyermekkoromtól egybeforrt a hazaszeretet fogalmával. Ebben nagy segítséget jelent mindenkinek Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye. Nagyon jó, hogy ezt minden magyar gyermek elolvassa. Dobó esküje ma is megdobogtatja a fiatalok szívét. Gyermekkoromra visszagondolva emlékszem, hogy nagyon szerettem volna eljutni ide, a Kisalföldön élve viszont minden iskolai kirándulás elsősorban a közeli látványosságokra korlátozódott. Már katonaviselt ember, sőt pap voltam, amikor először néhány órára itt jártam, egy egyházi ünnepen. Végül gyermekkori vágyamat a Gondviselés sokkal egyértelműbben teljesítette, mint valaha gondoltam volna: több mint tizennégy éve már, hogy egri lakos vagyok, ráadásul nem is az én kezdeményezésemre, hanem hiszem, hogy Isten akaratából, XVI. Benedek pápa közreműködésével.

– A Magyar Érdemrend középkeresztjét „több évtizedes, odaadó lelkipásztori szolgálata, kiemelkedő egyházdiplomáciai szerepe, valamint a katolikus nevelés érdekében végzett munkája elismeréseként” kapta. Mire büszke ezzel kapcsolatban?

– Végzem és mindig végeztem azokat a feladatokat, amelyekkel elöljáróim megbíztak. Egri érsekként pedig mindazt, ami egy püspök feladata. Jó sok van belőle, így az embernek este soha sincs olyan élménye, hogy elvégeztem a feladataimat, azokat csak félbehagyni lehet. Sok minden van, ami örömmel és Isten iránti hálával tölt el, ugyanakkor látom azt is, hogy mennyi munka marad elvégezetlen, és mennyi hiányossággal, emberi gyengeséggel, gyarlósággal végezzük feladatainkat. Mindezek ellenére ha a büszkeséget pozitív tartalommal próbáljuk megtölteni, akkor elkötelezett és fáradhatatlan munkatársaimra vagyok büszke, akik sokszor már a gondolataimat is kitalálják, és mindenben segítik szolgálatomat.

– Korábban dolgozott a Vatikánban is, a Papi Kongregáció érsek-titkáraként. Szükségét látja-e, hogy erőteljesebb magyar jelenlét legyen az egyház mindenkori központjában?

– A mi fogalmaink szerint miniszterhelyettes voltam a kilenc vatikáni minisztérium egyikében. Természetesen hasznos lenne most is, ha több magyar munkatárs lenne az Apostoli Szentszék szolgálatában, de ennek a kérdésnek korábban tulajdonítottam nagyobb jelentőséget. Jelenleg van néhány fiatal magyar pap, akik diplomáciai szolgálatot teljesítenek, különféle nunciatúrákon beosztott diplomataként dolgoznak. Büszkék lehetünk rájuk.

[…]

A cikk teljes terjedelmében A SZÍV Jezsuita Magazin 2021. októberi számában jelent meg. Ide kattintva belelapozhat, megvásárolhatja, vagy akár elő is fizethet a lapra!

Fotó: Orbán Gellért

Tornya Erika RSCJ

Egy nap a pápa közelében

Martos Levente Balázs a Központi Szeminárium rektora, lapunk állandó szerzője. A budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus alkalmából azt a megtisztelő felkérést kapta, hogy a rendezvény utolsó napján ő legyen a hazánkba látogató Ferenc pápa olasz–magyar tolmácsa. Arról kérdeztük, milyen benyomások érték e rendkívüli és felelősségteljes megbízatás során. Részlet a Szív magazin októberi számában megjelent cikkből Bővebben “Egy nap a pápa közelében” »

Jenei Gyöngyvér

„Az írás a lét megoldhatatlanságára épül”

Szereplőinek esendőségén, küzdelmeiken és hibáikon keresztül közös, mindennapi, megfoghatatlan valóságunk rajzolódik ki, történetei közel hozzák az életet. Legújabb regénye, a Mamikám, mely belülről mutatja meg egy nyomorban élő cigány nő és egy magára maradt falusi asszony hétköznapi, mégis megrendítően drámai kapcsolatát, új nyelvet szólaltat meg a magyar irodalomban. A József Attila-díjas íróval erről a könyvről és sok minden másról is rendhagyó módon, levélváltásokon keresztül beszélgettünk. Részlet a Szív magazin októberi számában megjelent cikkből Bővebben “„Az írás a lét megoldhatatlanságára épül”” »

Végh Dániel

Sajgóapostolkodás szabadon

Ha csak egyet mondhatsz, ki az a magyar jezsuita, akit példaképednek tekintesz, és miért?

Szabó István atya, családunk néhai barátja jön először eszembe. Gyerekfejjel azt sem tudtam, hogy jezsuita volt. Ha támadt valami háborúság, anyám őt hívta, hogy elrendezze. Amikor szeminarista lettem, havi száz forinttal támogatta a tanulmányaimat, mert tudta, hogy szegények vagyunk. Pedig nála is jó helye lett volna a pénznek, mert igen-igen szerény körülmények között élt. Nem volt rendkívüli személyiség, de sokat jelent ma is számomra a hiteles embersége az üldöztetései közt.

Bővebben “Sajgóapostolkodás szabadon” »

László Dóra

„Szegénységet láttam, de nyomort nem”

A népdalgyűjtést nem érdemes nemzeti horizontról szemlélni, hiszen a folklór a nemzetté válás előtt is létezett – mondja az énekes, gitáros előadóművész, aki létrehozta Ukrajna legnagyobb zenei archívumát, a Polyphony Projektet. A honlap egy különleges, eltűnő világról készült pillanatfelvételként is felfogható, amely egyszerre hordozza a múltat, a jelent – és talán a jövőt. Részlet A SZÍV magazin júniusi számában megjelent interjúból.

Bővebben “„Szegénységet láttam, de nyomort nem”” »

Lukácsy György

Nem tyúkanyó, hanem anya

Berg Judittal eredünk népszerű meséinek forrásvidékére. A Maszat, a Hisztimesék, a Rumini, a Lengemesék vagy az Alma szerzője szerint a mese a túlélés eszköze lehet. Emellett arról is kérdezzük az írót, mitől hiteles egy meseíró, tényleg megfenyegették-e a Rumini folytatásáért, és miért küzd a szuperháziasszony sztereotípiája ellen.

Bővebben “Nem tyúkanyó, hanem anya” »

Unger Anna

„Feltölt, hogy a színpadon ismét kicsit gyermek lehetek”

A harminckét éves mezzoszoprán 2017-ben diplomázott a Zeneakadémia oratórium- és dalénekművész mesterszakán, 2020 óta pedig a szabadúszás mellett klasszikus éneket tanít az egyetem jazz tanszékén. Munkájában kiemelt szerepe van a kortárs és barokk zenének, a dal műfajának és az operának. Gyermekkorról, gyermeklétről, életbe vágó véletlenekről és a szeretet alapvetéseiről beszélgettünk.  Bővebben “„Feltölt, hogy a színpadon ismét kicsit gyermek lehetek”” »

Szőnyi Szilárd

Kortársunk, Szent Ignác

Hogyan lett egy baszk hősszerelmes lovagból szerzetesrend-alapító? Miért állt az első jezsuita ötszáz éve az inkvizíció előtt, és ugyanő miben volt jelentős reformátor? A Jézus Társaságának az 1773-as betiltás után kétszáz évvel miért kellett újra felfedeznie saját lelkigyakorlatait? A május 20-án kezdődő Szent Ignác-évre hangolódva erről is kérdeztük a dobogókői Manréza Lelkigyakorlatos Ház igazgatóját, a magyar rendtartomány korábbi vezetőjét, Lukács János jezsuitát.

Bővebben “Kortársunk, Szent Ignác” »

„Az első két évben még elfogadtam hálapénzt”

Sosem látott átalakulás veszi kezdetét márciustól a hazai egészségügyben. Mostantól börtön jár a hálapénzért, ellenben 2023-ig kétszeresükre nőnek az orvosi fizetések – ugyanakkor a többségnek választania kell a magán- és az állami praxis között. Ki jár jól, és ki rosszul, mi lesz a béremelésből most kimaradó ápolókkal, a szabad orvosválasztással, és hogyan kínál majd természetes, abortuszmentes környezetet az első magyarországi egyházi szülészet? Többek közt ezekről a témákról beszélgettünk a fővárosi református Bethesda Gyermekkórház főigazgatójával. Részlet A Szív magazin márciusi számában megjelent interjúból.

Bővebben “„Az első két évben még elfogadtam hálapénzt”” »

László Dóra

„Ne azt nézd, hogy ki jobb nálad!”

Futott sivatagban és vadonban, és éppen idén lesz tíz éve, hogy először állhatott a dobogó legfelső fokára a spártai ultrafutók versenyén. Volt, hogy szaunába állított futópadon, máskor kánikulában, állig felöltözve készült a sivatagi megmérettetésre. Fogorvos, háromgyerekes családanya, akinek karácsonyra megjelent, férjével, Lubics Györggyel közösen írott könyve – A homokdűnéken túl letehetetlen, izgalmas olvasmány.

Bővebben “„Ne azt nézd, hogy ki jobb nálad!”” »

KARÁCSONYI ADOMÁNYGYŰJTÉS A FELLEGVÁR NAPKÖZI JAVÁRA

Egy éve működik a józsefvárosi Baross utcában a Fellegvár Napközi, ahol nyolc halmozottan sérült kisgyermek lelt második otthonra és elhivatott segítőkre. A magánintézményt a legsúlyosabb állapotú kisfiú, Táltos édesapja álmodta meg, és kizárólag adományokból, támogatásokból tartja fenn. Történetük A SZÍV jezsuita magazin év végi ünnepi számában olvasható. Segítsen ön is, hogy a járvánnyal súlyosbított telet átvészelhessék, és hogy jövőre se legyen gondjuk a mindennapokra! Bővebben “KARÁCSONYI ADOMÁNYGYŰJTÉS A FELLEGVÁR NAPKÖZI JAVÁRA” »

Végh Dániel

Akik jobbá teszik a világot

Évekkel ezelőtt, amikor még nem volt országosan ismert, rendszeresen láttam egy parkban, ahogy félrevonulva eteti speciális kerekesszék-babakocsi-bicikli-utánfutó hibridben ülő, láthatóan súlyosan sérült kisfiát. Lenyűgöző türelemmel, odafigyeléssel, messzire sugárzó szeretettel. Két okból nem szólítottam meg akkoriban: szégyelltem magam, hogy jóllehet nekem egészségesek a gyerekeim, nem vagyok ennyire odaadó édesapjuk, másrészt bevallom, kissé megijesztett extravagáns külseje. Számomra ő mintaapa, igazi mai József.

Bővebben “Akik jobbá teszik a világot” »

Tornya Erika RSCJ

Szabadság és elemelkedés

Előadóművész, dalszerző, szövegíró, zenetanár. Saját zenekarát 2010 óta vezeti, a magyar jazzélet egyik meghatározó alakja. Az interjúban többek között alkotói módszeréről, hangulatokról, művészi útjáról, spiritualitásról, anyaságról vall.  Bővebben “Szabadság és elemelkedés” »

Szőnyi Szilárd

Az élet papos oldala

Mi a közös Hodász Andrásban, a közelmúltig közéleti ügyekben is rendre felszólaló lelkipásztorban, papkollégájában, „Pálferi” Ferenc mentálhigiénés szakemberben, illetve Kuzmányi István diakónusban, a Magyar Kurír és az Új Ember főszerkesztőjében? Azon túl, hogy három széles körben ismert, országos hatókörű „szószékkel” rendelkező személyiségről van szó, mindegyikük az angyalföldi Szent Mihály-plébánián szolgál. Felkerestük hát őket, és megnéztük, hogyan működik hazánk talán legkülönlegesebb vezetésű egyházközsége. Bővebben “Az élet papos oldala” »

Horváth Árpád SJ

A világegyház tagjai vagyunk – Beszélgetés Erdő Péter bíborossal

Az Esztergom–budapesti Főegyházmegye főpásztora a nyár elején a pesti jezsuiták templomában járt, ahol Jézus Szíve napján tizenkét felnőttet részesített a beavató szentségekben. A koronavírussal kapcsolatos tavaszi megszorítások után ez volt az első alkalom nálunk, amikor a szertartásokon már mindenféle korlátozás nélkül részt lehetett venni. Az interjú készítésének idején már mindenki megkönnyebbülve reménykedett, hogy a járvány a végéhez közeledik. Bővebben “A világegyház tagjai vagyunk – Beszélgetés Erdő Péter bíborossal” »

Unger Anna

Két kürtös egy csárdában Benyus János és Benyus Péter zenéről, hitről, családról – és a legkisebb fiúk aranyéletéről

Álomszerű történetbe csöppen az, aki megismeri a Benyus családot. Tíz testvér, akik gyermekkoruktól fogva együtt muzsikálnak, a nyolcvanas években végigjárják Európát, s felnőttként mind zenei pályára lépnek. Filmbe illő életük titka az az összetartás és a szeretet, amely a Gondviselésbe vetett hitükből forrásozik. Ettől lesz életük több, mint egy jó sztori: valódi tanúságtétel. A család két legifjabb tagjával beszélgettünk. Bővebben “Két kürtös egy csárdában Benyus János és Benyus Péter zenéről, hitről, családról – és a legkisebb fiúk aranyéletéről” »

Tábori Kálmán

Vedd le a sarudat!

„Legyél olyan gyengéd, hogy érintődhess, hogy valamit észrevegyél, tudj figyelni arra, ami a környezetedben és benned történik.” –  emlékszik vissza egy lelkigyakorlatban kapott útmutatásra Mustó Péter. Ez azonban számára nem csupán egyszeri feladat volt, hanem egész életét meghatározó hivatás. A jezsuita szerzetessel érintődésről, méltóságról és megélt tapasztalatairól beszélgettünk. Bővebben “Vedd le a sarudat!” »