Leírás
„Marxista”, „kommunista” és „pauperista”: Ferenc pápát a szegénységre, a társadalmi igazságosságra mondott szavai, a nélkülözők helyzetére vonatkozó gyakori felhívásai miatt kritikák és néha kemény, szarkasztikus támadások érték. Hogyan éli meg mindezt? A szegénység miért ennyire erőteljesen jelenvaló a tanításában?
Péter apostol székébe olyan pápát választottak meg 2013-ban, aki soha sem kötelezte el magát egy bizonyos felszabadítási teológiai ideológia mellett, ugyanakkor közelről megismerte egy bizonyos kapitalizmus katasztrófáit. Sokakat kényelmetlenül érint, hogy oly gyakran beszél a szegénységről, hogy kritikával illeti a pénz bálványimádását, amelyre társadalmaink láthatóan mindinkább alapulnak, s amely immár korlátlan egyeduralomra tett szert. A túlérzékenység, amellyel egyes, még katolikus körök is eljárnak, hogy lefagyasszák a vitát, és olykor nevetségessé tegyék a püspököket, akik fel merészelik emelni a hangjukat a társadalmi kérdések, a bevándorlás, a szegénység ügyében, megmutatják a nyugtalanságot, amelyet egy lehetséges változástól tartva éreznek. A nyugtalanságot egy pápa miatt, aki megerősíti az egyház társadalmi tanítását, és azon megfontolások miatt, amelyek megkérdőjelezni látszanak napjainkban a kapitalizmussal kötött vélelmezett „szent szövetséget”, melyet sokan már ténykérdésnek tekintenek.
Mit jelentenek hát a pápa felhívásai? Mit mond el nekünk az életrajza, valamint a harmadik évezred hajnalán drámai pénzügyi válságot átélt Argentína fővárosában, Buenos Airesben töltött püspöki szolgálata? Szavai, az egyház társadalmi tanításának szava képesek üzenni valamit a kortárs gazdaságnak és pénzvilágnak? Néhány olyan kérdés, amelyet e könyv megkísérel elmélyíteni.
Olyan út ez, amely új kérdések feltevését célozza, s nem annyira válaszokat ad, annak reményében, hogy a pápa szavai – amelyeket a szerezők a kötetben egybegyűjtöttek és elemeztek – mindenkit arra ösztönözhetnek, hogy megvizsgálja életmódját, szabályait, rendszereit. És azt is fontolóra vegye, hogy konkrétan mit tehetünk, nem a megvalósíthatatlan utópiák vagy a régi ideológiák szintjén, hogy legalább egy kis változást kiválthassunk. Lehetőség szerint a jobb irányába.
