Godó Mihály SJ

1913-ban született, 1933-ban lépett be a román rendtartomány szatmári újoncházába, tanulmányai befejeztével Szegeden szentelték pappá 1942. május 13-án. Első munkahelye Hódmezővásárhely lett, majd 1945 nyarán visszatért Erdélybe, Szatmárnémetibe. 1949-ben internálták a szerzeteseket, a jezsuitákat Szamosújvárra vitték. 1952. november 15-én tartóztatták le, 1953 októberében hazaárulás és lázítás vádjával tizenhat évi szigorított börtönre ítélték. Nyolc évig magánzárkában tartották fogva, 1962. november 18-án szabadult ki, valószínűleg amnesztiával. 1965-ben plébánossá nevezték ki Herkulesfürdőn, ahol komoly lelkipásztori munkát végzett. 1979-ben újra letartóztatták, hatóság titkos rádióadásokat észlelt, és őt gyanúsította. Tiltott kereskedelemmel vádolták és azzal, hogy szentbeszédeiben az ateizmus ellen küzd. Hat év börtönbüntetést kapott, 1980-ban szabadult egy amnesztiatörvényből kifolyólag. Szabadulása után Újaradon, 1985–6-ban Mihalán és 1986-tól Pankotán végzett plébániai munkát. Életének utolsó állomása volt a szentannai német öregotthon, ahol 1993-ban házi lelkész lett haláláig. Szülőfalujában, Kisiratoson temették el, ahol 1998-ban emlékművet avattak a tiszteletére.