Embertárs 2024/1

TÁRSAK, SEGÍTŐK – BETEGSÉGBEN, GYÓGYULÁSBAN

Leírás

Megjelent az Embertárs folyóirat legújabb száma, melynek írásai a betegség, a veszteség és a gyógyulás, illetve a kórházi lelkigondozás kapcsolatának témáját járják körül.

A 2024/1. számban olvashatnak

  • a pszichológia és a spiritualitás új egyensúlyának kereséséről;
  • az üdvösség és gyógyulás bibliai-teológiai és orvosfilozófiai szempontjairól;
  • a kórházi lelkigondozás irányzatairól, feladatairól és módszertanáról;
  • az interdiszciplináris együttműködés jelentőségéről a lelkigondozó-kórházlelkészi szolgálatban;
  • a református kórházlelkész mint lelkigondozó szerepéről;
  • a koraszülött-intenzívosztályon zajló lelkigondozás lehetőségeiről és fontosságáról;
  • a gyásszal való szembesülésről a lelkigondozói kapcsolatban;
  • a klinikai környezetben zajló irodalomterápiáról.
Bővebben

Tartalom

Ízelítő a tartalomból:

„Az élet spirituális dimenzióira való nyitottságot és érzékenységet nem lehet könnyen megtanulni, mint bármely más pszichológiai módszert, ehhez alapvető viszonyulás szükséges, melyet néha hitnek neveznek. A spiritualitás azt állítja, hogy az ember több, mint amit a fiziológiája és gazdasági körülményei sugallnak; a lelki- vagy spirituális gondozásban megpróbálunk az emberre – hagyományos kifejezéssel élve – Isten szemével tekinteni, vagyis olyan emberként, aki minden összegyűjthető pszichológiai felismerés és megfigyelés ellenére végső soron misztérium: nyitott a jövőre, újra és újra elbukik, de esélye van a megbocsátásra és az újrakezdésre is. Tehát – ismétlem – egy spirituálisan integrált pszichoterápiának vagy tanácsadásnak ki kell alakítania ezt a fajta szemléletet, ezt a fajta hozzáállást. Meg lehet-e tanítani ezt a bevett terápiás képzési folyamatok során?” Michael Klessmann

„A lelkigondozó-kórházlelkészi szolgálat önmagában más. Más az egyházban, mert különbözik a gyülekezeti lelkészi szolgálattól, és más az egészségügyben, mert különbözik az abban megszokott szakmai csoportoktól. Ezért szükséges, hogy integrálódjon ugyan, de specialitását megőrizze. Ebben a különleges helyzetben őszinte vágya a legtöbb lelkigondozónak, hogy kórházlelkészi szolgálatát mind az egyházi, mind az egészségügyi rendszer támogassa és elismerje, valamint hogy a kórház intézményében a betegeket az interdiszciplináris team tagjaként kísérhesse. Hiszen a lelkigondozó-kórházlelkész valami olyasmit hoz a gyógyítás folyamatába, amit az adott helyzetben és feladatkörben csak ő adhat, annak az Istennek a küldötteként, aki Jézus Krisztusban mindnyájunkhoz odahajolt. Hivatása éppen az, hogy Isten féltőn szerető és erőt adó jelenlétét nap mint nap az adott helyzetnek megfelelő módon közvetítse a szenvedő és a szenvedésben a másik mellett álló, segítő embereknek.” Michna Krisztina

„A Nemzeti Rákellenes Program már 2006-ban leszögezte, hogy az onkológiai központok mindegyikében biztosítani kell a betegek és hozzátartozóik számára a pszichológiai segítségnyújtás lehetőségét, viszont 2017-ben a magyarországi onkológiai osztályok egyharmada, a centrumoknak pedig a fele rendelkezett pszichológus szakemberrel. Küszöbön áll az új európai rákellenes stratégia, amelyhez kapcsolódva Magyarországnak is esélye van a prioritások és eszközök átgondolására – és ez szükséges is, sajnálatos tény ugyanis, hogy a daganatos betegséggel mint halálozási okkal kapcsolatos statisztikák európai listáján Magyarország vezető helyet foglal el. Meggyőződésem, hogy az irodalomterápiának helye van az onkopszichológiai beavatkozások között, a biblioterapeuta akár külsős önkéntes segítőként is hozzá tud járulni az onkológiai gyógyító és támogató teamek munkájához.” Bálint Ágnes


Bővebben