Leírás
Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlatok című műve az újkortól kezdve formálta az egyház arculatát és azok életét, akik kapcsolatba kerültek vele. Ott húzódik a jezsuiták hitéleti, nevelői és művészeti tevékenysége mögött. Nemcsak alap, de értelmezési keret is az Isten felé vezető úton. Ebben találjuk annak a lelkiségnek a hajtóerejét, mely közelebb visz bennünket az életünkben és a világban jelen lévő és működő Isten megismeréséhez, a vele való személyes kapcsolat elmélyítéséhez. Az e lelkiségből fakadó bensőséges viszony teszi lehetővé, hogy hitünk mély gyökeret verjen, és erejének dinamikája oda vigyen bennünket, ahová Isten hív; arra ösztönöz, hogy ne szűnjünk keresni és megtalálni őt mindenben.
Szent Ignác a saját lelki útjának tapasztalatát foglalja keretbe e könyvben, ugyanakkor beleépíti a keresztény lelkiségi hagyományból kapott eszközöket, hogy elérhetővé tegye mindenki számára az Istennel való kapcsolat bensőségességét, kiindulva az egyén tapasztalatából, Jézus benső megismerésén át egészen annak kitágulásáig, hogy felismerjük és lássuk, miként árad minden jó Istentől – „mint a napból a sugarak, forrásból a víz” (Lgy 237).
Útikönyvet tartunk a kezünkben, mely nem az olvasás által, hanem az útra kelésben, a tapasztalatban válik élővé.
Valójában a „túravezető” kézikönyve. A lelkigyakorlatot kísérő számára íródott elsősorban, hogy a lelkigyakorlatozó élethelyzetéhez és belső útjához igazítva, személyre szabottan adja a gyakorlatokat, de mindenki találhat benne olyan morzsát, amely lelki életének impulzust adhat. Az utat a lelkigyakorlatozónak kell bejárnia, hogy bensőleg megtapasztalja és kifinomultan érzékelje azt az egyetemes igazságot, mely ott rejtőzik a gyakorlatok mögött, és ott rejtőzik személyes életünk vonulatában. Eszközöket kínál e könyv a lelki életben való növekedéshez, hogy életünk egybeforrjon azzal, aki teremtett, és aki felé tartunk. Az évszázadok során különböző módokon adták a lelkigyakorlatokat – személyes kísérés vagy előadások formájában –, és sokakat megérintett vagy átalakított.
A Lelkigyakorlatoknak több magyar változata is napvilágot látott az elmúlt csaknem száz év során. Az Ignác-féle spanyol eredeti első magyar fordítása, Vukov János SJ munkája 1931-ben jelent meg, ő azonban a Roothaan generális által latinra fordított szöveget (Versio Litteralis) vette alapul. Közvetlenül a spanyol művet magyarította Hitter József SJ; az ő változatát 1940-ben adták ki, majd 1976-ban és 1978-ban újranyomták New Yorkban. Ennek a fordításnak az átdolgozásával készült aztán a Szabó Ferenc SJ szerkesztésében megjelent változat (Szent István Társulat, 1986), amelyet a rendtartomány 1994-ben, a Korda Kiadó pedig 2002-ben és 2006-ban adott közre. Minden más kiadás a Versio Vulgata néven ismert latin szövegváltozat, sőt annak kommentárokkal ellátott kiadásai alapján készült. A legelsőnek tekinthető magyar fordítás, mely szintén a Versio Vulgata nyomán született, már 1663-ban elkészült Trencsénben, de kéziratban maradt.
Az eredeti spanyol szövegnek eddig három fordítása létezett magyarul (Vukov, Hitter, illetve az 1986-os változat), ezeket együtt összesen nyolc kiadásban lehetett eddig kézbe venni. A jelenlegi kiadás a negyedik változat, mely arra törekszik, hogy minél közelebb tartsa a fordítást az eredetihez, és ugyanakkor irodalmilag és nyelvileg egyaránt hozzáférhetővé tegye a tartalmat és a sajátos ignáci fogalmakat. Köszönet azoknak, akik e könyv újrafordításában és kiadásában közreműködtek, név szerint szeretném kiemelni a következőket: Laczkó Zsuzsanna SJC, Lukács János SJ és Arendtné Salacz Nadine.
A Lelkigyakorlatok új kiadása illeszkedik a rendünk küldetését az előttünk álló tíz évre meghatározó irányelvekhez, az úgynevezett preferenciákhoz, melyeket Ferenc pápa jóváhagyásával ez év elején tett közzé rendi elöljárónk. Ezek közül az első hangsúlyozza a lelkigyakorlatok művelését, hogy segíteni tudjuk az embereket abban, hogy rátaláljanak Jézusra és kövessék őt.
2019-ben ünnepeljük önálló rendtartományunk megalakulásának száztizedik és védőszentjeink, a kassai vértanúk halálának négyszázadik évfordulóját. Legyen e könyv eszköze egyéni életünk, rendtartományunk és az egész magyar egyház lelki megújulásának!
- március 6., hamvazószerda
Vízi Elemér SJ
tartományfőnök
