Godó Mihály SJ

Testamentum

Leírás

Godó Mihály erdélyi jezsuita (1913–1996) vallomása bepillantást enged hitébe, érzéseibe, hűségébe és mindig megőrzött derűjébe. Az egyház melletti helytállását közel két évtizedes börtönnel (ebből nyolc évet teljesen elszigetelt magánzárkában töltött) és élete végéig tartó retorziókkal büntette a kommunista román állam.

A szenvedő Krisztus volt a mértéke, hozzá akart hasonló lenni, és nem akart feltűnni, így nem volt könnyű rávenni, hogy elmondja élete történetét. Más jezsuiták példáját látva győződött meg arról, bele kell egyeznie, hogy az ő története is közszemlére kerüljön, ha az szolgál Isten országa javára, mert személyes életére is érvényes a jezsuita jelszó: Mindent Isten nagyobb dicsőségére!

Bővebben

A szerzőről

Godó Mihály SJ

1913-ban született, 1933-ban lépett be a román rendtartomány szatmári újoncházába, tanulmányai befejeztével Szegeden szentelték pappá 1942. május 13-án. Első munkahelye Hódmezővásárhely lett, majd 1945 nyarán visszatért Erdélybe, Szatmárnémetibe. 1949-ben internálták a szerzeteseket, a jezsuitákat Szamosújvárra vitték. 1952. november 15-én tartóztatták le, 1953 októberében hazaárulás és lázítás vádjával tizenhat évi szigorított börtönre ítélték. Nyolc évig magánzárkában tartották fogva, 1962. november 18-án szabadult ki, valószínűleg amnesztiával. 1965-ben plébánossá nevezték ki Herkulesfürdőn, ahol komoly lelkipásztori munkát végzett. 1979-ben újra letartóztatták, hatóság titkos rádióadásokat észlelt, és őt gyanúsította. Tiltott kereskedelemmel vádolták és azzal, hogy szentbeszédeiben az ateizmus ellen küzd. Hat év börtönbüntetést kapott, 1980-ban szabadult egy amnesztiatörvényből kifolyólag. Szabadulása után Újaradon, 1985–6-ban Mihalán és 1986-tól Pankotán végzett plébániai munkát. Életének utolsó állomása volt a szentannai német öregotthon, ahol 1993-ban házi lelkész lett haláláig. Szülőfalujában, Kisiratoson temették el, ahol 1998-ban emlékművet avattak a tiszteletére.


Bővebben