Talált sorok

Új versek

Jelenits István előszava a könyvhöz

Mitől jó egy vers? Megbízható anyagból épül. Ebben a kötetben feltűnnek szavak, amelyek gyerekkorunk derűjét, jó ízeit őrzik: szöszmötöl, pucér, kemence. Elég belőlük egy fél tucat. Mellettük kemény kövek a töprengő elme szokatlan szavai: ego, művilág, Nihilföld, látványmorzsa. Ezekből is kevés kell. A jó vers szavainak zöme hétköznapjaink szókincséből való. Ezek az ismerős szavak itt nem ünneplőben, de váratlan tisztaságban sorakoznak elénk, szinte születésük örömében, menten a megszokás, a hazugság szennyétől, kopásaitól. Találkozásuk váratlan fényeket nyit.

Ilyesféléket: „szakadnak persze kötelek / és hullanak viselhetetlen terheid”; „közelgő őszt fülelsz mint falevél”. A jó vers tartalmas. Elemeit erős indulatok árama sodorja. Retorika, amely nem meggyőzni igyekszik az olvasót, inkább a költőből szakítja ki a rejtőző érzést, reményt, ámulatot. Dallam, amely nem kísérőzene: súlya van, nyoma marad.

Kihez szólnak ezek a versek? A költő talán önmagának mormolja őket. A huszadik század elején Ady arról írt, hogy „minden Egész eltörött, / minden láng csak részekben lobban”. Versére Kosztolányi sorai feleltek: „Ezer darabra törtelek, te tág, / elbírhatatlanul zavart világ. / Jobb is nekem nem nézni az egészbe, / beléfogózni egy-egy csonka részbe.” Sajgó Szabolcs valami másról számol be: „mondd azt hogy reggel / mondd virágzó almafa… / mondd az örök nap ragyog / ami eltörött mind egész”.

Nem vitázik, nem prédikál. Szóvá teszi a tapasztalatait. Fülel – közelgő őszt; mint fák ketrecébe zárt hold, tükröz napot.

Köszönjük a könyvét. Nagy ajándék ez a kis kötet. Gazdagabbak lettünk vele.

1951-ben született Budapest-Kelenföldön, hét gyermek közt negyedikként. A Veres Pálné Gimnázium befejezése után filozófiát és teológiát tanult Esztergomban és Budapesten. 1968-tól a Regnum Marianum közösség tagja. 1974-ben szentelték esztergomi egyházmegyés pappá a Budapest XI. kerületi Szent Imre templomban, ahol hat évvel korábban Isten megtérítette és elidította a papi élet felé. Bernecebarátiban, Nyergesújfalun, Szécsényben, Budapest-Angyalföldön és Budapest-Herminamezőn szolgált. 1981-ben Belgiumba távozott.

1982-ben fölvették a jezsuita rendbe. A magyar provincia torontói (Kanada) noviciátusának elvégzését követően 1984-ben letette szerzetesi fogadalmait. 1985-től a Külföldi Magyar Cserkészszövetség tagja, 1987-től tisztje. 1985-től 1994-ig A Szív magazin szerkesztője, majd kiadója. 1990 januárjában, az első szabad választások előtt a lapot Kanadából visszatelepítette Magyarországra. 1990-től a Magyar Katolikus Újságírók Szövetsége (MAKÚSZ) alapító tagja és sok évig alelnöke.1990 és 1994 között az induló Szent Ignác Szakkollégium lelki vezetője. A Szív Szentjánosbogár mozgalmának 1990-től alapítója és vezetője. 1990 és 2010 között a Katolikus Egyetemért Alapítvány kuratóriumának tagja. 1994 és 1999 között a Pax Romana országos lelkésze. A United Religions Initiative vallásközi világszervezet európai vezetőségének tagja 2000 és 2005 között. A Keresztény Élet Közösségének országos egyházi asszisztense 2002 és 2007 között. 1993-ban megalapítja a dobogókői Manréza Lelki és Kulturális Központot és vezeti 2008-as visszatéréséig Kanadába.

Író, költő és versfordító. A Manréza Füzetek sorozat szerkesztője. 2008-tól Kanadában tevékenykedik, a torontói Szent Erzsébet templom plébánosa 2013-ig. 2009-2013 között a Kanadai Magyar Papi Egység vezetője. 2014-től Budapesten a Párbeszéd Háza igazgatója.