Nemes Ödön SJ

Párbeszélgetés – 2 kötet

Kapcsolatépítő munkafüzet jegyes- és házaspároknak

Leírás

Szabadság, bizalom, intimitás, érzelmek, nemiség, veszekedés, közös döntés … A tizenkilenc téma köré szervezett munkafüzet-pár a házasság legfon­tosabb kérdéseinek felvetésében, megbeszélésében, önmaguk és egymás megismerésében, szeretet­kapcsolatuk kibontakoztatásában segíti a közös életre indulókat. A munkafüzeteket tollal a kézben használhatják jegyesekből álló csoportok „tan­anyagként” vagy a párok kettesben, sőt házastár­sak is belevághatnak a kitöltés és párbeszélgetés nagy kalandjába.

,,Ez a könyv nem kioktat, nem manipulál Kérdez, gondolkoztat, választ vár. Segíteni akar, hogy két ember még mélyebben egymásra találhasson a szerelemben” – Bíró László családreferens püspök, a Központi Papnevelő Intézet rektora.

„ Tizenkilenc leckéből álló életiskola ez, amelyben két ember úgy találhat hangot egymással hogy közben Isten hangja is folyamatosan szól és e három együtt harmóniába olvad össze” –
Németh Dávid, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora.

Nemes Ödön a Semmelweis Egyetem poszt­graduális lelkigondozói képzésének alapító tagja és tanára volt. Mintegy negyven évig dolgozott Japánban házaspárokkal és jegyespárokkal. Itthon is számos helyen és munkaterületen szolgált nagy kapcsolatgondozói tapasztalatával.

Bővebben

A szerzőről

Nemes Ödön SJ

1944–6 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1947–9 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre távozott, a japán misszióba kérte magát. 1950–2 között Jokoszukában japán nyelvet tanult, majd mellette a második évben a kollégiumban angol nyelvet tanított. 1953–7 között Torontóban végezte el a teológiát. 1958–61 között Kóbéban angol nyelvet tanított, a Mária-kongregáció vezetője volt. 1961-ben átkerült a japán jezsuita provincia kötelékébe. 1961–8 között a Jokohama közelében lévő Eikó középiskolában volt angoltanár. 1968–72 között a japán jezsuita skolasztikátus rektoraként tevékenykedett. 1972–7 között a kamakurai lelkigyakorlatos házban, majd 1972–82 között a tokiói skolasztikátusban tartott lelkigyakorlatokat. 1983-ban a tokiói Komaba városrészben fekvő jezsuita rendház elöljárója volt. 1984-től a tokiói szegények között végzett szociális munkát. 1995-ben hazatért Magyarországra, de két évig a gyulafehérvári szemináriumban volt spirituális, majd 1997–2002 között a budapesti Sodrás utcai rendház superiora, utána haláláig lelki vezetéssel és lelkigyakorlatok adásával foglalkozott.


Bővebben

Kapcsolódó termékek