„Tárt karokkal várnak ránk…”

A Jezsuita Kiadó gondozásában 2016-ban megjelent életútinterjúban a 93 éves Nemeshegyi Péter jezsuita szerzetes, teológus beszél eseményekben és élményekben rendkívül gazdag életútjáról Kiss Péterrel, az Új Ember főmunkatársával.

A gyermek Péter születése nem volt mindennapi: amikor édesanyja áldott állapotban volt vele, az orvosok daganatot fedeztek fel nála, és azt javasolták, hogy gyógyulása érdekében vetesse el a magzatot. Ő azonban nem volt erre hajlandó, és világra hozta gyermekét. Még tizenöt évig élt, mielőtt a betegség végleg legyőzte. Soha nem éreztette fiával, milyen áldozatot hozott érte. P. Nemeshegyi gyermekkorát alapvetően meghatározta szülei jósága, főként édesanyjáé, „az egész, nagy szeretetáradata rám áradt”. Szülei mindketten muzsikusok voltak, magas rangú köztisztviselőként dolgozó édesapja gyakran lépett fel zongoristaként, édesanyja pedig lánykorában az Operában énekelt. „… úszkáltam a zene óceánjában” – emlékszik vissza a jezsuita páter, aki csaknem negyven évig misszionáriuskodott Japánban, és a távol-keleti országban Mozart zenéjéről tartott kurzust egyetemistáknak, akik közül a többség nem volt keresztény, mégis, megérezték az osztrák lángelme zenéjében az istenhitet, „méghozzá egy jó Isten, egy szerető Isten jelenlétét”.

A teljes cikk a Magyar Kurír oldalán olvasható
https:///www.magyarkurir.hu/kultura/nemeshegyi-peter-sj-tart-karokkal-varnak-rank

Nemeshegyi Péter 1923. január 27-én született, Budapesten. Mielőtt belépett a Jézus Társaságába közgazdaságtant tanult a budapesti tudományegyetemen, majd pénzügyi vonalon dolgozott. A zugligeti Manrézában végezte a noviciátust. 1946–49 között Szegeden a jezsuita főiskolán filozófiát tanult, 1949-ben, továbbképzése érdekében, a többi jezsuita kispappal együtt neki is el kellett hagynia Magyarországot. A terciát 1953–44 között végezte a walesi Saint Beuno’s kollégiumban. Ezután a rend Rómába küldte, ahol a Gergely Egyetemen teológiát tanult, és 1956-ban teológiai doktorátust szerzett. Ugyanebben az évben Japánba utazott, ahol 1993-ig a Sophia Egyetem teológiai karán tanított, és több ízben a teológiai kar dékánjaként működött. 1962-ben átírták a japán provinciába. Gazdag teológiai munkát végzett magyar, japán, angol és német nyelven, előadásokat és lelkigyakorlatokat tartott Japán-szerte. A Pápai Nemzetközi Teológiai Bizottság tagja volt 1969-től 1974-ig. 1993-ban tért vissza Magyarországra. Lelkipásztori munkája mellett több évtizeden át tanított hazai egyetemeken és főiskolákon.

A Távlatok és A SZÍV jezsuita folyóiratok munkatársa. A Magyar Patrisztikai Társaság tiszteletbeli elnöke.

2015-ben Magyar Örökség Díjjal tüntették ki.

Nemeshegyi Péter SJ cikkei A SZÍV jezsuita magazinban