Dél-amerikai rendfőnököt választottak a jezsuiták 36. általános rendgyűlésükön. A venezuelaiArturo Sosa Jézus Társaságának a harmincegyedik generálisa, és az első olyan, aki nem európai.
Az október 2-án kezdődő rendgyűlést Adolfo Nicolás rendfőnök hívta össze azzal a szándékkal, hogy megválasszák az utódját. A hatvanhat provincia kétszáztizenöt küldöttének részvételével zajló tanácskozáson először elfogadták a rendfőnök lemondását, majd elkezdték a Társaság helyzetének megvitatását, hogy megfelelő új általános elöljárót tudjanak találni.
A leendő generálist Loyolai Szent Ignác útmutatásai alapján választják ki: „…azok soraiból válasszák meg az általános rendfőnököt, akik minden erényben kiválóak, a Társaság díszére nagy érdemeket szereztek, és a Társaságban már hosszabb ideje ilyennek bizonyultak.” A sajátos folyamatról a magyar rendtartomány küldöttje, Vízi Elemér napról napra levélben tájékoztatta itthoni rendtársait. Az alábbiakban az ő gondolatai alapján idézzük fel a jezsuiták életében kiemelkedő esemény részleteit.
Kedves Rendtársak!
Szombaton reggel örömmel és reménységgel indulok Rómába a rendgyűlésünkre. Megerősítő volt számomra, hogy indulásom előtt körbe tudtam járni a közösségeinket, Erdélyben és Magyarországon egyaránt. Köszönöm az együtt gondolkodást: hogy időt szakítottatok erre, és megosztottátok velem reményeiteket.
Arra vágyom, hogy erőteljesebben visszataláljunk a lelkiségi forrásainkhoz, azokhoz az eszközökhöz, amelyek egyesítenek minket Istennel – a lelkigyakorlatok kultúrájához. Erre az egyetlen fókuszra lenne szükségünk, ami képes megmozgatni és átjárni mindannyiunkat és minden szolgálatunkat.
***
Az elmúlt napok az ismerkedés jegyében teltek. Bár minden értelemben sokszínűek vagyunk, van egy szoros kötelék közöttünk.
A vasárnapi nyitó szentmise előtt kis csoportokba osztottak minket, és megkaptuk az alapvető információkat a rendgyűlés termében. Minden résztvevő kapott egy albát, egy stólát, valamint egy tabletet, ami elengedhetetlen eszközünk lesz a rendgyűlés alatt. Ezen keresztül kell bejelentkezni minden ülés kezdetén. Itt tudjuk elérni és tárolni a rendgyűléssel kapcsolatos anyagokat. Tableten keresztül történik a szavazás, és ezen hallgatjuk a tolmácsolást. A felszólalási szándékot is ezzel tudjuk jelezni. A gép azonnal a helyes sorrendet adja meg, így nem kell találgatni, hogy ki emelte fel előbb a kezét. A technika erőteljesen színre lépett ezen a rendgyűlésen. Valóban sokat tud segíteni, bár az első napon a résztvevők és a technikai rendszer egymásra találása időt igényelt.
Borgia Szent Ferenc, a Társaság harmadik generálisának és a római kúria védőszentjének ünnepén az általános rendgyűlés elfogadta Adolfo Nicolás atya lemondását. A szentmisén a celebráns páter Lombardit idézve két szóval foglalta össze Nicolás atya szolgálatát: egyetemesség és mélység.
Délután kezdetét vette a kiscsoportos munka, ami a következő napokban folytatódik a De Statu Societatis tervezetének megbeszélésével és kiegészítésével. Ez ad majd támpontokat az új generális profiljának és személyének megtalálásához.
A tervek szerint pénteken kezdjük a murmurációt, ami négy napig tart, és utána történik az új generális megválasztása.
***
A választás spirituális élmény volt, amelyhez hozzásegített az eltelt négy nap, amikor a murmurációt végeztük. Ebben a négy napban nem mentünk vissza a szállásainkra ebédelni, hanem estig együtt maradtunk, így több idő jutott egymással beszélni. A külvilággal egyáltalán nem kommunikáltunk. A murmurációban csak a négyszemközti beszélgetés megengedett. Minden, ami elhangzik, teljesen bizalmas, és csak azzal kapcsolatban lehet beszélni, amit kérdeztek. Ez idő alatt nagyon őszinte és bizalommal teli légkört tapasztaltam meg. Ez az őszinteség nagy teret nyitott a Léleknek, miközben a világosság és az összezavarodottság érzése kavarodott bennem, majd kitisztult valami a keresésben; megéltem az elakadást, a küzdelmet és az Úr váratlan látogatását és vigasztalását. Épp úgy, mint egy lelkigyakorlatos folyamatban. Valójában egy „játék” volt: meg kellett találnunk azt a személyt, akit Isten kiválasztott és meghívott erre a szolgálatra. Egyszerre volt inspiráló és fárasztó.
Reggel a Szentlélek-templomban volt a szentmise, utána pedig, közvetlen a választás előtt, zárt ajtók mögött meghallgattunk egy exhortációt, majd közel egy órát csendben imádkoztunk. Előzőleg felhívták a figyelmünket arra, hogy eddig az imáig ne hozzuk meg a végleges döntést az új generális személyét illetően. Megható volt látni és tapasztalni a rendtársak elmélyült csendjét és magának a választásnak a folyamatát. Meggyőződésem, hogy maga Isten vezetett minket.
A kihirdetéskor a rendgyűlés tagjai kitörő örömmel, tapssal fogadták P. Arturo Sosa venezuelai rendtársunk megválasztását. A hagyománynak megfelelően mielőtt a vikárius, James Grummer kihirdette volna a megválasztás tényét, értesítettük a pápát a választás eredményéről. P. Antonio Spadaro a rendgyűlés aulájából telefonon hívta fel Ferenc pápát, aki nagyon örült a választásnak, és azt üzente a generálisnak, hogy legyen bátor, de azért ne adja el a kúriát.
Köszönöm, hogy imádkoztatok értünk az eltelt időben, amit továbbra is kérek.
Üdvözlettel az Örök Városból,
Elemér