Leírás
Kelet és Nyugat találkozik. A kereszténység és a buddhizmus hat egymásra. Főleg a keresztény spiritualitás és a zen meditáció között folyik a párbeszéd. S ez a történelmi jelentőségű esemény elképzelhetetlen Hugo M. Enomiya-Lassalle (1898–1990) személye nélkül, aki jezsuita szerzetesként és később zen mesterként nagyon sok keresztényt és nem keresztényt vezetett a „tárgyat meghaladó” meditáció útján, Európában és Japánban egyaránt. Páter Lassalle vándor volt Kelet és Nyugat között. Szüntelen párbeszédben kapcsolta össze őket. Elválaszthatatlanul összefonódott benne a zen mentalitás és a keresztény spiritualitás.
Carl Friedrich von Weizsäcker azt mondta páter Lassalleról, hogy ő látja, amit mi még nem. Kézenfekvő tehát, ha a hegyre felment Mózeshez hasonlítjuk, aki szintén látta a megígért új világot, vagyis „az új embert”, és arra bátorított, hogy induljunk el felé.
Lassalle a lényeglátásnak köszönhette, amit látott, az egységtapasztalatnak, amely évtizedeken át tartó gyakorlás után adatott meg neki. A világ mélyebb rétegeibe való betekintését azonban élettapasztalatának is köszönhette. Több politikai összeomlást is megélt, például a két világháború után. Szavai ezért határozottan és hitelesen hangzottak. Nem naiv álmodozóként, hanem mély, gyakran fájdalmas tapasztalatokat megélt emberként szólított fel, hogy induljunk el az új világ felé, ahol nagyobb kölcsönös megértés és emberi közelség uralkodik. A felszólítást olykor felejthetetlen kézmozdulattal kísérte – mint aki „egy új világ hajnalán” áll.
Magyarul most először megjelenő klasszikus művében elsősorban a zen meditációnak a kereszténységhez, különösen a misztikához fűződő viszonyáról ír. Így bizonyos értelemben ez a könyv a gyakorlati kérdésekkel foglalkozó Zen.Út a megvilágosodáshoz című kötet folytatásának is tekinthető.
Zen és kereszténység kapcsolatáról további olvasnivaló Stefan Bauberger Nyitottan a teljességre című könyvében.
