Január 26-án a Loyola Café-ban teltház előtt mutattuk be A mozgás lelkisége című, decemberben megjelent könyvünket.
Gyaloglás Jézussal Tahi – Pilisszentlászló – Máriabesnyő – Veszprém – Homokkomárom útvonalon…
Ráhangolódásként Vangelis muzsikájával a háttérben pillanatképek villantak fel Molnár Renáta és Hofher József SJ 2010 óta tartott lelkigyakorlataiból.
„Renáta arra vállalkozott, hogy megtanít engem járni. Mert egész életemben csak ültem, és elszoktam a járástól” – mesélte Bíró László első találkozásáról a Jézusi gyaloglással. A püspök úr, aki a könyv előszavát is írta, személyes élményeit is megosztotta a közönséggel: „A járás komoly aszkézis számomra: nem rohanni, csak járni.”
A nordic walking és a szemlélődő imádság összekapcsolásáról pedig elmondta:
„A mozgás lelkisége egy menekülő folyosó, ahol kiléphetünk a hagyományos lelkiségből, és elindulhatunk egy új lelkiség felé. Egy olyan új lelkiség felé, ami ugyanakkor nem áll ellentétben a hagyományos lelkiséggel. A lényeg, hogy ki-ki megtalálja a maga csendjét, és ki-ki találkozhasson az Istennel. Jézus nem azt kéri, hogy imádkozgassunk, hanem azt, hogy szüntelenül imádkozzunk.”
Horváth Árpád, A Szív folyóirat főszerkesztője beköszöntőjében elmondta: a lelkiség egyre inkább beköltözött a fejbe. És ami itt elkezdőtött az a testünk felfedezése. Hiszen a testünk egy nagy kinyilatkoztatás. Mert mindannyian egy olyan testben élünk, amit Istentől kaptunk. A mozgás lelkisége egyszerre nagyon új és nagyon régi dolog. (…) Időről időre összeáll egy csoport, amelyik elkezd járni tanulni: felfedezni a testét, így haladva a lelki életben.
Molnár Renáta, a könyv egyik szerzője a Jézusi gyaloglás ötletének megszületéséről elmondta: „A mozgás egy óriási örömforrás, függetlenül attól, hogy ki milyen fizikai testben van. Szívügyem, hogy többféle formában is átadjam a mozgás örömét.”
Hogy miért éppen a nordic walkinggal kapcsolták össze a szemlélődő imádságot, azt mondta:
„A nordic walkingnak sajátos ritumsa van, mert szinte valamennyi testrészünk mozgásban van. És ez a ritmus nemcsak fizikai ritmus, hanem azt tapasztaltuk, hogy kiválóan alkalmas arra, hogy segítse a befelé fordulást, az elmélyedést.”
Úttörő-nosztalgia és Jézus ima
Hofher József, a könyv jezsuita szerzője dalra fakadt, és bevallotta, a nordic walkingról eleinte mindig a „Bal lábat a jobb után, balt a jobb után, így mennek az úttörök végig az utcán” kezdetű dal jutott eszébe.
A mozgás lelkisége nem egy lelkigyakorlat, hanem egy életmód: Jézusi gyaloglás/gyaloglás Jézussal
A lelkigyakorlat (kettős) elnevezéséről Molnár Renáta elmondta:
„A jézusi gyaloglás Jézus útját jelenti. Az életét, ami elviszi a mi életünket az Atya elé. Ez az ő küldetése, az ő életéről szól.
A gyaloglás Jézussal a mi utunk. Az egyház gyaloglása. Ez az út független a lelkigyakorlattól. Ez a mi egész földi utunkat jelenti”
A sajátságos lelkigyakorlatról a szerzők elmesélték: különböző korosztályú, társadalmi helyzetű, egészségi állapotú emberekkel találkoztak már. Bárki részt vehet rajtuk. Voltaképpen felekezettől függetlenül.
Hofher József ugyanakkor hozzátette ez a lelkigyakorlat nagyon erősen a katolikus hit talaján áll: a középpontban az oltáriszentséggel.
Mint mondta: „Nem a történeti Jézussal gyalogolunk. Jézus tényleg ott van velünk az eucharisztiában. Éppen ezért van a lelkigyakorlatok minden napján szentmise.”
„Jézus neve olyan mint egy mantra. Nem tudom az értelmét, és soha nem fogom megtudni, de mégis egy életen át viszem magammal ezt a nevet. Soha nem fogom megfejteni. Mert ha felsimerném a teljes tartalmát, akkor meg tudnám fogni az Istent. De ez soha nem lehetséges.” – mondta a jezsuita szerző a Jézus-imáról.
