Tahiban, a Szív Lelkiségi Központban és Dobogókőn, a Manréza Lelkigyakorlatos házban imára és gyaloglásra épülő lelkigyakorlatokon vehetnek részt az érdeklődők. A „Jézus imának” és az „északi gyaloglás” (nordic walking) alapjainak megtanításával szeretnének a szervezők segítséget nyújtani abban, hogy miként lehet összekapcsolni az imát és a mozgást a hétköznapokban. A Jézusi gyaloglás egy sport, lelkiség és életmód mozgalom, ami a test és a lélek imájává válhat a 21. század embere számára. Molnár Renáta személyi edzőként és nordic walking oktatóként segíti a lelkigyakorlat résztvevőit.
A mozgás milyen helyet foglal el az életedben?
– Annyit mozgok, ami a karbantartáshoz szükséges, mert én nem hiszek ebben a világ által diktált testkultuszban. A testnek helye, szerepe és funkciója van, tehát mozgatni kell és vinnie kell a benne lakó lelket ezen a földi zarándokúton. De ha túl sokat fókuszálunk a testre és háttérbe szorítjuk a lelket, akkor rengeteg pszichés betegség alakulhat ki. Ugyan gyönyörű a szemnek és csábító az érzékeknek egy tökéletesen kidolgozott test, de ha ez a végcél, akkor ez csak öncélúvá válik. Vajon miért van az, hogy annyi gyönyörű sztár narkotikumokkal él? Mert a boldogság forrása a Lé-lekben van. Szóval okosan egyensúlyban tartani a dolgokat ma senkinek sem könnyű.
Személyi edzőként miben látod az oktatás lényegét?
– Én szemléletmódot és mozgásszeretetet oktatok. Nekem az első és a legfontosabb, hogy megértessem azt, hogy az életet ajándékba kaptuk. Mindenki névre szólóan, egyéni időtartamra és egyéni küldetésre. Akármit is mond, ítél a világ vagy az emberek, Isten számára mindenki csodálatos, mert mindnyájan az Ő teremtményei vagyunk. De az ajándékot, amit kapunk, nekünk kell működtetni, mind testi, fizikai valóságában, mind pedig lélekben.
Nagyon fontos, hogy megértsük a testünk működését alapszinten. Ha a múltat és a jelent szeretném összehasonlítani, akkor jól érzékelhető az életmódbeli változás. Jézus idejében a mozgás a mindennapi élet szerves része volt. Gyalog mentek, tehát jó volt a kondicionális képességük és ezen belül is az állóképességük. Az erejük is fejlődött, mert fizikai munkát végeztek, és mikor gyalogoltak, akkor vitték a „súlyokat” a hátukon. Ma sokat mosolygok, mert a tudomány és a szakma is alátámasztja, hogy élettanilag mennyire fontos ez a fajta mozgásforma, amit már több ezer éve ismerünk.
A Jézusi gyaloglás hogyan kapcsolódik össze a nordic walkinggal?
– A nordic walking egy hatékony eszköz, ami szerintem jól beépíthető a mai ülő életmódot folytató emberek mindennapjaiba. Élettani szempontból kiváló hatást fejt ki a szervezetre – a test izmainak 90 százalékát megmozgatja – ha megfelelő módon sajátítjuk el. Egy nővér a lelkigyakorlat után odajött hozzám és azt mondta:
„Én az internetről tanulgattam a technikát és nem értettem, hogy mitől olyan jó. De itt most az összes kérdésemre megkaptam a választ.”
Ki kell azonban hangsúlyoznom, hogy Jézussal gyalogolni, Vele együtt lenni nem a kezünkben lévő eszközöktől függ. Ezt is tanítjuk a lelkigyakorlat során. Felnőttként sokat gondolkoztam azon, hogy vajon hogyan és milyen formában lehetne megtanítani az embereknek, hogy tudatosan Jézussal együtt járják a mindennapjaikat. Független a koruktól és a fizikai állapotuktól.
Lehet egyáltalán mozgás közben elmélyülten imádkozni?
– Igen, tapasztalataim szerint a ritmikus, ciklikus mozgások jó lehetőséget kínálnak az ima elmélyítésére. Jó példa erre a séta, a gyaloglás, a kocogás, a futás vagy az úszás is. A lényeg, hogy a technikai kivitelezésre már ne figyeljünk, mert akkor tudunk befelé fordulni és teret engedni a léleknek. Szemben például a küzdő- valamint a csapatsportokkal, ahol fontos az ellenfél akcióira való gyors válaszadás.
Hogyan épül fel a lelkigyakorlat programja?
– Minden nap foglalkozunk testtel és lélekkel. A nap egyik felében a botos gyaloglást oktatom, míg a másikban a jezsuiták szemlélődő lelkigyakorlatot tartanak. A mai ember egészségi, fizikai állapota változó. Egy sport-szakmai alapokon nyugvó, lépésről-lépésre felépített programot írtam, ami megismerteti a résztvevőket a mozgás élettani hatásaival és a botos gyaloglás technikájával.
Célom, hogy a résztvevők mind elméletben, mind a gyakorlatban képesek legyenek felmérni saját edzettségi állapotukat, és ennek függvényében tudják kialakítani egyéni mozgásprogramjukat a lelkigyakorlat alatt és a jövőben is.
Az előadások „szüntelen dolgozó szívünk” gondolatát és a Biblia „szüntelen imádkozzatok” tanítását kapcsolja össze. A Szentírás ír arról is, hogy Jézus hogyan és miként gondoskodott szerettei testi táplálásáról (csodatetteiben). Miközben enni adott a népnek és a tanítványoknak, mesélt a lélek gyümölcseiről és az utolsó vacsora jelentőségéről. Mi is tanulunk a táplálkozás jelentőségéről. Az estéinket pedig szentmisével zárjuk.
„Renáta arra vállalkozott, hogy megtanít engem járni. Mert egész életemben csak ültem, és elszoktam a járástól” – mesélte Bíró László első találkozásáról a Jézusi gyaloglással A mozgás lelkisége című könyv bemutatóján. A püspök úr, aki a könyv előszavát is írta, személyes élményeit is megosztotta a közönséggel: „A járás komoly aszkézis számomra: nem rohanni, csak járni.” A nordic walking és a szemlélődő imádság összekapcsolásáról pedig elmondta: „A mozgás lelkisége egy menekülő folyosó, ahol kiléphetünk a hagyományos lelkiségből, és elindulhatunk egy új lelkiség felé. Egy olyan új lelkiség felé, ami ugyanakkor nem áll ellentétben a hagyományos lelkiséggel. A lényeg, hogy ki-ki megtalálja a maga csendjét, és ki-ki találkozhasson az Istennel. Jézus nem azt kéri, hogy imádkozgassunk, hanem azt, hogy szüntelenül imádkozzunk.”
Miért tartod fontosnak, hogy a Jézusi gyaloglás a keresztények sport-, lelkiségi- és életmódmozgalmává váljon?
– A sport meghatározott célú mindennapos tevékenység, a mindennapoktól különböző környezetben; célja a testedzés, versenyzés, a szórakozás, eredmény elérése, a képességek fejlesztése vagy ezeknek kombinációja. Óriási jelentősége lenne, ha az emberek gondolkodásába beépíthetnénk, hogy a ritmikus, ciklikus mozgásformák-hoz a Jézus imát is hozzá lehet kapcsolni. A mai embert ki kell zökkenteni a „mókuskerékből”. A Krisztusi üzenet pedig: „Jézus nevében kelj fel és járj”. A mi céljaink és a mi versenyünk valami egészen más, mint amit a világ ma diktál számunkra.
Hiszem azt, hogy az ima és a mozgás összekapcsolása az a szinergia, ami gyógyítja és megújítja a testet és a lelket Jézus Krisztus által.
Ma egyre több mozgásforma mögött a keleti filozófia áll. Jó lenne, ha egyszer elmondhatnánk, hogy a „Jézusi gyaloglás” (ami a ritmikus, ciklikus mozgásformákat tartalmazza) a keresztények sportja, lelkiség és életmód mozgalma.
Mik a hosszú távú terveitek?
Szeretnénk a „kapunkat” szélesre tárni és a mozgás örömének megismertetése által a Jézusi örömhírt elvinni az emberek életébe. Hiszek abban, hogy ez is egy út a hit megismerésére és megélésére. Jelenlegi lelkigyakorlatos módszerünket szeretnénk minden életkorra és különböző egészségügyi állapotokra kidolgozni. Az utunk elején járva hívunk mindenkit akár résztvevőként, akár segítőként, nővérként, papként, szerzetesként, hogy tartson velünk ebben az új evangelizációs misszióban. II. János Pál Pápa üzenetével zárnám gondolataimat, aki élete utolsó szakaszában azt nyilatkozta, hogy sportemberként igazán megértette a sportnak a kereszténységben és az emberiségben betöltött szerepét. Ezt szeretnénk mi is átadni a Jézusi gyaloglás testi-lelki gyakorlatán keresztül.
Hofher József SJ
(Az interjú A SZÍV – jezsuita magazin 2013. júniusi számában jelent meg)
Fotók: Orbán Gellért, www.jezusigyaloglas.hu
