Leírás
A Szentírás legelső oldalain olvasható történet szerint a Jóisten jókedvűen megteremti a világot, ráadásul nem saját magának, hanem az embernek, aki az ő képmása. Van az ember lényében valami, ami közös a Teremtőével, amit közvetlenül tőle kapunk, nem a porból készült, ez pedig a Mindenható lehelete, azaz a lélek. A szövegből azt is megtudjuk, hogy a Jóisten az ember gondjaira bízza mindazt, amit teremtett. Még azt is kinyilatkoztatja e történet a későbbi nemzedékek számára, hogy az ember társas lény, tehát nem jó egyedül lennie. E csodaszépen felépített archaikus narratíva alapján a legfontosabb üzenet a sorsunkra nézve talán mégis az, hogy a Teremtő egészen jó, sőt szép, harmonikus világot teremtett, és ez az édenkerti állapot lenne a mi Isten által megálmodott otthonunk. Hogy a kígyó rontása hogyan keveredik a képbe, honnan kerül elő az undok csúszómászó, arra ez az ősi szöveg nem ad egészen világos magyarázatot. Arra viszont nagyon is fény derül, hogy a bűnbeesés történetében mi sem vagyunk egészen ártatlanok. (…)
Horváth Árpád SJ
