A világ legtávolabb eső részein kutatja a nehéz emberi sorsokat. Történeteivel azt szeretné elérni, hogy olvasói ráébredjenek, hogy mi, európaiak nagyon szerencsések vagyunk, hiszen a Föld lakóinak nyolcvan százaléka szegénységben él. Balogh Boglárkával, a National Geographic bloggerével beszélgettünk.
(…)
– Minél több kultúrában fordultam meg, minél több embert ismertem meg, annál inkább rájöttem, hogy mindenki másként látja a körülötte forgó világot. Meg kell tanulnunk a másik ember fejével gondolkodni, elfogadni az ő igazát a magunké mellett, hisz az általunk helyesnek vélt világlátás nem jelenti automatikusan, hogy mások felfogása helytelen. És persze azt is belátja ilyenkor az ember, hogy mi valóban a szerencsés felén élünk a világnak. A sorsunk nagyban függ attól, hogy hová, melyik országba vagy éppen milyen családba születünk. Erről is szól a most megjelenő könyvem, az Ezerarcú Föld, hogy egy szegénysorból származó ember is képes sikereket elérni, valóra váltani az álmait, ha igazán akarja.
(…)
A legtöbb esetben nehéz helyzetben lévőkkel találkozik. Hogyan tudja feldolgozni a látottakat?
– Azok az emberek, akikkel általában találkozom, nagyon erősek, őket vonzom. Hiába szövi át az életüket megannyi tragédia, mégis van bennük emberi tartás. Megmutatják, hogyan kell egy embernek reagálnia a nehéz helyzetekre, helytállásuk példaértékű.
Ilyen az Ezerarcú Földben a kobratáncos lánynak a története is.
– Pontosan. Láttam a szemében azt az elszántságot, hogy ő márpedig kobratáncos lesz. Annak ellenére, hogy édesapja alkoholista volt, ő maga gyermekkorától kezdve koldult, hogy kobra cigány, vagyis kaszton kívüli, megvalósította az álmát. Mikor táncosok jöttek a rádzsasztáni sivatagba, elbújt a színpad mögött, és onnan leste a táncmozdulataikat, aztán pedig az utcán egy kirakattükör előtt gyakorolt. Napokig éhezett, sokszor megverték, elkergették, de nem adta fel. Tizenhat évesen már egy hotelban táncolt, azóta pedig a művészetével járja Indiát.
A kalbeliák, vagyis kobra cigányok a radzsasztáni kultúra szerves részeit alkotják évszázadok óta. A mai napig nomád életet élő táncos, zenész nép egykor a maharadzsákat szórakoztatta. Érzéki táncmozdulataik – amik a szellemi világörökség részét képezik – mai napig a kobrák mozgását utánozzák, hangszereik pedig, hitük szerint, szintén a kígyót csábítják. – Fotó: Balogh Boglárka
Nyitókép: Földház Árpád
www.arpadfoldhazi.com