Hevenesi János SJ

1919 szeptember 5-én született Érden.  1937–40 között a zugligeti Manrézában skolasztikus novícius, majd retorikus volt. 1940–3 között Kassán filozófiát tanult, 1944-ben Kalocsán volt magiszter. 1944–8 között Szegeden teológiát tanult, 1947-ben szentelték pappá. A következő éveket újból a Manrézában töltötte, először a terciát végezte, majd lelkész és lelkigyakorlat-vezető lett. A szétszóratás után 1950-ben a pécsi egyházmegyébe került, először Medinán kihelyezett lelkész, majd az állami eltávolítás után, 1952-től Szekszárdon, 1955-től Iváncsán harangozó és pénzbeszedő. 1957 januárjától 1958 júniusáig, azaz az állami engedély visszavonásáig, Szekszárdon volt káplán. 1958-tól Ráckeresztúrra került mint sekrestyés és pénzbeszedő. 1960-ban a csákvári tüdőszanatóriumban gyógyult, majd 1961-től a pannonhalmi szociális otthonban élt a betegek és öregek lelkigondozójaként. Közben rövid ideig a Szolgálat folyóirat klagenfurti szerkesztőségében dolgozott. 1973-ban tett örök fogadalmat. 1983-tól a leányfalusi Szent Gellért Lelkigyakorlatos Házban tartott rendszeresen lelkigyakorlatokat. 1986-tól Makkosmárián volt lelkész, 1992-től Leányfalun a lelkigyakorlatos ház igazgatója volt. 1997-től a pesti Jézus Szíve-templomban lelkész.