Embertárs 2020/3 (digitális)

Trauma, közösség, gyógyulás

Leírás

„A pasztorálpszichológia traumaérdekeltsége kettős: Egyrészt a gyakorlati teológia és az alkalmazott pszichológia határtudományaként meg kell kísérelnie összevetni a traumára nmint antropológiai állandóra vonatkozó tudományos nézeteket a teológiai antropológia meggyőződésekkel. Ebben az emberről szóló bibliai kijelentések, elsősorban az istenképűség, az ember méltóságának elidegeníthetetlen és feltétlen alapja vezeti. Valamely téma pasztorálpszichológiai feldolgozása eszerint a problématudat kibővítésére való törekvés (Winkler 1993). Ezzel – coram Deo – a posztmodern dekonstrukció része (Klessmann 2002). Másrészt a pasztorálpszichológia körébe tartozik a traumatizáltak speciális lelkigondozása. Ennek gyakorlatelméleti és speciális metodológiai tárgyalása azonban jóval meghaladná az írás kereteit. Jelen tanulmány célja a kollektív trauma fogalomkonstrukció pasztorálpszichológiai mérlegelése.”

Hézser Gábor

„Magyarország történelmének fájó eseményére emlékeztünk idén is: június 4-én, a nemzeti összetartozás napján volt a trianoni békediktátum századik évfordulója. Trianon kényszerrel szakította szét a történelmi Magyarországot, a magyar népet, egyházakat, családokat, egyéni sorsokat. A határok átírásával hazánk megcsonkított ország lett, illetve a szülőföldtől
elszakítva, idegen fennhatóság alá kerültek részei, kiszolgáltatva az adott államok aktuális politikai helyzetének. Száz év távlatából visszatekintve is megérint mindaz, amit akkor, illetve előtte és utána, az első és a második világháborúban emberek, családok, közösségek elszenvedtek. Mindez feldolgozva vagy feldolgozatlanul hat a jelenkorra is. Ugyanakkor a megbocsátás folyamata segítséget nyújthat az említett történelmi helyzetekben átélt individuális és közösségi traumák feldolgozásában, gyógyulásában.”

Hieble Erika

Bővebben

Tartalom

Hézser Gábor
Létezik-e „kollektív trauma” – és ha nem, miért igen?
– Egy összetett fogalomkonstrukció pasztorálpszichológiai megközelítése

 

Hieble Erika
Örökölt sebeink gyógyulása
– Megbocsátás, közösségi traumák feldolgozása

 

Fodorné Ablonczy Margit
Örököljük a jövőt? – Transzgenerációs tények és terhek mint traumatizáló örökségek

 

Járai Márton – Török Gábor Pál
Traumatizáló helyzetek kezelése iskolákban és más közösségekben
– Krízisintervenciós szempontok felelős vezetőknek

 

Szabóné László Lilla
Apák ettek egrest, fiak foga vásott el tőle?!
– Pasztorálpszichológiai reflexió Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvére

 

Joób Máté
Szégyen vagy bűntudat… vagy megkönnyebbülés?
– A kollaboráció transzgenerációs hatásai és feldolgozásának nehézségei

 

Fodor János
Visszatekintés, emlékezés, számvetés
– A feldolgozásról és hiányairól tíz évvel a vörösiszap-katasztrófa után

 

Visnyei Emőke
Tragikus optimizmus a világjárvány idején
– Logoterápiás szemlélet és művészetterápiás gyakorlat hajléktalanok körében

 

Kiss Péter
„Csak életből tud élet teremni”
– Orosz Katalin, a Perinatus Alapítvány vezetője a születés és a szülés traumájáról

 

Kiss Péter
„Mintha hozzánk lenne kötve ez a trauma”
– Gurály Zoltán, a Menhely Alapítvány Módszertani Központjának vezetője az akarni, hinni, lakni „tanításról”


Bővebben