A SZÍV – 2017. március

Hitből fakadó áldozat

Leírás

Idén március elsejével beköszöntött a nagyböjti időszak. A telet, a hideget, a hosszú sötétséget farsangi mulatságokkal zártuk, és talán nem is bántuk már annyira, hogy e latyakosan mókás időszaknak is véget kell érnie egyszer. Közben megjöttek az első gólyák, kibújtak a hóvirágok, és ha néhány szűk órára kisüt a nap, elég csak egy mély lélegzetet vennünk a friss levegőből, máris átjár az a különös erő, amely a tavasz előillatával frissességet, üdeséget s talán egy kis derűt is hoz az életünkbe.

Folyóiratunk e húsvétra készülő számában elsősorban az áldozat témáját járjuk körül. Mire való a hitből fakadó áldozat, a böjt, a lelkigyakorlatok, milyen értelemben áldozat a szentmise? Miért fontos egyáltalán, hogy áldozatot hozzunk? Nem lehetne nélküle élnünk? A szekuláris világ nem is tud nagyon mit kezdeni ezzel a témával, az áldozathozatal akár még a gyengeség jelének is tűnhet. Nem lenne jobb inkább ügyesen kitérni az áldozathozatal elől, és a kellemesre, az örök vidámkodásra, egyféle állandó farsangi állapotra törekedni?

Valamiképpen minden komolyabb vallási hagyománynak központi gondolata az áldozat, mely a legkorábbi időktől foglalkoztatja az embert. Ha jobban belegondolunk, a mi életünkben is minden új kezdet és előrehaladás mögött valamilyen áldozat van. A születésünknek is elég komoly ára volt, meg annak is, ahogy felnőtté váltunk. Persze jó esetben mindez szeretetben történt, de ettől még valakinek áldozatot kellett hoznia értünk. Áldozatok nélkül nem lesz élet, és nem újulhat meg az élet. És tulajdonképpen ezt ünnepeljük húsvétkor: hogy az áldozat nem lehet hiába. Így válhat az áldozathozatal során minden sóhajunk egészen az Istenig hatoló sóhajtássá, amelyből remény, élet és derű fakad.

Horváth Árpád SJ
főszerkesztő

Bővebben

Tartalom

Beköszöntő
Horváth Árpád SJ: ÁLDOZATOK ÁRÁN

Rálátás
Sajgó Szabolcs SJ: A VÉRTANÚK VÉRE MA IS A KERESZTÉNYSÉG VETÉSE

Interjú
Hekler Melinda: A SZÍNHÁZ MINT MISSZIÓ

Nagy kérdés
Patsch Ferenc SJ: EGY SÖTÉT VONZALOM

MIT TESZ AZ EGYHÁZ A GYERMEKEK VÉDELMÉÉRT – Interjú Hans Zollner jezsuitával

Alapgondolat
Dyekiss Virág: ÉLETET AZ ÉLETÉRT
Az áldozat szerepe a természeti népeknél

Káposztássy Béla: AZ EUCHARISZTIA: ÁLDOZAT

Horváth Árpád SJ: A SZERETET MAGASABB FOKA
Laczkó Zsuzsanna testvér az önátadásról, sebekről és az ajándékozó Istenről

Hekler Melinda: ALKALMAZKODÁS, SZORONGÁS, AGRESSZIÓ
Negatív lelki mintázataink gyógyítása

Radványi Benedek: A SIKERIG VEZETŐ ÚT KÖVEI

Források
Tornya Erika RSCJ: ENNI VAGY NEM ENNI?
A Szent Ignác-i lelkigyakorlatok étkezési szabályai

Martos Levente Balázs: A TÖREDELMES LÉLEK ÁLDOZAT ISTENNEK
A világ teremtésétől Jézusig

Értjük egymást?
Solymári Dániel: SENKI SEM VÁLASZTHATJA MEG, HOVÁ SZÜLESSEN
Menekültek a peremvidék áldozatai

Otthon
Gökhan Ayhan: A MOSOLY HATALMA
Egy tízgyermekes anyuka a nevelőszülői hivatásról

Kultúra
Szigeti László: A GYALÁZAT MEGVÁLTÁSA

Csanádi-Bognár Szilvia: FÉNYLŐ FEKETÉN
Nagy Barbara képzőművész műtermében

Horváth Árpád SJ: KERESZTÉNYSÉG – JÉZUS NÉLKÜL
Egy „katolikus” filmsorozat analízise

Egytől tízig
Beszélgetés Tamás Barna jezsuitával

Képmeditáció
Csanádi-Bognár Szilvia: MEGVALLOTT GYÖNGESÉG


Bővebben