„Ha nem mondjuk ki, nem érezzük át az Atya szót, nem tudunk imádkozni.” Ferenc pápának az Úr imádságához fűzött gondolatai segítenek, hogy mélyebben megértsük a miatyánkot, ezáltal pedig könnyebben beépítsük azt a hétköznapjainkba. Most megjelenő könyvünkben a Szentatya sorról sorra magyarázza az imádságot.
Kihez imádkozom? A mindenható Istenhez? Ő túl messze van. Nem tudom átérezni a közelségét. Még Jézus sem érezte. Kihez imádkozom hát? A kozmikus Istenhez? Ma divattá lett a kozmikus Istenhez imádkozni: ez politeista ízű kifejezés, mely a light kultúrákat jellemzi.
Neked az Atyához kell imádkoznod! Az Atya szó súlyos kifejezés. Ahhoz kell imádkoznod, aki nemzett téged, aki életet adott neked. Nyilván mindenkinek ő adott életet, de a „mindenki” túlságosan személytelen kifejezés. Neked adott életet, és nekem adott életet. És ő az, aki végigkíséri életutadat. Ismeri az egész életedet, azt, ami jó benne, és azt is, ami nem olyan jó. Ha imánkat nem az Atya szóval kezdjük, amelyet nemcsak a szánkkal ejtünk ki, hanem a szívünkben is átérezzük, nem tudunk keresztény módon imádkozni. Van egy Atyánk. Egészen közel van hozzánk, és átölel bennünket. Bízzuk minden gondunkat, aggodalmunkat az Atyára, ő tudja, mire van szükségünk.
Milyen értelemben mondjuk Atyának? Az én Atyám? Nem! A mi Atyánk!
Én ugyanis nem az egyetlen gyermeke vagyok, senki sem az egyetlen gyermeke, és ha nem tudok testvérként viselkedni a többi emberrel, nehezen lehetek ennek az Atyának a gyermeke, mert ő mindenkinek az Atyja. Persze az enyém is, de másoké, a testvéreimé is. És ha nem vagyok békében a testvéreimmel, nem nevezhetem Atyának. Nem imádkozhatunk ellenségekkel a szívünkben, ha testvérek és ellenségek egyaránt lakoznak a bensőnkben. Tudom, hogy ez nem könnyű. „»Atyám«, nem tudom azt mondani, hogy »Atyám«, nem megy.” Így van, értem. „Nem tudom azt mondani, hogy »mi Atyánk«, mert a testvérem, az ellenségem ezt és ezt tette velem… Menjenek a pokolba, semmi közöm hozzájuk!” Való igaz, nem könnyű.
Jézus azonban megígérte nekünk a Szentlelket. És a Szentlélek a bensőnkből, a szívünkből tanít meg arra, hogy „Atyát” és „mi Atyánkat” mondjunk. Kérjük a Szentlelket, hogy tanítson meg kimondanunk, hogy Atya és hogy a miénk, kibékülve minden ellenségünkkel.
