Leírás
„Úgy várom már az iskolát!” – a hatodik születésnapját ünneplő kislány ragyogó szemmel suttogta el, hogy mennyire vágyik már a nagyok titokzatos világába. Sóhajtása néhány pillanatra feledtette évnyitóra készülő szülei, idősebb testvérei, tanárai jóval vegyesebb várakozását. Az iskolaév kezdete ritkán a felhőtlen öröm ideje. Új feladatokra, felelősségekre, kihívásokra készülve ritkán kívánunk egymásnak boldog új iskolaévet. Az első osztályba vágyó kislány mégis pontosan érzékelte, hogy valami nagyszerű kezdődhet az életében. A tanulás, a megértés az öröm kivételes forrásai, ha nem tartoznak is a legkönnyebben elérhetők közé. Egyik leginkább bámulatra méltó emberi képességünk, a gondolkodás helyzete aligha lehetne ellentmondásosabb, mint napjainkban. Az emberiség talán sohasem fordított annyi erőforrást a megismerésre, a kutatásra, korábban soha figyelembe nem vett kérdések tanulmányozására, mint ma. A minket körülvevő valóságot egyre összetettebbnek ismerjük meg. Egyre nő az igény a jelenségeket érthetővé tevő magyarázatokra. S a gondolkodás ázsiója közben mégis mintha csökkenne. Könyvek helyett az internet kéri a figyelmet. Párbeszédben kibontakozó mélyebb megismerés helyett erőltetetten leegyszerűsítő álláspontok versengenek. Mintha éppen az élni tudás legfontosabb ismeretei szenvednének hátrányt. Aligha baj, hogy a gondolkodást ma nem istenítjük úgy, mint ahogyan a felvilágosodás korában élt elődeink voltak rá hajlamosak. De talán éppen ezért kell figyelnünk nemcsak részletkérdésekre, hanem magára a gondolkodásra, a benne rejlő öröm lehetőségére is. A gondolkodás ugyanis nemcsak feladat és tennivaló, hanem az egyik leghatalmasabb motivációs forrás is a jól élni akaró ember számára. Nemcsak jóllétünk, de lelki és társadalmi egészségünk alapvető összetevője is. Szeptemberi számunk megjelenésével lapunknál hosszúra nyúlt átmeneti idő zárul le. Július 31-től ismét Horváth Árpád SJ kapott főszerkesztői kinevezést. A szerkesztőbizottság elnökeként hálásan köszönöm a szerkesztőség minden tagjának, hogy képességei legjavát adta az elmúlt időben, míg lapunk kinevezett főszerkesztő nélkül működött. Köszönet minden belső és külső munkatársunknak, szerzőnknek, a szerkesztőbizottság tagjainak is írásaikért és a lapszámok összeállításában nyújtott segítségükért.
