2016. július-augusztus

Mozgásban a lélek

Leírás

Sportlázban ég az ország. Az osztrák válogatott elleni kétgólos győzelem oly erős, közös alapélménnyé lett, hogy hetek múltán is könnyen visszaemlékszünk, mi történt velünk a mérkőzés napján. „Láttad?” „Otthon néztem, együtt szurkoltunk, útközben hallgattam, kórházban voltam éppen…” S az eufória, számtalan büszke drukker egybeolvadó mámora, mikor ki-ki úgy érezhette, mintha csak maga lőtte volna azokat a gólokat! A sport hétköznapi, jól megérdemelt öröme a rendszeresen futócipőt húzó, úszómedencében tempózó vagy labdajátékban pályára lépő emberé. Az ünnep nagy közös pillanataiban a sport öröme másokat is elragadott, katarzist és extázist ígért, egységet teremtett. Évekkel ezelőtt még meglepve figyeltem fel rá, hogy azok számára, akik lelki útjukon szeretnének előre haladni, micsoda segítséget jelent, ha komolyan sportolnak. Nem pusztán arról van szó, hogy egy kiadós kirándulás hasznosabb lehet, mint a lelki dolgokon való hosszas problémázás (nem mert válaszokat ad, hanem mert a válaszok megtalálására alkalmasabb lelkiállapotba hoz). A sport inkább úgy segít, hogy átküzdött, mély jelentést ad olyan kifejezéseknek, mint gyakorlás, összeszedettség, kényelemről való lemondás, cél szem előtt tartása, görcsösségtől mentes erőkifejtés, túljutás a mélyponton, bajtársiasság és hasonlók, amelyek nélkül valamirevaló lelki élet aligha képzelhető el. Szent Ignác Lelkigyakorlatos konyvének híres bevezető hasonlata nem pusztán egy a sok közül, hanem az egyik leghasznosabb útjelző az önismereti és lelki életben: „Mert amiként a sétálás, gyaloglás és futás testgyakorlat, ugyanúgy lelkigyakorlatnak mondható minden tevékenység, amely a lelket előkészíti és alkalmassá teszi arra, hogy eltávolítson magától minden rendetlen hajlamot, és miután azokat eltávolította, keresse és megtalálja az isteni akaratot, hogy életét aszerint rendezze és a lélek üdvösségét elnyerje.” Aki mozog, az él. A mozgás szépsége az élet szépsége, a mozgás varázsa az élet varázsa. A labdarúgó Eb és az olimpia idején írásaink arra biztatják az olvasót, hogy nézőként vagy szurkolóként is, de még inkább testében-lelkében adja át magát a mozgás embert formáló erejének.

Bővebben

Tartalom

Beköszöntő
Lukács János SJ: Mozgásban a lélek

VilágEgyház
Vértesaljai László SJ: Az Egyetlen Élet Egészéről

Jánosi Dalma: Az irgalmasság pályára lép

aLapgondolat
Török Csaba: A sport és én

Deme Barnabás: „Győzni, de nem mindenáron”

Novák Zsüliet: Magyarország, a túlsúlyos, sportos nemzet

Laurinyecz Mihály: Ahol nincs beton a lábunk alatt

Kemenes Tamás: Testi és lelki egészség

Patsch Ferenc SJ: Egyéni „maratonom” története, avagy: mit jelent számomra a futás?

Dyekiss Virág: Ehhez virtus kell!

Kemenes Tamás: „Békés háború”

Viola Beáta: Isten felé alázatosnak kell lenni, de az ellenfél felé nem

Veres Jakó Károly: Legális teljesítményfokozás a sportban

Szentes Anna: Hullámhegyek, hullámvölgyek

Táboriné Soós Krisztina – Tábori Kálmán: A létezés nyers öröme

Dudás Tamás: Válogatott érzések és értelmezések

FotóGaléria
Zanati Zsófia: A sorsot formáló tíz ezer véletlen

SzentÍrás
Nemeshegyi Péter SJ: Ép testben ép lélek

Patsch Ferenc SJ: Bibliaolvas ás és személyes találkozás

ImaÉlet
Kóczián Mária: „Nem gondolkodom Istenről, hanem tapasztalom”

Tornya Erika RSCJ: Nyolcszáz méterre a céltól A jövő spiritualitása

Michael J. Buckley SJ: Elég gyönge vagy-e ahhoz, hogy pap legyél?

IstenTudomány
Bakos Gergely OSB: A láthatatlan a láthatóban

AnyaApaGyerekek
Hekler Melinda: „Ha nem va yok önfejű, nem lennék olimpiai bajnok”

Radóczy Jusztina: Kamaszok az edzőteremben

SzépÍrás
Kipke Ágnes: Fényképezni a sötétséget

SzínTér
Lázár Kovács Ákos: Megint az a bizonyos öröm

Paksa Balázs: Ugrás a semmibe

Kemenes Tamás: Rohan az idő

Marton Árpád: Kelet, nem Kelet

Szentes Anna: Holt kövekben az élet

Kóczián Mária: Lüktető élet

Marton Árpád: Regénytelenül

Hekler Melinda: A sodró erejű zene

Csanádi-Bognár Szilvia: Énpróbálgatások


Bővebben

Hasonló termékek