Leírás
Előttem van egy kép, a bérmálkozás pillanata. Ott állok a szentséget kiszolgáltató püspök mellett, előttünk sorakoznak a bérmálkozók, mindegyik mögött a bérmaszülő. Előrelépnek, átadják nekem a cédulát, rajta a választott védőszent neve: Ferenc, László, Mária, Kinga… Mondom a főpapnak, mi lesz a bérmanév, aztán máris ott csillog a szent olaj a bérmálkozó homlokán: „Vedd a Szentlélek ajándékának jelét!” Amíg a püspök a bérmálkozóval lekezel, a bérmaapa jobb keze az ünnepelt vállán. Látom, ahogy az egyik bérmaapa – alig idősebb lelki védencénél, bizonyára együtt voltak kamaszok, jó pajtások, kollégisták, cserkészek…? – a püspök szavaira hátulról jól megszorítja a bérmálkozásban fiává fogadott barátja vállát. Közben ragyogó tekintetek, gombóc a torokban, valami rendkívüli történik itt. Valami egyszer az életben. Ünnep van, öröm, alig bírok magammal én is a boldogságtól. Isten országa ismét felragyog. (…)
(részlet a főszerkesztő előszavából)
