Mi segít még abban, hogy a valóságban maradjunk vagy visszatérjünk oda?
A színlelésnek, önmagunk ámításának a megtörésére a csend a legjobb eszköz, mondja Scott Peck. A csendben jobban megértjük önmagunkat és a világot. Azt, ami történt. Jobban megismerjük azt, ami van. Jobban, igazabbul. Hogy aztán megengedjük, hogy ami bennünk van, az lehessen is. Hogy majd szabadabban tudjunk bánni vele. A csendben kozmetikázás nélkül mutatkozhat meg, ami bennünk van. Ami a csendben kinyilvánul, az hozzátartozik a valósághoz. S nem csak az, amiről azt gondoljuk, hogy jó lenne, szükséges lenne.
A test érzékelésében születik a csend, és a csendben erősödik a test észlelése. Így nyílik meg a lélek a testen keresztül, hogy észrevegye és befogadja azt, ami számára feltárul.
Valóságos Isten
A valóság, amelyre figyelmem irányul, maga a létem. Nem csupán az, ami foglalkoztat: gondolat, kép, vágy, fájdalom, megoldatlan problémák. Mert a valóság, amely felé fordulok, amelyhez visszatérek, az a testi-lelki valóságom, maga az élet, amely bennem bontakozik. Amikor légzésemre, a kezemben levő életerőre, a bennem megrezdülő hangra figyelek, akkor oda figyelek, ahol maga az élet születik meg bennem, minden pillanatban. Légzésemben, testemben, a bensőmben rezdülő hangban, testi-lelki valóságomban éltet és teremt engem az Isten. Itt találkozom az élettel magával. Itt, ahol létemet közvetlenül megtapasztalom. Itt a valóságos Isten működik, nem egy képzeletbeli, egy feltételezett, hanem az, akitől az életet minden pillanatban kapom, akitől jön a növekedés, az életerő, a gyógyulás.
Új jön létre. A valóság sosem statikus, mozdulatlan. Az, ami van, szüntelenül válik valamivé. Bennem is, általam is történik. A valóság él. Éltet.
Részlet Mustó Péter Csendben születik az élet című könyvéből
