„Akik gyermekkorukban bántalmazást éltek meg, nagyon sok akadállyal és korláttal szembesülnek felnőttkorukban, amelyek érintik családi, munkahelyi és baráti kapcsolataikat. Sérüléseik végigkísérik életüket. az elfojtás miatt sokszor maguk sem tudják, milyen mélységű fájdalmakat hordoznak. Írásommal segítséget szeretnék nyújtani azoknak, akik dolgoznak azon, hogy a gyermekkorukban elszenvedett traumáikkal megküzdjenek, s így teljesebb és boldogabb életet élhessenek. Hogy képesek legyenek megfogalmazni azokat az érzéseket, amelyek befolyásolják életüket, és felismeréseik által értékes megoldásokhoz juthassanak. Hogy megtörtségükre ne büntetésként tekintsenek, hanem ajándékként, amely segít még valósághűbb, színesebb és teljesebb életet élni.”
Tonhaizer Anikó: A szorongástól a szeretet elfogadásáig – Lelkigondozói lehetőségek gyermekkori bántalmazást elszenvedők kísérésében
„Mindennapos látvány, hogy a játszótéren a szülők mobillal a kezükben figyelik, hogy a gyerek mikor harap bele a homokfagyiba, vagy mikor veszi ki a másik kezéből a kislapátot. Ismerős helyzet lehet a munkahelyen, ahogy hirtelen feszültek leszünk, amikor felvillan a képernyőn egy bejövő e-mail ikonja. Vagy akár egy mély beszélgetés közben is előfordult már, hogy óránk a legintimebb pillanatban szólít fel arra, hogy álljunk fel, mert túl sokat ültünk… Ezek mind olyan momentumok, amelyek néhány évtizeddel ezelőtt még ismeretlenek voltak.
Felgyorsított világunkban egymás után jelennek meg az újabbnál újabb kommunikációs csatornák, és ma már nemcsak személyesen, telefonon, e-mailen, hanem a legkülönbözőbb azonnali üzenetküldő szolgáltatásokon keresztül is elérhetők vagyunk. Éjjel, nappal, munkahelyen, játszótéren, itthon és külföldön. Mintha nem lehetne ebből szabadulni. Hogyan is tudnánk annyi mindent csinálni, annyi helyen jelen lenni, ha nem »multitaskingolva«? De valójában akarunk mi szabadulni attól, hogy egyszerre több minden kösse le a figyelmünket?”
Kapusy Kata – Pataki-Bittó Fruzsina: Megszakításmenedzsment – Hogyan kezeljük a figyelmünket?
„…arról szeretnék képet adni, mi játszódik le egy olyan ember fejében, aki modern korunk egyik új függőségének a rabja, gondolatai, élete az étel körül forognak, ha bánatos, örül, szorong, fél, megoldhatatlan konfliktusai vannak, vagy épp sikereit ünnepli, mindig az étel az egyik első dolog, amihez nyúl. Miközben a társadalom és kultúránk teljesen legalizálja, sőt, mi több, támogatja a gasztrokultúra, az étel mint ünnep gondolat terjedését, ennek divatja van, s egyre-másra hallunk újabb és újabb egészséges étrendekről, diétás módszerekről, fogyókúrákról, reformokról, »egyetlen« és végleges megoldást ígérő trendekről, a statisztikai adatok, a népesség, az egyén mentális-pszichés és fizikai állapota, az egészségügyi adatok és a halálozási mutatók azt sejtetik, hogy mindezek nem vezetnek megoldáshoz. Sokan vannak, sokan vagyunk, akik szenvedünk, egy olyan állapot fogságában vagyunk, amelyre nehezen találunk magyarázatot, pedig a jelenséget már több mint három évtizede kutatják: ez pedig az ételfüggőség.”
Nagy Eszter: Lebilincselő ételek, felszabadult életek – Az ételfüggőség csapdája és kiutak
