Leírás
Február van, farsang ideje. Szabad kiöltözni, szépnek lenni, és persze rondának is, hősnek meg kétbalkezesnek, aranyos mesefigurának és toronyórának, hittérítőnek, filmsztárnak, feketepofájú busónak vagy meglepett földönkívülinek. Báli készületek, álarcos mulatság, zene, tánc, életöröm. Ünnep, akárcsak nemrég Karácsony volt és hamarosan Húsvét is lesz a maga hosszú készületével. Bár itt még a készület is rövid, hiszen befogadás helyett a kiengedés, összeszedettség helyett a szeleburdiság, mélység helyett a felszín, a csalóka látszat spontán öröme vár. Felnőtteknek lehetőség a játékra – ki meddig tudja megengedni magának –, gyerekeknek pedig izgalom az új szerepek, lehetőségek titkos komolysága miatt.
Valószínűtlen figurák, elérhetetlen szerelmek és rég vágyott barátságok, káprázatos teljesítmények és rémséges vadállatok, realitásukat vesztett hétköznapi helyzetek kudarcos, zűrös vagy szórakoztató jelenetei a maguk kifogyhatatlan változatosságában – e farsangi kellékek egyben éjszakai álmaink díszletei is. Álmaink a legfeleslegesebbnek tűnő, néha legprofánabb, máskor legszentebb történetek színterei. Mit jelentenek? Mit kezdjünk velük? Kezdjünk-e velük valamit? Magukra adó művészek, hála Istennek, nem engedhetik álmaikat, álmainkat veszendőbe menni. Felvilágosult kérdéseinkre is kapunk hasznos válaszokat a lélektan kutatóitól arra, amit Freud a tudattalanba vezető királyi útnak nevezett. Egyházaink az álmokat nem sorolják a legfontosabb kérdések közé, az érdeklődésre pedig – mint egykor a farsangi mulatozásokra –, ha némi távolságtartással is, de azért nem elítélően tekintenek. A Biblia Istene pedig mintha kifejezetten kedvelné az álmokat, mintha tudna mit kezdeni az álmodni szeretőkkel, mintha hívásait előszeretettel rejtené nehezen megfejthető álmokba.
A megszentelt élet éve, a szerzetesek éve az Istennel együtt álmodók éve is. Szent Ferenc először félreértette az üzenetet, amikor San Damiano romos kápolnájában a kereszt előtti álomszerű imájába, ima-álmába merülve hallgatta az Üdvözítő szavát: „menj és építsd fel házamat, nem látod, hogy romokban hever?” Szent Ignác lázálomszerű narcisztikus képzelgéseibe, melyeket képzelőerejével gazdagon kifestett, észrevétlenül kezdtek vegyülni a Szent Ferenc és Szent Domonkos utánzására vonatkozó vágyak. Giovanni, a kilencéves kisfiú sem tudott mit kezdeni vad álmával, a bandázó fiúk trágár csapatával vívott reménytelen küzdelemmel. Az álom része volt, és ezért nem adhatott biztos értelmezést az őt jóságra és kedvességre biztató Férfialak sem, s titokzatos maradt a Nőalak is, akinek láttára a gyerekek vicsorgó vadállatokká változtak, majd kezének intésére játszadozó bárányokká. Giovanni sírva feltett kérdésére, hogy mit jelentsen mindez, olyan választ kapott, amely a szívébe égett, bár még mindig csak az álom része volt: „Ez lesz a feladatod. Légy alázatos, kitartó és erős!” Ébredése után testvérei csak nevettek, és mindenki másként magyarázta: juhász leszel, pap, vagy bandavezér. Nagymamája nyugtatgatta, hogy az egésznek nem szabad jelentőséget tulajdonítania. S bár ezt megértette, a történteket mégsem tudta kiverni a fejéből Giovanni, a későbbi Don Bosco, akinek kétszáz éves születésnapját idén ünnepli az általa létrehozott szalézi rend, mai világunk egyik legnépesebb, legelevenebb szerzetesközössége.
A báli meghívó kézbesítve! Szabad jelmezben is érkezni. Isten sem marad ki!
Lukács János SJ
