Patsch Ferenc SJ

Globalizáció, vallásteológia, kölcsönösség

Termékleírás

Korunk kultúrájának egyik felkapott, gyakran használt, néha rosszul értelmezett, sokszor félreértett fogalma a „párbeszéd″. Ennek a fogalmi zűrzavarnak a tisztázásához szándékozik eligazítást nyújtani Patsch Ferenc jezsuita tanulmánykötete.

Hogy bonyolult témákról is lehet érthetően írni, hogy filozófiai és teológiai igazságokat is lehet érdekfeszítő stílusban boncolgatni, hogy lélektani ismereteket is lehet bevonni a filozófia és teológia közötti párbeszédbe, ez a kötet rá a tanú. Patsch Ferenc kötete tulajdonképpen olvasókönyv, több tanulmány gyűjtőkötete, amelyet nem szükséges egyetlen lendülettel kiolvasni, hanem lehet apránként, részletekben boncolgatni és élvezni.

A párbeszéd mint életstílus

Korunk kultúrájának egyik felkapott, gyakran használt, néha rosszul értelmezett, sokszor félreértett fogalma a „párbeszéd”. Ennek a fogalmi zűrzavarnak a tisztázásához szándékozik eligazítást nyújtani Patsch Ferenc „Globalizáció, vallásteológia, kölcsönösség” című tanulmánykötete. Tudatosan mondok „tanulmánykötetet” és nem „könyvet”, mert maga a szerző is így látja munkáját. Ezért nem könnyű röviden, tömören összefoglalni a kötet alapüzenetét. Amikor elolvastam, bennem ez a meggyőződés alakult ki: A párbeszédet nem folytatni kell, hanem élni! Innen e rövid előszó: „A párbeszéd, mint életstílus”.

Hogy bonyolult témákról is lehet érthetően írni, tanú rá ez a kötet. Hogy filozófiai és teológiai igazságokat is lehet érdekfeszítő stílusban boncolgatni, tanú rá ez a kötet. Hogy lélektani ismereteket is lehet bevonni a filozófia és teológia közötti párbeszédbe, arra is tanú ez a kötet, amely ez utóbbi révén „interdiszciplináris” akkordként csendül meg. Patsch Ferenc stílusa megkapó, helyenként szellemes, kihívó, kritikus, de sohasem elmarasztaló vagy éppenséggel cinikus. Jó érzést kelt az olvasóban az is, hogy zamatos magyar nyelven jutnak el hozzánk a bonyolult fogalmak, amelyek könnyebb megértéséhez a szerző zárójelben feltünteti azok eredeti megnevezését is. Helyenként a szerző „játszik” a szavakkal, új megnevezésekkel próbálkozik, pl. „elsekélyesedés”, vagy amikor a „paternalizmust” úgy adja vissza, mint „a hatalomgyakorlás gyámkodó/túlgondoskodó módját”. Majd az utókor eldönti, hogy helytállók-e ezek az új megnevezések, vagy nem.

A könyv tulajdonképpen több tanulmány gyűjtőkötete, de a témák egymáshoz simulnak, valamiféle belső logikának engedelmeskedve szinte kihívja egyik a másikat, és ezáltal teszik egységessé a gondolatfűzést. A szerző nem titkolja előszeretetét egyik vagy másik szerző iránt, így Karl Rahner antropológiája háttéri ritmussá válik. A tudatosan használt kapocs viszont a „hermeneutika”; a tanulmánykötet mind a négy fejezetét az értelmezés elvi kérdéseivel való vívódás fűzi össze, s már ez is jelzi a szerző eszmefuttatásainak tulajdonképpeni célját: megtalálni a kölcsönös párbeszéd lehetőségét.

A felvetett témák egyenként is érdekfeszítőek. Patsch Ferenc emberközelségbe hozza a nagy filozófiai és teológiai elveket, amikor rávilágít a személyközi kapcsolatok hermeneutikájára. A felkínált, és kritikus szemmel elemzett párbeszéd-modellek akaratlanul is felkeltik az olvasó érdeklődését, s a pszichológia szakemberének figyelmét különösképpen is: a közömbös autonómia, amikor a másikat tárgynak tekintjük, az önközpontú paternalizmus, amikor a másikat nem vagyunk képesek megérteni, végül – és ez az ideális kapcsolat – a nyitottság a másik felé, amikor megvalósul a kölcsönösség dialektikája.

A többi nagy téma is az olvasó érdeklődésére tarthat számot. Helyt kap közöttük Weissmahr Béla jezsuita filozófus hermeneutika-kritikája; majd – erre mintegy válaszképpen – megismerkedhetünk a hermeneutika három lehetséges módozatával (módszer, filozófia és kritika). A szerző konkrét alkalmazási területeket is felkínál, ahol a kölcsönösség dialektikája otthonra találhat: a missziós munka (a misszió mint transzkulturáció Matteo Ricci jezsuita misszionárius tapasztalatának távlatából); az etika és a mentálhigiénia területe, amelyben két alapmagatartás ütközhet és nehezítheti meg, vagy pozitív megoldás esetén könnyítheti meg a segítői munkát: a paternalizmus és az autonómia feszültségének feloldása.

Patsch Ferenc tanulmánykötete tulajdonképpen olvasókönyv, amelyet nem szükséges egyetlen lendülettel kiolvasni, hanem lehet apránként, részletekben is olvasgatni, boncolgatni és élvezni. A párbeszédet nem folytatni kell, hanem élni! Ehhez ad útmutatást ez a könyv. Mint ilyen, a „Globalizáció, vallásteológia, kölcsönösség” című kötet odakívánkozik minden filozófus, teológus és pszichológus, valamint az ezen témák iránt érdeklődő valamennyi mai olvasó könyvespolcára, mint forrásmunka.

Szentmártoni Mihály SJ

Bővebben

A szerzőről

Patsch Ferenc SJ

A papszentelési jelmondatom (ami az újmisés képen áll) így szólt: „Az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,32b). Úgy érzem, ez egész életemre perspektívát jelölt ki; irányt adott. A diakonus-szentelésre viszont olyan jelmondatot választottam, amit – micsoda öröm – eddigi egész életemben teljes mértékig megvalósítottam: „Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyengeségben válik teljessé” (2Kor 12,9)

Mit jelent jezsuitának lenni? Számomra jezsuitának lenni az életszentségre való törekvés személyes útja. Idővel fontos lett nekem, hogy nem „csak pap”, hanem szerzetes is vagyok – ez (egyébként minden vallásban!) annyit jelent, hogy Istent szeretném a legelső helyre tenni az életemben. Vagyis, hogy Nála jobban semmi sem érdekel. Őszintén vágyom arra, hogy ez valóban így legyen – és egyre inkább!

Patsch Ferenc SJ cikkei A SZÍV jezsuita magazinban


Bővebben