Szigeti László

Távoli vidékek vonzásában

Kaland, utazás, egzotikum – mesében, regényben és a való életben. A nagy népszerűségnek örvendő történetek egész sorát jegyző szerzőt várva várt latin-amerikai útjairól, klasszikus és mai irodalomról, a fiatalabbak olvasási kedvének felkeltéséről, valamint az írás műhelytitkairól egyaránt kérdeztük. Tovább olvasom „Távoli vidékek vonzásában”

A Szív szentje

Ferenc pápa 2024. május 23-án engedélyezte Bódi Mária Magdolna, az 1945-ben vértanúhalált halt szent életű munkáslány boldoggá avatási dekrétumának kihirdetését. Magdi ügye különösen közel áll A Szív mindenkori szerkesztőségéhez és a magyarországi jezsuitákhoz, hiszen Balatonfűzfőn, ahol gyári munkásként dolgozott, egy népmisszió során kapcsolatba került a Szívgárdával, s rövidesen lapunk elkötelezett terjesztője lett. Bódi Magdiról már nem sokkal halála után megemlékezett lapunk, illetve a korabeli keresztény sajtó. A Magdit ismerő környékbeliek – köztük egykori lelkipásztorai – visszaemlékezéseit Oross István atya gyűjtötte össze. Az ő kézirata alapján 1956-ra Galambos Miklós plébános szerkesztett egy újabb kötetet, melyben Goretti Szent Mária életével állítja párhuzamba Magdi életét. Temesi József, aki Magdi életének utolsó évében lelkiatyja és gyóntatója volt, később pedig belépett a Jézus Társaságába, a rendszerváltozás után jelentetett meg immár szélesebb körben egy füveskönyvet az előbbiekből. E forrásokból gyűjtöttünk össze egy csokorra való kedves történetet Magdi „szív-ügyeiről”. Tovább olvasom „A Szív szentje”

Barta István

Az elvetett mag sokszoros termést hoz

Bódi Mária Magdolna Krisztusnak maradéktalanul elkötelezve, fiatalon, a fiatalokért vállalta a vértanúságot. Élete ránk hagyott kincsei boldoggá avatási ünnepe alkalmával, színdarab és különleges keresztelő során is felfénylenek, hogy már soha ne halványuljanak el. Udvardy György veszprémi érsekkel beszélgettünk a virtuális kommunikáció lehetőségeiről és az élet megkerülhetetlen realitásáról. Tovább olvasom „Az elvetett mag sokszoros termést hoz”

Dyekiss Virág

Hajaj, ha szeptember, akkor iskola

Bármilyen szépen ragyog is a napsugár, ha itt a szeptember, irány az iskolapad, az óvoda – és ezzel együtt egy teljesen más ritmus, napirend. Az utolsó nyári hét gyakran már teljesen az iskolára készülődés jegyében telik: rengeteg beszerzés, odafigyelnivaló, lehet, hogy még a betűket is érdemes átnézni. Emlékszem, egyik nyáron elfelejtettem talán a G betű kunkorítását, és a szomszédom kezéről próbáltam lelesni a megfelelő mozdulatot. Tovább olvasom „Hajaj, ha szeptember, akkor iskola”

Tornya Erika RSCJ

Nagyot mertem álmodni

1. Korán a Szentjánosbogár közösség bűvkörébe kerültél.

Dunakeszin élek a mai napig, oda születtem, és a rendszerváltás idején a mi gyártelepi Jézus Szíve-plébániánkról indult el ez a közösség. Több család összefogott azzal a céllal, hogy a gyermekeik számára tartalmas és keresztény programokat biztosítsanak. Tovább olvasom „Nagyot mertem álmodni”

Gyöngyössy Orsolya

Pihen a falu

A munka a magyar parasztember életének legfőbb szervezőelve és rendtartó ereje volt. Világszemlélete, gondolkodása a földhöz és a földművelő munkákhoz kötötte: jobbágya volt a földnek és szolgája azoknak a munkáknak, melyeket a termelés éppen megkövetelt. A hagyományos paraszti társadalom pihenéséről, „szabadidő”-fogalmáról Szabó László néprajzkutató állítja, hogy vizsgálata „mesterséges problémafelvetés […] ölbe tett kéz nincs”. Megállapítása általában véve helytálló, mégis némi árnyalásra szorul. Tovább olvasom „Pihen a falu”

Jancsó Árpád SJ

India közelebbről

Sokan az ellentétek országának mondják, egyszerre utalva India fejlődő gazdaságára és katasztrofális társadalmi problémáira. Mások képzeletében a szegénység szimbólumai, a nyomortelepek jelennek meg. Ismét mások egzotikus turistacélpontként tekintenek rá, mint az elefántok, a Tádzs Mahal vagy a jóga hazájára. Tovább olvasom „India közelebbről”

Szokol Réka

Jezsuiták vakáción, avagy néha a páterek is pihentek

Vajon mire gondol a kedves olvasó, ha a „jezsuita villa” kifejezést hallja? Egy szerzetesrend nevéhez nehezen asszociálható ez a többnyire nagyvilági és nagypolgári életstílusra utaló épülettípus, pedig a fogalom igenis létezett, és használatos volt a XX. század első felében – igaz, elsősorban maguk a jezsuiták értették és alkalmazták a mindennapi beszédben. Természetesen nem kell fényűző, pompás palotákra gondolni, többnyire egyszerű, de kényelmes házakról volt szó, ahol a rendtagok kipihenhették a munka vagy a tanulás fáradalmait. Tovább olvasom „Jezsuiták vakáción, avagy néha a páterek is pihentek”