Megszereted, ami a tiéd

„Mustó Péter jezsuita könyve nem különleges, nem eredeti, nem tekint a lelki életre máshogy, mint a spirituális irodalom legjava. A Megszereted, ami a tiéd című könyv mégis kitűnik ezen a napjainkban olyannyira divatos piacon. Egy olyan útikönyvet olvashatunk, amely egy konkrét élet tapasztalatából az én, a te, a mi életünkbe vezet.

A Megszereted, ami a tiéd című kötet azért vonzó olvasmány, mert kétségeinkkel, zavarodottságainkkal, bizonytalanságainkkal folytat élő párbeszédet. Azokon a pontokon szólít meg a könyv, ahol Isten is szólhatna hozzánk, ha nem nyomná el közeledését a gondolkodásunk zaja. Az analízist, a hibakeresést, a tudatunk teljes „belső elhárításra” létrehozott rendszerét a könyv olvasása háttérbe szorítja. Nem arra tanít, hogy mit tegyünk, ez a kötet nem egy újabb önsegítő könyv. Nem ad tanácsot, csak a belső figyelmünket támogatja, hogyan is irányulhatunk a mindig párbeszédet folytatni kész Isten felé. A szemlélődés gyakorlata, melyre a Csendben születik az élet után Mustó Péter új könyve is tanít, igencsak hasonlít ahhoz a beállítottsághoz, amiről Pilinszky János a Maár Gyula-által készített lírai riportban beszél: „A költői munka szerintem egyszerre abszolút passzív és abszolút aktív. A vadászé. Amely hihetetlen aktív figyelem és várakozás, és semmittevés. De akkor, amikor a vad megjelenik, abban a pillanatban a koncentrálás maximuma.” Ahogy az éppen számkivetett Illés próféta is várakozik Istenre a Hóreb hegyen, egészen addig, amíg félelmetesen tomboló természeti erők után, az enyhet adó szellőben végre megjelenik az Úr. A szemlélődő Illés nem tiltakozik a szélvész, a földrengés, a tűzvész ellen, és ha nem is találkozik Vele, nyitott Istenre ezek idején is. A Megszereted, ami a tiéd éppen ezért reményre segítő könyv is, kimondatlanul arra a főerényre is tanít, amelyet talán kicsit elhanyagolunk az ajándékozóbb természetű hit és a ragyogóbb szőttesű szeretet mellett, vagyis arra, hogyan tartsunk ki a még meg nem mutatkozó Isten mellett addig, amíg meg nem látjuk őt éppen ott, ahol mi is vagyunk. Lehet, hogy a legmeglepőbb helyen: „azért olyan különös Isten viselkedése, mert sokat van úton. Akárhol elalszik: a forrásokban, a cserjékben, a madár fészkében vagy a kisgyerek szemében. És ha épp nem ajtót nyitogat, akkor pedig nem csinál semmit. Ez lenne az ő mestersége: nem csinálni semmit. Nagyon nehéz mesterség. Nagyon kevés ember képes rá, hogy semmit se csináljon. Isten pedig nagyon jól csinálja.” Idézi Mustó Péter atya egy helyen Christian Bobin francia írót.

A Megszereted, ami a tiéd című könyvet azokhoz az olvasmányaimhoz hasonlítanám, amelyek, mint valami ultrahangos készülék, letapogatták a bensőmet, amelyek sokkal inkább bennem olvastak, minthogy én olvastam volna „őket”. Ennek a könyvnek emberarca van, ami talán Isten arcát is tükrözi. Polcomon a jó barátaim között van a helye, akikkel újra és újra beszélgetni vágyom, akikkel együtt tanulok élni.”

(Ijjas Tamás)

Megjelent A SZÍV 2015. februári számában

1935-ben született Derecskén. 1945 és 1991 között külföldön élt. 1953-ban lépett be a jezsuita rendbe. Érdeklődése a II. vatikáni zsinat szellemében a más vallásúak, a másként gondolkodók és a jóléti társadalom sérültjei felé fordult. 1979 és 1991 között Dél-Amerikában, Bogotá egyik szegénynegyedében dolgozott. A rendszerváltáskor hazatért, 2023. augusztusi haláláig meditációs lelkigyakorlatokat vezetett, és imádkozni tanított.

Beszélgetés Mustó Péterrel A SZÍV jezsuita magazin 2015. februári számában

Címlapinterjú Mustó atyával A SZÍV jezsuita magazin 2020. nyári duplaszámában