Alszeghy Zoltán SJ

A kezdetek teológiája

Leírás

A kezdetek felidézése fontos összetevője a hitéletnek. A teremtés, az Éden-kert, a bűn, a paradicsomból való kiűzetés, az őskor nagy közvetítőinek, Ábrahámnak, Noénak és Mózesnek alakja, áthatják a keresztények imádságát, vallásos művészetét, igehirdetését.

Arra az éppen ma olyan égetően fontos kérdésre, hogy mi is az ember, a keresztény azzal felel, hogy utal eredetére: az ember az a különös élőlény, akit Isten a tulajdon képére és hasonlatosságára teremtett, aki bűnével kérdésessé tette tulajdon azonosságát, akit Isten mégsem hagyott el, hanem egyre újra vonzotta és vonzza az önmagával való kiengesztelődés és – a kiengesztelődésben – az üdvösség felé.

Bővebben

A szerzőről

Alszeghy Zoltán SJ

1912-ben született Budapesten. 1933-ban lépett a Társaságba, Budapesten végezte rendi képzésének első felét: kétéves próbaidőt és retorikát a Manrézában, hároméves bölcseletet a pesti főiskolán. A teológia elvégzésére 1939 őszén Rómába került, és fél évszázadra ott is maradt. 1943-ban fejezte be a teológiát, és két év alatt megírta doktori dolgozatát: Grundformender Gottesliebe. 1946-ban Trientben végezte a harmadik próbaévet. 1947 és 1988 között teológiát tanított a Pápai Gergely Egyetemen. 1954–61-ben a teológiai fakultás dékánja, 1985–8-ban pedig a Vallási Tudományok Intézetének elnöke volt.

Tudományos munkásságában fő területei az eredeti bűn, a kegyelem, az üdvtörténet alapjai, a kereszt misztériuma és a teológiai módszertan voltak. Idősebb olasz tanártársával, Maurizio Flickkel (1909–79) évtizedekig együtt írták nagy teológiai műveiket. Lelkipásztori vonalon is együttműködtek, és húsz éven keresztül a nyári szünetekben papokat és szeminaristákat vezettek be Szent Ignác harmincnapos lelkigyakorlatain keresztül a keresztény lelkiségbe. Alszeghy szerzetesi magatartására jellemző, hogy barátját annak utolsó betegségében hónapokig gondozta. Ugyanezt megtette egy másik idős rendtársával is, aki megkérte erre. Flick halála után Alszeghy önállóan dolgozott. A hetvenes évektől nagy teológiai tudását a magyarországi kereszténység szolgálatába állította. Két magyar rendtársával szerkesztette a magyar szeminaristák és papok részére a Teológiai Kiskönyvtár és az azt Kiegészítő Füzetek című sorozatokat. Ezekben ő maga írta a következő köteteket: Bevezetés a teológiába; A kezdetek teológiája; Az ember jövője; A gyónás; A házasság. Az egész sorozat már a II. vatikáni zsinat szellemében készült, és nagyban hozzájárult annak elfogadásához a magyar egyházban. 1989 végén hazahívták Magyarországra. Lelkipásztori munkát végzett, és rövid ideig novíciusmester is volt. Életének legnehezebb időszaka volt ez. 1990-ben a Szentszék kérésére visszahívták Rómába, ahol részt vett a pápa első magyarországi látogatásának előkészítésében. A pünkösd előtti napokban gyenge egészségi állapotára hivatkozva körlevélben lemondta a már elfogadott meghívásokat lelkigyakorlatokra és más előadás-sorozatokra. Ezt azonban már nem tudta elküldeni. Pünkösd előestéjén agyvérzést kapott, és másnap meghalt.


Bővebben
Alszeghy Zoltán SJ további könyvei