ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Gondolatok a halál előjeleiről
Miért hoz ki belőlünk valami heves érzéseket? És mit kezdjünk velük?
December 6-án péntek délután, vendégünk Patsch Ferenc SJ és Nagy Bálint SJ
Két ember, két világ
Miért nem Krisztus-szobor áll a Gellért-hegy tetején?
A közösségi lakhatástól a városi remetelakig
Interjú tehetségről, sikerről és az alkotás kihívásairól Oláh Patrik zeneszerzővel
Hiba György jezsuitát kalandos közel-keleti próbaévéről kérdeztük.
Szerkesztő: Naszádi Kriszta
Kiadás éve: 2019. Harmat Kiadó – Jezsuita Kiadó
Kivitel: keménytáblás
Terjedelem: 112 oldal
Original price was: 2500 Ft.2250 FtCurrent price is: 2250 Ft.
Meg lehet-e élni az öregedést is szabadon, örömmel és szeretettel? „Istennel folytatok párbeszédet. Rajtam múlik, hogy valamit, amit Ő hoz az életembe, szabadon vagy kényszerből fogadok-e el – vallja az idős jezsuita. – Ez a hozzáállás segített rádöbbennem az idős kor új lehetőségeire, és világossá vált előttem, hogy az öregedés nem tragédia, hanem új kihívás. Nem hogy nem zárultak be az ajtók, de teljesen újak nyíltak meg előttem.”
1944–6 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1947–9 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre távozott, a japán misszióba kérte magát. 1950–2 között Jokoszukában japán nyelvet tanult, majd mellette a második évben a kollégiumban angol nyelvet tanított. 1953–7 között Torontóban végezte el a teológiát. 1958–61 között Kóbéban angol nyelvet tanított, a Mária-kongregáció vezetője volt. 1961-ben átkerült a japán jezsuita provincia kötelékébe. 1961–8 között a Jokohama közelében lévő Eikó középiskolában volt angoltanár. 1968–72 között a japán jezsuita skolasztikátus rektoraként tevékenykedett. 1972–7 között a kamakurai lelkigyakorlatos házban, majd 1972–82 között a tokiói skolasztikátusban tartott lelkigyakorlatokat. 1983-ban a tokiói Komaba városrészben fekvő jezsuita rendház elöljárója volt. 1984-től a tokiói szegények között végzett szociális munkát. 1995-ben hazatért Magyarországra, de két évig a gyulafehérvári szemináriumban volt spirituális, majd 1997–2002 között a budapesti Sodrás utcai rendház superiora, utána haláláig lelki vezetéssel és lelkigyakorlatok adásával foglalkozott.
