Leírás
Megjelent az Embertárs folyóirat legújabb száma, melynek írásai az időskor, az idősügy, illetve az idősellátás kérdéseiről szólnak.
Ízelítő a 2022/4. szám tartalmából:
„Az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés, az ageizmus olyasmi, amin jogi értelemben könnyű változtatni, például azzal, hogy nyugdíj mellett is lehessen munkát vállalni, és ezért senkit ne érhessen hátrány. Más tészta azonban a köztudat befolyásolása, annak a megváltoztathatósága. Fontos feltétele az idősek jóllétének, hogy a mindennapokban együtt lehetnek-e a többiekkel, mert az elszigetelődés veszélyes. Azért, hogy nyugdíjba vonulásuk után is legyen elfoglaltságuk, sokat tehetnek például az egyházak. Időskorban amúgy is nagyobb az igény a spiritualitásra. De „semmit róluk nélkülük” – meg kell őket kérdezni, milyen segítségre tartanak igényt. Az ENSZ is, az EU is sokat tesz az aktív időskor elősegítése érdekében, mi kissé le vagyunk maradva e téren. Sok idős érzi kirekesztve magát, és bántja őket, hogy nemigen tudják hallatni a hangjukat. Arra volna szükség, hogy a különböző generációk újra egymásra találjanak, többet együtt tudjanak lenni, és sok közös élményük legyen.”
Interjú Patyán László gerontológussal
„A szociális farmok sokféleképpen vonják be az időskorúakat. A tevékenységeket össze lehet kapcsolni az izoláció és a magány elleni küzdelemmel. A farmon végzett tevékenykedés pozitív gyerekkori emlékeket hozhat elő. Az idősekkel kapcsolatos szociális farm projektek a célcsoport számára lakhatási vagy szabadidős tevékenységeket nyújthatnak. Az idősek egy része vidéken szeretné tölteni a nyugdíjas éveit. Szívesen kapcsolódnak a természethez, és örömüket lelik a sütés-főzésben, a kertészkedésben és az állatok gondozásában. Egyes szociális farmok gondozást és terápiát is tudnak biztosítani. A kertterápia és az állatasszisztált terápia is a program részét képezheti.
Több kutatás kiemeli a szociális farmokon végzett tevékenységek vagy akár csak a testedzés jótékony egészségügyi hatásait. Hazai és nemzetközi eredmények szerint a fizikai aktivitás elsősorban a szív- és érrendszeri betegségek, a 2-es típusú diabétesz, a légzőszervi, csont- és támasztórendszeri vagy rákos megbetegedések, valamint a túlsúly kezelésében, illetve megelőzésében eredményes. Javul az idős személyek tér- és időbeli orientációja, figyelmi képessége. A hatvannégy–kilencvenegy éves személyek körében szerzett tapasztalatok arra engedtek következtetni, hogy e korosztály társas-társadalmi integrációja fokozódik a többiekkel fenntartott kapcsolataik eredményeképpen.”
Horváth Imre – Ládonyi Zsuzsanna
„Az első Alzheimer Cafék Hollandiában indultak 1997-től, azzal a céllal, hogy információval és sorstársi támogatással segítsék a demenciával élőket és gondozóikat. E minta szerint egy felvezető előadás után kötetlen beszélgetésre kerül sor. Magyarországon alulról jövő kezdeményezésként terjedtek el az Alzheimer Cafék 2014-től, elsősorban a holland működési módot követve. Hollandiát követően angolszász területen is szárnyra kapott e kezdeményezés, de más változatban: itt főképpen a közös tevékenységre, foglalkozásokra helyezik a hangsúlyt, művészetterápiák (zene, képzőművészet) alkalmazásával. A rendezvény bárki számára nyitott, akinek a településén vagy ahhoz nagyon közel szerveznek ilyen alkalmakat. […]
A családias légkörben a téma tabumentes kezelése, az elszigetelődés csökkentése, az egymáshoz kapcsolódás lehetősége, a lelki terhek stigmatizáció nélküli megosztása és enyhítése praktikus és lelki segítséget is jelent az érintetteknek. A családoknak ugyanis általában kevés információjuk van a betegségről és a lehetőségeikről, s ha ezen változtatunk, akkor nem éri őket váratlanul egy-egy újabb állapotromlás, időben felkészülhetnek, igénybe vehetik a szociális és egyéb szolgáltatásokat, s tudják, hová fordulhatnak, ha a kimerülés jeleit érzik magukon. Pszichésen nagy jelentősége van annak, hogy megtapasztalhatják, nincsenek egyedül, sőt az érintett családok összekapaszkodhatnak, akár segítve is egymást. Ezeken túl fontos szerepe van az Alzheimer Caféknak a prevenció terén, nemcsak az érintettek, hanem a társadalom szintjén is.”
Kocsis Judit Ilona – Asztalos Bernadett
„Tanulmányunkban egyrészt azt szeretnénk bemutatni, hogy az irodalom segítségével még jobban meg lehet érteni a tudományos elméleteket, másrészt, hogy az emberek az olvasott művek által magukat és környezetüket is jobban megismerhetik, elfogadhatják abban a folyamatban, amelyet idősödésnek nevezünk. […]
A fókuszt tanulmányunkban az időskorra mint krízisre helyezzük. Alapkérdésünk, hogy miként lehet az idősödés folyamatát pozitívan, aktívan megélni – Tisza Kata Egyedül című kötetének alcímére utalva: »szerethető öregedésként«.
Egy kortárs amerikai írónő, Anne Tyler Fekete bárány (2001) című művén át szemléltetjük az időskori életszakasz jellegzetes kihívásait és a sikeres megküzdés néhány lehetséges útját. A szerző minden regényéből érződik a szeretetteli odafordulás a szóban forgó korosztályhoz, az idősödés folyamatához. A generációk közötti kapcsolatok bemutatására is több példát láthatunk nála, mind a megértésre, mind a kommunikációs kapcsolatok nehézségeire. Mély, ösztönös pszichológiai tudás érződik Tyler műveiben. A krízisekhez kapcsolódó megküzdési stratégiák, sikerek és kudarcok megjelennek a regényeiben szereplők életében, egyéniségük tükrében – mindezekre hétköznapi, ámde az érzelmekre és az értelemre egyaránt ható példákat láthatunk nála.”
Nagy-Göde Zsuzsánna – Leleszi-Tróbert Anett Mária
