Leírás
Budapestet nem éppen a zöld parkjairól tartják számon, pedig ha tényszerűen nézzük a kérdést, kevés ennyire zöld nagyváros van a környéken. A magyar főváros kellős közepén ott van például a Gellért-hegy a rengeteg fájával és tágas mezőivel. Innen lélegzetelállító rálátás nyílik mind Pestre, mind Budára. Lehet látni a többhektárnyi Margit-szigetet is, tulajdonképpen még mindig a város közepén. A széles Duna pedig a gyönyörű hídjaival szellősen impozánssá teszi ezt a nagyvárost. Aztán a budai hegyek mellett Pestet is tágas zöld terek csipkézik: a Városliget, a Népliget, és itt van a Nemzeti Sírkert is, ahová csakugyan érdemes kilátogatni egy kis elcsendesülésre, ha személyes hozzátartozóink nem is nyugszanak ott.
E nagyváros kellős közepén élek jelenleg, és azt mondják, a Palotanegyed viszonylag szűk utcáin sohasem volt ennyi fa, mint amennyit az utóbbi években ültettek. És ahol fa, ott madarak is vannak, füttyük pedig még jobban rásegíthet bennünket arra, hogy csodáljuk az életet a fák hűvösében, a tágas lombokat, a masszív törzseket és a gyökereket, amelyekkel ezek a csodás lények ebbe a világba kapaszkodnak. A biztos gyökerek, az egyenes kiállás és az ég felé törekvés az ember sorsának tükröződéseként is felfogható. A fák sorsa hovatovább politikai tényezővé vált, ami nem biztos, hogy rossz, feltéve, ha nem feledkezünk meg arról, hogy az igazán dús élethez és az egészséges gyümölcsökhöz a kerttervezés és az időnkénti visszanyírás is hozzátartozik.
Horváth Árpád SJ
főszerkesztő