ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
Szanatórium bankhitelből, avagy a zugligeti Manréza története
Praktikus szempontok lelkünk tavaszi nagytakarításához
Mizsei Anett építészmérnök-szakíró bontásról, építésről és vitatott beruházásokról
Interjú Deliága Éva tanácsadó szakpszichológussal, integratív gyermekterapeutával
Mérlegen Ferenc pápa tizenegy éves pontifikátusa
Segítsük személyi jövedelemadónk 1%-ával a Jézus Társasága Alapítványt!
Alázat: elhinni, hogy a gyerekünk együtt fog működni akkor is, ha nem elnyomással érjük el.
Ignác életében és magában az ignáci lelkiségben a kenózist sokkal inkább gyakorlati aspektusból kell keresnünk
Szerkesztő: Naszádi Kriszta
Kiadás éve: 2019. Harmat Kiadó – Jezsuita Kiadó
Kivitel: keménytáblás
Terjedelem: 112 oldal
2250 Ft
Meg lehet-e élni az öregedést is szabadon, örömmel és szeretettel? „Istennel folytatok párbeszédet. Rajtam múlik, hogy valamit, amit Ő hoz az életembe, szabadon vagy kényszerből fogadok-e el – vallja az idős jezsuita. – Ez a hozzáállás segített rádöbbennem az idős kor új lehetőségeire, és világossá vált előttem, hogy az öregedés nem tragédia, hanem új kihívás. Nem hogy nem zárultak be az ajtók, de teljesen újak nyíltak meg előttem.”
1944–6 között a zugligeti Manrézában volt novícius. 1947–9 között Szegeden filozófiát tanult, majd külföldre távozott, a japán misszióba kérte magát. 1950–2 között Jokoszukában japán nyelvet tanult, majd mellette a második évben a kollégiumban angol nyelvet tanított. 1953–7 között Torontóban végezte el a teológiát. 1958–61 között Kóbéban angol nyelvet tanított, a Mária-kongregáció vezetője volt. 1961-ben átkerült a japán jezsuita provincia kötelékébe. 1961–8 között a Jokohama közelében lévő Eikó középiskolában volt angoltanár. 1968–72 között a japán jezsuita skolasztikátus rektoraként tevékenykedett. 1972–7 között a kamakurai lelkigyakorlatos házban, majd 1972–82 között a tokiói skolasztikátusban tartott lelkigyakorlatokat. 1983-ban a tokiói Komaba városrészben fekvő jezsuita rendház elöljárója volt. 1984-től a tokiói szegények között végzett szociális munkát. 1995-ben hazatért Magyarországra, de két évig a gyulafehérvári szemináriumban volt spirituális, majd 1997–2002 között a budapesti Sodrás utcai rendház superiora, utána haláláig lelki vezetéssel és lelkigyakorlatok adásával foglalkozott.
