A SZÍV – 2016. május

Női szemmel

Leírás

„Hogy nem vettem ezt észre? Ott volt az orrom előtt, mégsem láttam!” – Gyakran halljuk így bosszankodni ismerőseinket, miután végre megkönnyebbülten megragadják szemüvegüket vagy más elveszített munkaeszközüket. Ritkább, de kiváltságosabb pillanatokban a tudományos kutatások terén is hasonló szavak kísérik egy-egy új eredmény megszületését. Személyes utunkon tett önismereti felismeréseink örömét is meg-megzavarja némi mérgelődés: miért tartott ilyen sokáig, míg erre rájöttem? A késlekedés oka sok esetben több mint meglepő: nem az volt a baj, hogy túl keveset tudtam, hanem inkább az, hogy túl sokat véltem tudni! „Itt biztos nincs”. „Ez lehetetlen”. Kultúránk egyik meghatározó jellemvonása a nők helyzetének jelentős változása. Látjuk- e, hogy mi történik? Halljuk-e azokat, akik erről beszélnek? Nem gondoljuk-e, hogy mindent tudunk már, és készek vagyunk-e új szempontok befogadására? Ha igen, mi lesz a korábbi szemléletmódunk értékeivel? Mi történik, amikor nők teszik fel maguknak a korábban elsősorban férfiaknak fenntartott kérdéseket? Hogyan vegyülnek női hangok a korábban férfiak számára fenntartott beszélgetésekbe? Lapszámunkban (három évvel ezelőtti) „férfi számunk” kiegészítéseként női hangoknak adunk teret. Témánk kétségkívül kiforratlan; nyugtalanítóan kemény viták között kalauzol. Ferenc pápa a tőle megszokott, néha már zavarba ejtő határozottsággal ítéli el a divatos nézeteket, amelyek a „nők emancipációját” okolják kortárs kultúránk egyes visszás jelenségeiért. A női test kereskedelmi felhasználását – amikor béranyát, reklámhordozót vagy szexuális tárgyat látnak benne – a férfi sovinizmus megnyilvánulásának tekinti. Azt írja, hogy a nők mozgalmaiban meg kell látnunk „a Lélek munkálkodását a nők méltóságának és jogainak világosabb felismerése érdekében” (Amoris Laetitia 54), mert segíthetnek „túljutni a diszkrimináció régi formáin”. Hallani sem akar ugyanakkor a férfi és a nő közötti különbségek elmosásáról. A pápa tehát ugyanúgy vív az eltúlzott férfiközpontú szemléletmód, mint a szemellenzős feminizmus ellen. Célja alapvető értékeket kiszűrni és elismerni egy könnyen zavarossá és ideologikussá váló gondolkodásmódban, méghozzá úgy, hogy az eredmény ne élettelen szürkeség legyen, hanem a különbség ragyogóvá váljon, férfi és nő pedig különbözőségük örök feszültségében váljon Isten szép és hiteles képmásává.

Bővebben

Tartalom

Beköszöntő
Lukács János SJ: NŐI SZEMMEL

aLapgondolat
J. Újváry Zsuzsanna: A NŐ A TÖRTÉNELEM SORÁN

Turai Gabriella: A KLASSZIKUS NŐI MISZTIKA

Görföl Tibor: VITÁK A NŐK PAPPÁ SZENTELÉSE KÖRÜL

Dyekiss Virág: ASSZONYI VILÁG

Molnár-Bánffy Kata: SENKI NEM MONDTA, HOGY KÖNNYŰ LESZ

P. Szilczl Dóra: KÜLÖNBSÉG – elválaszt vagy összeköt?

Novák Zsüliet: NŐK A SEREGBEN

Szabó Ferenc SJ: „AZ ÖRÖK NŐI”

Aczél Petra: BOLONDSÁG?

VilágEgyház
Tőzsér Endre SP: „OLYKOR TÚLSÁGOSAN MACSÓK VAGYUNK, ÉS NEM HAGYUNK TERET A NŐKNEK!”

Jánosi Dalma: ISTEN SZÖVETSÉGESEI

Jánosi Dalma: A NŐ KÜLÖNLEGES HATALMA

SzentÍrás
Nagypál Szabolcs: A NŐ ÉS A FÉRFI MINT ISTENKÉPMÁS
Külön-külön és együtt

AnyaApaGyerekek
Görföl-Tóth Anna: EMBER SZÜLETIK A VILÁGRA

SzépÍrás
Kipke Ágnes: UGYANAZT A VILÁGOT, MÁS SZEMMEL

SzínTér
GIOVANNI CUCI SJ: A LÁTHATATLANSÁG GYŰRŰJE

Deme Barnabás: A KÍVÁNCSISÁG HAJT

Paksa Balázs: FEHÉR FÉNY

Paksa Balázs: ÖNKITELJESÍTÉS FELMOSÓVAL

Marton Árpád: TORZÓ ÖRÖKLÉT

Viola Beáta: ÜZENET AZ EMBERI LÉTRŐL

Csanádi-Bognár Szilvia: EREK KIVARRVA


Bővebben

Hasonló termékek