Rovat: Egytől tízig

Janka György, Nagy Luca

Oktat, nevel – és növel

1. Tősgyökeres miskolci, de még inkább diósgyőri vagy. Számodra mit jelent ez a mondás: „Sorsod Borsod”?

Az, hogy Miskolcon születtem, alapkötődést jelent. Soha nem akartam úgy igazán elköltözni innen – bár pályakezdőként felmerült, hogy elkalandozzunk a Dunántúlra. Ez azonban csak romantikus fellángolásnak bizonyult, valójában természetes létterületem Miskolc. Számomra Diósgyőr és Miskolc egyet jelent, s bár erősebb a diósgyőri kötődésem, amióta a Jezsuban dolgozom, ez jelentősen tágult, s mondhatom, hogy az egész várost átöleli. Tovább olvasom „Oktat, nevel – és növel” →

Jenei Gyöngyvér

Tegyünk jót egymással!

Hatala Imre matematikus, miskolci jezsuita öregdiák, a Jézus Szíve-templom és a Krisztus Király Plébánia önkéntese. Rendszeresen besegít a Jezsuita Kiadó könyvesboltjában és rendez­vényein, sőt egészen közelről követi szerkesztőségünk munkáját, ugyanis az irodánk melletti szobában lakik, és még a konyhánk is közös. Tovább olvasom „Tegyünk jót egymással!” →

Végh Dániel

Szabálytalan mesék szerzője

1. Egy kis Fejér megyei településen, Ráckeresz­túron beszélgetünk.

Tizennyolc éves a lányom, kétéves volt, amikor ideköltöztünk a fővárosból. Szerettük volna, hogy legyen külön gyerekszoba, meg kert és jó levegő, és itt találtunk a pénztárcánkhoz és hozzánk illő házat. A vidéki életet jól ismertem, hiszen a nem túl távoli Előszálláson nőttem föl, és az évek során megérkeztem a keresztúri létbe is. A különös név egyébként a Kereszt Urára utal, mivelhogy a templomunk titulusa a Szent Kereszt felmagasztalása. Tovább olvasom „Szabálytalan mesék szerzője” →

Barta István

A református szerzetes

Bakonybélben csendes hétköznap van. A völgyben megül a köd, és csapdába ejti a kályhákban égő fa félreismerhetetlen szagát. A Szent Mauríciusz Monostorban készül az ebéd: karfiolkrémleves, párolt lencse, virsli és cékla. Beszélgetés közben minden hétköznapi téma hasonlóképp gazdagodik, ahogyan a nem igazán különlegesnek hangzó cékla készül: János testvér szójaszószt, római köményt, kevés rumot és sok gyömbért is tesz a mélyvörös szeletek mellé. Tovább olvasom „A református szerzetes” →

Jenei Gyöngyvér

„Van két tyúkunk”

1. A Szív magazinba való írás mellett milyen állandó tevé­kenységeid vannak?

Van két gyerekem, és „másodállásban” van munkám is, ami a Kapcsolódó Nevelés Egyesülethez kötődik. Ennek egyik alapítója és néhány éve a vezetője is vagyok, főként közösségszervezés és az oktatóképzés vezetése a felada­tom. Ezen kívül sokat dolgozom szülőkkel is, most is van két olyan csoportom, amiben hat héten keresztül elkezd­jük elsajátítani a kapcsolódó nevelés eszközeit. Nagyon hiszek abban, hogy ezekben a csoportokban fontos a sze­mélyesség, mert a saját sikertörténeteinken és elbukása­inkon keresztül tudunk a leginkább találkozni egymással. Tovább olvasom „„Van két tyúkunk”” →

Horváth Dóra

Sokszor nem értem, de nagyon szeretem

Huszonöt éve szolgál Magyarországon, jelenleg egy aprócska szentendrei közösség tagja. Azt mondja, bár a magyarországi domonkos rend az utóbbi évtizedekben folyamatosan válto­zott, eredeti küldetésük – az evangélium széles körben való hirdetése – a kezdetek óta ugyan­az. Szerzetesi közösségéről, a lengyelek és magyarok közti kapcsolódásokról, valamint iroda­lomról és gasztronómiáról is beszélgettünk.

Tovább olvasom „Sokszor nem értem, de nagyon szeretem” →

Major Szabolcs

Vigasztaló hiány

Sokszor eszembe jut Nemeshegyi Pepi bácsi egyik előa­dása, amit novícius korunkban tartott nekünk. A szerze­tesi hivatással kapcsolatban próbálta ő is megfogalmazni, miről szól ez az életforma. Arra jutott, hogy az Istennel való bensőséges kapcsolat és az odaadó szolgálat jellem­ző lehet egy szép, keresztény, családos életre is. Amiben a szerzetesi lét igazán sajátos, az éppen a hiány megélé­se.

Tovább olvasom „Vigasztaló hiány” →

Major Szabolcs

Megtalálni a szépséget mindenben

1 Szerinted melyik a legfontosabb tulajdon­ságod, amit annak köszönhetsz, hogy nagy családban nőttél fel?

– Nem tudnék egy dolgot kiemelni, ami tisztán ennek kö­szönhető. Három testvérem van, én vagyok a legidősebb. Emiatt nem ijedek meg a felelősségvállalástól és attól, hogy gondoskodnom kell emberekről. A szüleim teljesen el­lentétes személyiségek: anyukám nagyon kommunikatív, mindenkivel megtalálja a közös hangot, apukám pedig ki­fejezetten hallgatag. Emiatt a legtöbb emberhez gyorsan kapcsolódom.

Tovább olvasom „Megtalálni a szépséget mindenben” →

Tornya Erika RSCJ

„Ha Isten is akarja”

Pierre Clermidy SJ tavaly ősszel Marseille-től Budapestig kerékpározott, és azóta is a Jezsuita Kiadó közvetlen szomszédjában lakik. A jezsuita létről, teremtésvédelemről és szabadidőről is beszélget­tünk vele, s azt is elárulta, mi jellemzi jól a magyarokat.

Tovább olvasom „„Ha Isten is akarja”” →

Nagy Luca

Két színpad között

Csurilla Bertalan Szent Ignác alakját formálta meg az Ignác – A lelkek lovagja című musicalben. Többek között arról kérdeztük, milyen volt számára a végzős év a jezsuban, milyen változást hozott életében a fővárosba költözés, és szerinte mi foglalkoztatja leginkább kortársait.

Tovább olvasom „Két színpad között” →

Tornya Erika RSCJ

Szelíd fény

Ferenc pápa Főtisztelendő Martos Levente Balázst, a Központi Papnevelő Intézet rektorát trebai címzetes püspökké és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának közleményében. Alábbi interjúnkat 2022 májusában készítettük Balázs atyával, nem sokkal legújabb – kiadónk gondozásában megjelent – könyve megjelenése után.

Tovább olvasom „Szelíd fény” →

Horváth Dóra

„Fontos, hogy ők is megajándékozottnak érezzék magukat”

„Az önkéntesség hatékony eszköz lehet ar­ra, hogy kilépjünk a megszokott kereteinkből, szembesül­jünk nehezebb élethelyzetekkel, és ez akár terápiás jellegű is lehet. Ráadásul az önkéntes a maga teljességében élhe­ti meg adottságait, használhatja képességeit, és reálisabb önismeret birtokában kompetensnek, értékesnek érezheti magát.”

Tovább olvasom „„Fontos, hogy ők is megajándékozottnak érezzék magukat”” →