Paksa Balázs

Smoke Sauna Sisterhood – A megtisztulás rítusa

Kerültünk-e már olyan helyzetbe, hogy hirtelen életünk legféltettebb titkairól meséltünk egy vadidegen embernek egy vadidegen helyen? S utólag mintha magunk sem értettük volna, mi váltotta ki ezt az őszinteségi rohamot… A hely szelleme? Vagy az a különleges összehangolódás, amit a másikkal éreztünk? A Sundance-nyertes Smoke Sauna Sisterhood a nyári forróság közepén a hűvös Észtországba invitál minket, egy szauna mélyére, ahol feltárul a lélek.

Vannak profán gyóntatóhelyeink: a fodrász, a kedélyes buszvezető melletti szűk terület, a kisbolt pénztárja vagy egy orvosi rendelő mind-mind a személyes lélekbontakoztatás színtere lehet. Sokszor csak a csevegésig jutunk el, máskor azonban döbbenetes mélységek tárulnak fel, miközben csattog az olló, csörög a kassza, vagy várunk a receptre. Még a nem hívő, Istentől való szabadságára oly büszke ember is érzi, hogy szüksége van olyan alkalmakra, amikor kiöntheti egy másik embernek mindazt, ami a szívét nyomja. Anna Hints nemzetközi koprodukcióban készült dokumentumfilmje, a Smoke Sauna Sisterhood, ilyen helyre viszi nézőjét: különleges összezártságba, ahol forróság és jéghideg csap össze, s testileg-lelkileg lemeztelenedünk. Kemény próba ez, s nem feltétlenül testi vonatkozásban: nagyobb ugrás elérni a lelki intimitást. A film főhősei, öt asszony beszél elharapott mondatokban, néhol kacagva, máskor könnyekkel küszködve a saját életéről. Közben látjuk őket léket ütni a jeges tóba, felhevíteni a köveket, egymás hátát masszírozni, majd a havas tájba kirohanva énekelni. Valami ősit, ráolvasásfélét, amitől az egész cselekmény rítusszerűvé válik.
A magyar forgalmazású plakáton nem véletlen a tizenhatos karika: Hints filmjében leplezetlenül ábrázolja a meztelenséget, de nem azért, hogy férfivágyat vagy női védtelenségérzést keltsen a nézőben. Egyszerűen az intimitás megteremtésének első lépcsőfoka a levetkőzés. Ezek a nők tisztában
vannak testi adottságaikkal, s azzal is, hogy itt, egymás között nem kell sem szégyenkezniük, sem kelletniük magukat: természetes testfelfogásuk távol áll mind a nyílt erotikától, mind a prüdériától. A szexualitást bizonyos szempontból fetisizáló, más irányokból viszont súlyosan tabusító korunkban ritka fejlemény ez, s komoly üzenet.


Középkorú hőseink nem kérnek elnézést azért, mert nem manökenalkatúak, s alapvetően jól érzik magukat a bőrükben. A forróság bódít, a hideg frissít, a kettő kontrasztja pedig elevenít. S az asszonyok beszélnek. Nem beszélgetnek (vagy csak ritkán), inkább monológokat hallunk. Türelmesen végighallgatják egymás vallomásait, csak néha-néha szólnak közbe. A lelki intimitás törékeny közege felszín-re engedi a mélyben lévő rezdüléseket: ki traumatikus gyerekkoráról, ki az őt sújtó igazságtalan társadalmi elvárásokról, ki személyes küzdelmeiről mesél. Párkapcsolati dilemmák, abortusz, mellrák, tiltott vonzalom és halálfélelem egyaránt terítékre kerül, s a néző gyorsan elfelejti, hogy tulajdonképpen leskelődik, ugyanis magával ragadják a történetek. Hints főként a női szerepek és változásaik köré rendezi asszonyainak megszólalásait, s a dokumentumfilmes külsőségek dacára egy játékfilm dramaturgiai tudatosságával súlyozza őket. Kicsit talán didaktikus is az épülő feszültség, de ennyi megbocsátható, hiszen a női lélek legbensőbb tájaira szállunk le.
A Smoke Sauna Sisterhood legalább ennyire szól a posztmodern ember rítusigényéről is. Mert hiába tagadjuk, ma is szükségünk van olyan közösségi cselekvésekre, melyekben individuális énünk feloldódik, s részévé lesz egy nagyobb egésznek. Ha úgy tetszik, a teljességnek. A filmben bemutatott szaunarítus tökéletes példája ennek: a felkészülés, a felszabadító pillanat(ok) és a levezetés egyaránt bevett rend szerint követik egymást, és ismételhetők. A lélek ugyanis egymás után többször is megszólaltatható – egészen addig, míg végleg leteszi terheit. A vízpermettel, a gőzzel és a frissen szedett, hátcsapkodó növénycsokorral mintha a múltbeli tévedések, bűnök és traumák is távoznának.Test és lélek egységét így megélni egészen különleges érzés: hétköznapi szerepeinkben szigorúan szétdarabolt énünk újra egységes, élő személyiséggé áll össze.


A filmben időről időre megszólal egy arc nélküli, idősebb hang. Eredete bizonytalan: szólhat a múltból (akár egyik főszereplőnk nagymamájaként), és a jövőből is (annak szavaként, akivé az asszonyok válhatnak majd). E misztikus szál csak látszólag metszi keresztbe a dokumentumfilmes eszköztárat: valójában első számú bizonyítéka annak, hogy igazából rítusfilmet látunk. Beavató képeket, amelyek után mi is egy kicsit megtisztulva lépünk ki a moziból.

Anna Hints: Smoke Sauna Sisterhood (Savvusanna sõsarad), Alexandra Film / Kepler 22 Production, 2023, 89 perc

Tornya Erika RSCJ

Itt a Szívem!

Képzeljük el, hogy A Szív újságnak saját védőszentje, de legalábbis égi pártfogója lesz belátha­tó időn belül. Ki lenne erre alkalmasabb, mint Bódi Mária Magdolna, akit hamarosan boldoggá avat az egyház? Hiszen ő „Itt a Szívem!” felkiáltással, nagy lelkesedéssel árulta a lapunkat. Rövid, de teljes életéről Szakács Péter atyával beszélgettünk, aki a Veszprémi Főegyházme­gyében több munkája mellett Bódi Mária Magdolna, a vértanúság hírében elhunyt munkáslány boldoggá avatásának püspöki delegátusa volt, végigvitte az ügyet egészen az egyházmegyei szakasz lezárultáig, s könyvet is írt Magdi életéről Boldogok a tiszta szívűek címmel. Bővebben „Itt a Szívem!” »

Végh Dániel

A Missio Rákócziana

Egy város, ahol szinte semmi nem emlékeztet a jezsuita múltra, avagy hogyan került a Jézus Társasága épp a református kollégiumáról híres Sárospatakra, és mire jutottak a páterek a protestantizmus fellegvárában? Bővebben „A Missio Rákócziana” »

Bíró Viktória Teréz

Rejtett kincseink otthona

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye olyan helyeket, történeteket rejt, amelyek igen hamar az ember szívéhez tudnak nőni. A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya tagjai és munkatársai közül többen is innen származnak, közülük Alakszainé dr. Oláh Annamária ügyvezetővel, Nevelős Gábor jezsuita atyával és Érsok Gáborral, a Jézus Szíve-templom koordinátorával beszélgettünk a borsodi élet örömeiről, csodáiról és nehézségeiről. Bővebben „Rejtett kincseink otthona” »

Patsch Ferenc SJ

Egy európai és evangéliumi ember

Nagyon örülök, hogy A Szív magazin úgy ítélte meg, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyéről szóló szám nem jelenhet meg egy Kuklay Antalról szóló cikk nélkül. Ha rajtam múlna, egy Magyarországról vagy akár Európáról szóló szám sem jelenhetne meg nélküle. Mert Tóni atya európai ember, a szó legigazabb, legszebb értelmében. Hosszú élete során – idén júniusban lesz kilencvenkét éves – bármelyik európai egyetemen taníthatott volna. Már csak a nyelvismeretei alapján is. Ehhez képest több mint egy emberöltőn keresztül (miután az 1956-os eseményekben való részvételéért kapott hosszú börtönbüntetése után szabadult) egy ezerháromszáz lelkes zempléni falunak volt a plébánosa. Talán ennek is köszönhető életének hihetetlen evangéliumi kisugárzása. Bővebben „Egy európai és evangéliumi ember” »

Görföl Tibor

Letelepedett vándorlók

2020-ban szerzett először cigány/roma/vándorló gyökerekkel rendelkező ember teológiai doktorátust Nagy-Britanniában. A fiatal férfi neve Steve Horne: anglikán lelkész, hat gyermek apja. Rendszeresen tart előadásokat egyetemeken és parókiákon arról, amit doktori értekezésében a vándorlók teológiájának nevez. Nem pusztán elméleti érdeklődéssel fordul a cigányság felé, hiszen apja révén maga is e közösség tagja. Bővebben „Letelepedett vándorlók” »

Janka György, Nagy Luca

Oktat, nevel – és növel

1. Tősgyökeres miskolci, de még inkább diósgyőri vagy. Számodra mit jelent ez a mondás: „Sorsod Borsod”?

Az, hogy Miskolcon születtem, alapkötődést jelent. Soha nem akartam úgy igazán elköltözni innen – bár pályakezdőként felmerült, hogy elkalandozzunk a Dunántúlra. Ez azonban csak romantikus fellángolásnak bizonyult, valójában természetes létterületem Miskolc. Számomra Diósgyőr és Miskolc egyet jelent, s bár erősebb a diósgyőri kötődésem, amióta a Jezsuban dolgozom, ez jelentősen tágult, s mondhatom, hogy az egész várost átöleli. Bővebben „Oktat, nevel – és növel” »

Tornya Erika RSCJ

Érintsd meg!

Ha a Jézus Szíve-tiszteletre gondolunk, valószínűleg a nagymamáink imakönyvében lapuló, megfakult szentképek jutnak eszünkbe, melynek egyik oldalára egy pirosan lángoló szívű Jézust nyomtattak, a másik oldalán pedig felajánló ima olvasható. Vagy a templomok nyitott mellkasú szobra, esetleg a vasárnapi hirdetések, melyek az első péntekre hívják fel a figyelmet. Milyen összefüggésben lehet ez a személyiségünk központjával és a szeretettel? Bővebben „Érintsd meg!” »