A Szív cikkei

Dyekiss Virág

Hajaj, ha szeptember, akkor iskola

Bármilyen szépen ragyog is a napsugár, ha itt a szeptember, irány az iskolapad, az óvoda – és ezzel együtt egy teljesen más ritmus, napirend. Az utolsó nyári hét gyakran már teljesen az iskolára készülődés jegyében telik: rengeteg beszerzés, odafigyelnivaló, lehet, hogy még a betűket is érdemes átnézni. Emlékszem, egyik nyáron elfelejtettem talán a G betű kunkorítását, és a szomszédom kezéről próbáltam lelesni a megfelelő mozdulatot. Tovább olvasom „Hajaj, ha szeptember, akkor iskola” →

Tornya Erika RSCJ

Nagyot mertem álmodni

1. Korán a Szentjánosbogár közösség bűvkörébe kerültél.

Dunakeszin élek a mai napig, oda születtem, és a rendszerváltás idején a mi gyártelepi Jézus Szíve-plébániánkról indult el ez a közösség. Több család összefogott azzal a céllal, hogy a gyermekeik számára tartalmas és keresztény programokat biztosítsanak. Tovább olvasom „Nagyot mertem álmodni” →

Gyöngyössy Orsolya

Pihen a falu

A munka a magyar parasztember életének legfőbb szervezőelve és rendtartó ereje volt. Világszemlélete, gondolkodása a földhöz és a földművelő munkákhoz kötötte: jobbágya volt a földnek és szolgája azoknak a munkáknak, melyeket a termelés éppen megkövetelt. A hagyományos paraszti társadalom pihenéséről, „szabadidő”-fogalmáról Szabó László néprajzkutató állítja, hogy vizsgálata „mesterséges problémafelvetés […] ölbe tett kéz nincs”. Megállapítása általában véve helytálló, mégis némi árnyalásra szorul. Tovább olvasom „Pihen a falu” →

Jancsó Árpád SJ

India közelebbről

Sokan az ellentétek országának mondják, egyszerre utalva India fejlődő gazdaságára és katasztrofális társadalmi problémáira. Mások képzeletében a szegénység szimbólumai, a nyomortelepek jelennek meg. Ismét mások egzotikus turistacélpontként tekintenek rá, mint az elefántok, a Tádzs Mahal vagy a jóga hazájára. Tovább olvasom „India közelebbről” →

Szokol Réka

Jezsuiták vakáción, avagy néha a páterek is pihentek

Vajon mire gondol a kedves olvasó, ha a „jezsuita villa” kifejezést hallja? Egy szerzetesrend nevéhez nehezen asszociálható ez a többnyire nagyvilági és nagypolgári életstílusra utaló épülettípus, pedig a fogalom igenis létezett, és használatos volt a XX. század első felében – igaz, elsősorban maguk a jezsuiták értették és alkalmazták a mindennapi beszédben. Természetesen nem kell fényűző, pompás palotákra gondolni, többnyire egyszerű, de kényelmes házakról volt szó, ahol a rendtagok kipihenhették a munka vagy a tanulás fáradalmait. Tovább olvasom „Jezsuiták vakáción, avagy néha a páterek is pihentek” →

Paszternákné Tóth Júlia

„Uram, jó nekünk itt lennünk”

Mit tud egy olyan tábor, ahonnan a gyerekek nem akarnak hazamenni, és utána pár napig mintha nem is e világban léteznének? Hat nyári nap hosszabb távon is kihathat az életünkre? A „lelki napok” elnevezés tényleg azt takarja, hogy a Szentjánosbogárban a puszta szórakoztatáson túl valami többet is kaphat a fiatal? Isten és az embertárs képes megérinteni a lelkét? Fel-felvillanó emlékképekkel tudom elmesélni, én hogyan éltem meg mindezt hosszú éveken keresztül. Tovább olvasom „„Uram, jó nekünk itt lennünk”” →

Patsch Ferenc SJ

Az Aquinói nyomában

A lélegzetelállító gótikus katedrálisok számos helyen megtalálhatók Európában. Szinte elakad a szavunk a reimsi vagy a chartres-i székesegyház, a kölni vagy a milánói dóm láttán. Az építőművészet csúcsai ezek, amelyek ma is csodálatot váltanak ki a szemlélőből. Egy katedrális valójában az univerzum mása: minden részletében kidolgozott, szerves egészet alkotó építmény, amelynek díszítőelemeit olyan magasságokban is aprólékos gonddal dolgozták ki, ahová el sem ér az emberi tekintet. A lenyűgöző tartóoszlopok önkéntelenül is az ég felé irányítják pillantásunkat. Aquinói Szent Tamás életműve leginkább egy ilyen gótikus katedrálishoz hasonlítható. De ki volt az a férfi, aki létrehozott egy ilyen csodát? Tovább olvasom „Az Aquinói nyomában” →