Nemes Ödön SJ

Élet, bölcsesség – hazafelé

Nemes Ödön jezsuita utolsó üzenetei

Leírás

Nemes Ödön jezsuita Szakaszu apó néven 2009 októberétől 2011 májusáig írta a jezsuita blogon a bejegyzéseit, amelyeket most összegyűjtve nyújtunk át az olvasóknak.

„Nagyon illett stílusához ez a műfaj: Ödi egész életében a párbeszéd embere volt. Arról beszélt, amit megtapasztalt, és remekül tudott kommunikálni. Blogbejegyzései is párbeszédes formában íródtak: ő az az „Apó”, aki válaszolgat és kérdezget. Utolsó blogbejegyzését 2011. május végén már a pilisvörösvári idősek otthonában írta. (…) Ödi blogbejegyzései tükrözik egész életfelfogását. Négy dolog volt számára annyira fontos, hogy azokat semmi áron el nem hagyta: a keresztény hit, a szabadság, az öröm és a szeretet, mégpedig az ingyenes, feltétel nélküli szeretet. Meghitt kapcsolatban élt Istennel, Jézussal. Hitt rendületlenül abban, hogy Isten szereti őt. Életcélja pedig az volt, hogy megtapasztalja Isten és az emberek szeretetét, és segítsen másokat e szeretet megtapasztalásában.

Nemeshegyi Péter SJ 

Bővebben

A szerzőről

Nemes Ödön SJ

1944–6 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1947–9 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre távozott, a japán misszióba kérte magát. 1950–2 között Jokoszukában japán nyelvet tanult, majd mellette a második évben a kollégiumban angol nyelvet tanított. 1953–7 között Torontóban végezte el a teológiát. 1958–61 között Kóbéban angol nyelvet tanított, a Mária-kongregáció vezetője volt. 1961-ben átkerült a japán jezsuita provincia kötelékébe. 1961–8 között a Jokohama közelében lévő Eikó középiskolában volt angoltanár. 1968–72 között a japán jezsuita skolasztikátus rektoraként tevékenykedett. 1972–7 között a kamakurai lelkigyakorlatos házban, majd 1972–82 között a tokiói skolasztikátusban tartott lelkigyakorlatokat. 1983-ban a tokiói Komaba városrészben fekvő jezsuita rendház elöljárója volt. 1984-től a tokiói szegények között végzett szociális munkát. 1995-ben hazatért Magyarországra, de két évig a gyulafehérvári szemináriumban volt spirituális, majd 1997–2002 között a budapesti Sodrás utcai rendház superiora, utána haláláig lelki vezetéssel és lelkigyakorlatok adásával foglalkozott.


Bővebben