A SZÍV – 2018. március

Az Emberfia közöttünk

Leírás

A villamoson nemrég arra kaptam fel a fejemet, hogy pár méternyi távolságra tőlem egy négyfős csoport tagjai beszélgetnek. Nem értettem pontosan, miről, csak szófoszlányokat vehettem ki az egészből, de amire felfigyeltem, az a „katolikus vagyok” volt. Egy csuklyás fiatalember mondta, mellette lehetett a barátnője, a rá vetett meghitt pillantásaiból gondolom. Velük szemben még egy pár állt. Szó lehetett még közöttük a böjtről, meg hogy lemondás, mise, „cserkész voltam”. Ekkor vettem észre a srác homlokán a hamu nyomait. Hamvazószerda volt, reggel kilenc körül, a budapesti négyes-hatos villamoson. Egy keresztény fiatalember a hitéről beszélt!

A böjtről, a lemondás értékéről, az áldozatvállalásról ma már szinte csak a templomaink falai között beszélünk, akkor is jobbára csak a pap. Ezért ragadhatta meg a figyelmem a villamos forgó részében álldogáló kis csoport beszélgetésének néhány kulcsszava. Mert a nyílt beszéd a vallásról, a hitünkről, valljuk be, eléggé szokatlan. Most hogy így visszagondolok, az a „katolikus vagyok” fickó amolyan kortárs Jézus-figuraként jelenik meg előttem. Persze, volt barátnője (vagy talán éppen ezért?!). Mielőtt eretnek távolságokba rugaszkodnék a fantáziámmal a biblikus Jézustól, az a helyzet, ha behunyom a szemem, jó mélyet lélegzem, elcsendesedem, és megpróbálom Jézust elképzelni valahol itt és most, közöttünk, számomra egy olyan Jézus jelenik meg, aki amolyan rendes, normális, aki megért és egyet tud érteni velünk, akik tele vagyunk mindenféle kérdéssel, bizonytalansággal, görccsel, mégis szeretnénk a jót, csak éppen nem tudjuk, hogyan tegyük. Manapság ha valakinek van egy simán rendes kapcsolata, szinte rendkívülinek számít. Pedig szinte mindenki vágyik rá. Az igazi ő-re, de azt hiszem, még a házasságra is, csak sokan nem merik bevállalni. Mint annyi mást, amivel igazából egyetértenének. Ki ne szeretné, hogy őszintén, odaadóan, maradéktalanul hagyatkozni tudjon valakire egy életen át?! Ha őszinték vagyunk, ki ne vágyna arra, hogy legyen hűség, igaz barátság, legyenek korrekt kapcsolataink a munkahelyen, és hogy megértsük már végre, mit jelent az, hogy tisztelni a mindig elégedetlen szüleinket?! Azt hiszem, ha valakinek, a közöttünk élő Jézusnak lenne néhány jó szava a fenti kérdéseinkre.

Szerintem, a legtöbb ember szeretne békés, türelmes, megértő, odafigyelő, jószívű lenni, amolyan korunkbeli Jézus-figura! Mert Jézus-figurának lenni jó! Talán nem is kellene túl sok hozzá. Így van ez a vallási hagyományunkkal is. Igazából ha elmélyülnénk benne, ha valamelyest jobban értenénk, ha nem csak kívülről, ímmel-ámmal, legfeljebb vasárnapi keresztények módjára botorkálnánk a hit és az ima világában, ha lenne velünk egy Jézus, aki megértésével és jó tanácsával megsegítene bennünket, hogy újra átjárjon bennünket belülről a hit fénye, ha újra távlatok nyílhatnának számunkra, ha ismét lehetne nagy ívű a reményünk, ha csak egyszer igazán találkozna a tekintetünk…! Akkor talán mi is Jézus-figurákká válhatnánk, és tehetnénk azt, amit igazából tenni szeretnénk: a jót! Akkor nem kellenének hangulatjavító tabletták, a sok buta pótcselekvés, drog, a machinációink, hogy azért bizonyítsuk: még megvagyunk, és azért fontosak vagyunk! Ki segíthetne ma nekünk, itt és most, akár a négyes-hatos villamoson, hogy megtegyük az első lépést a szabadság útján, az önfeledt szeretet útján, hogy újra megtaláljuk a helyünket ebben a világban? Hol van az a tekintet, az a gesztus, az a rítus, hol vannak azok a hangok, azok a találkozások, hol az a csend, a béke, az együttérzés, amiben és ami által újra Jézusra találhatunk?

Horváth Árpád SJ
Főszerkesztő

Bővebben

Tartalom

Horváth Árpád SJ
Önmegtagadással a kiteljesedésre

Radványi Benedek
Pici kis papságnak megélt színészet
Interjú Pindroch Csabával

Patsch Ferenc SJ
Emberfia — Istenfia
– Egy mai vita Jézus fenségcímeiről

Bartók Tibor SJ
Az ignáci emberkép

Déri Ágota
„Egyik napról a másikra megtértem”
Aki több időt töltött börtönben, mint odakinn

Hekler Melinda
Kié a nagyobb felelősség?

Valahovits Szilvia
Soha nem tudhatjuk, kivel találkozunk

Lázár Kovács Ákos
A másik az ember

Nemeshegyi Péter SJ
Aki Isten jobbján áll

JEZSUITA NYOLCAS
Meddig böjt, és mikortól önsanyargatás?

Patsch Ferenc SJ
Van-e jobb a demokráciánál?
A politikai messiásvárásról – Fukuyama nyomán 2.

Szigeti László
Amit nem látunk az óriásplakátokon

Tomcsányi László
A holló hagyatéka

Hofher József SJ
Rendhagyó olvasónapló Rejtő Jenőről

Tábori Kálmán
Egytől tízig
Brunner Róberttel

Csanádi-Bognár Szilvia
Imádkozók között


Bővebben

Hasonló termékek