Leírás
„Egy Budapesten tanuló portugál egyetemistától hallottam nemrég, hogy az egyik társa, akivel csaknem mindennap egymás mellett ülnek az előadásokon, hétvégénként pedig többnyire együtt mennek szórakozni, másfél év után meghívta a családjához egy vasárnapi ebédre. Bemutatta az édesanyját, az apja is otthon volt, a testvérei is. Fehér asztalterítő került elő, és vágott virágot tettek az asztalra, ő is segített a terítésben. Érdekes volt számára, hogy ebben a magyar családban közvetlenül az evés előtt kikapcsolták a rádiót, és néhány pillanatra elcsendesedett mindenki, majd jött a szokásos „Jöjj el, Jézus, légy vendégünk…” Az aranyló Újházi-tyúkhúsleves láttán már alig bírt a könnyeivel, egyszerre nagyon megszerette Magyarországot. (…)”
Részlet a főszerkesztő előszavából
