A Szentjánosbogár családos közösségének elkötelezett és aktív tagja Paszternákné Tóth Júlia, aki hittantanár, négygyermekes édesanya, szabad óráiban pedig kéziratokat szerkeszt. Legutóbb például Így szólt Jézus című új gyerekkönyvünkét. Tovább olvasom „Megélni azt, ami összeköt”
Rovat: Egytől tízig
A világi kultúra nem probléma, hanem kihívás
A holland internetes lelkipásztornak számos népszerű könyve jelent meg, melyeket világszerte több nyelven olvasnak. Első magyarul is hozzáférhető kötete a kiadónk gondozásában idén megjelent Bízz az érzéseidben, mely a megkülönböztetés világába vezeti be az érdeklődőket. Tovább olvasom „A világi kultúra nem probléma, hanem kihívás”
„Mindegy, milyen tempóban, csak haladjak”
A Jézus Szíve Társasága közösség tagjának testi-lelki mozgatója a rendszeres futás. Ennek történetéről és ajándékairól mesélt. Tovább olvasom „„Mindegy, milyen tempóban, csak haladjak””
Oktat, nevel – és növel
1. Tősgyökeres miskolci, de még inkább diósgyőri vagy. Számodra mit jelent ez a mondás: „Sorsod Borsod”?
Az, hogy Miskolcon születtem, alapkötődést jelent. Soha nem akartam úgy igazán elköltözni innen – bár pályakezdőként felmerült, hogy elkalandozzunk a Dunántúlra. Ez azonban csak romantikus fellángolásnak bizonyult, valójában természetes létterületem Miskolc. Számomra Diósgyőr és Miskolc egyet jelent, s bár erősebb a diósgyőri kötődésem, amióta a Jezsuban dolgozom, ez jelentősen tágult, s mondhatom, hogy az egész várost átöleli. Tovább olvasom „Oktat, nevel – és növel”
Görbe tükör mai nőknek
Az Alacoque Szent Margit és én című, magyarul a napokban megjelent könyv szerzője, Clémentine Beauvais ifjúsági regényeivel lett ismert Franciaországban és azon kívül, ám emellett kutat, tanít és fordít is. Tovább olvasom „Görbe tükör mai nőknek”
Tegyünk jót egymással!
Hatala Imre matematikus, miskolci jezsuita öregdiák, a Jézus Szíve-templom és a Krisztus Király Plébánia önkéntese. Rendszeresen besegít a Jezsuita Kiadó könyvesboltjában és rendezvényein, sőt egészen közelről követi szerkesztőségünk munkáját, ugyanis az irodánk melletti szobában lakik, és még a konyhánk is közös. Tovább olvasom „Tegyünk jót egymással!”
Szabálytalan mesék szerzője
1. Egy kis Fejér megyei településen, Ráckeresztúron beszélgetünk.
Tizennyolc éves a lányom, kétéves volt, amikor ideköltöztünk a fővárosból. Szerettük volna, hogy legyen külön gyerekszoba, meg kert és jó levegő, és itt találtunk a pénztárcánkhoz és hozzánk illő házat. A vidéki életet jól ismertem, hiszen a nem túl távoli Előszálláson nőttem föl, és az évek során megérkeztem a keresztúri létbe is. A különös név egyébként a Kereszt Urára utal, mivelhogy a templomunk titulusa a Szent Kereszt felmagasztalása. Tovább olvasom „Szabálytalan mesék szerzője”
A református szerzetes
Bakonybélben csendes hétköznap van. A völgyben megül a köd, és csapdába ejti a kályhákban égő fa félreismerhetetlen szagát. A Szent Mauríciusz Monostorban készül az ebéd: karfiolkrémleves, párolt lencse, virsli és cékla. Beszélgetés közben minden hétköznapi téma hasonlóképp gazdagodik, ahogyan a nem igazán különlegesnek hangzó cékla készül: János testvér szójaszószt, római köményt, kevés rumot és sok gyömbért is tesz a mélyvörös szeletek mellé. Tovább olvasom „A református szerzetes”
Kortárs, spanyol, jezsuita, festő
A Jezsuita Kiadó két könyvének borítóképét is Alejandro Labajos SJ festette. Kettős hivatásáról, inspirációkról, a művészet spiritualitásáról és az alkotásról mint imaformáról beszélgettünk vele.
„Van két tyúkunk”
1. A Szív magazinba való írás mellett milyen állandó tevékenységeid vannak?
Van két gyerekem, és „másodállásban” van munkám is, ami a Kapcsolódó Nevelés Egyesülethez kötődik. Ennek egyik alapítója és néhány éve a vezetője is vagyok, főként közösségszervezés és az oktatóképzés vezetése a feladatom. Ezen kívül sokat dolgozom szülőkkel is, most is van két olyan csoportom, amiben hat héten keresztül elkezdjük elsajátítani a kapcsolódó nevelés eszközeit. Nagyon hiszek abban, hogy ezekben a csoportokban fontos a személyesség, mert a saját sikertörténeteinken és elbukásainkon keresztül tudunk a leginkább találkozni egymással. Tovább olvasom „„Van két tyúkunk””
Sokszor nem értem, de nagyon szeretem
Huszonöt éve szolgál Magyarországon, jelenleg egy aprócska szentendrei közösség tagja. Azt mondja, bár a magyarországi domonkos rend az utóbbi évtizedekben folyamatosan változott, eredeti küldetésük – az evangélium széles körben való hirdetése – a kezdetek óta ugyanaz. Szerzetesi közösségéről, a lengyelek és magyarok közti kapcsolódásokról, valamint irodalomról és gasztronómiáról is beszélgettünk.
Vigasztaló hiány
Sokszor eszembe jut Nemeshegyi Pepi bácsi egyik előadása, amit novícius korunkban tartott nekünk. A szerzetesi hivatással kapcsolatban próbálta ő is megfogalmazni, miről szól ez az életforma. Arra jutott, hogy az Istennel való bensőséges kapcsolat és az odaadó szolgálat jellemző lehet egy szép, keresztény, családos életre is. Amiben a szerzetesi lét igazán sajátos, az éppen a hiány megélése.
Megtalálni a szépséget mindenben
1 Szerinted melyik a legfontosabb tulajdonságod, amit annak köszönhetsz, hogy nagy családban nőttél fel?
– Nem tudnék egy dolgot kiemelni, ami tisztán ennek köszönhető. Három testvérem van, én vagyok a legidősebb. Emiatt nem ijedek meg a felelősségvállalástól és attól, hogy gondoskodnom kell emberekről. A szüleim teljesen ellentétes személyiségek: anyukám nagyon kommunikatív, mindenkivel megtalálja a közös hangot, apukám pedig kifejezetten hallgatag. Emiatt a legtöbb emberhez gyorsan kapcsolódom.
Vásári forgatagból a templom csendjébe
„Minden reggel jöttem misére, és ahogy a jezsuita atyákat hallgattam, hála töltött el, hogy itt lehetek. Sajgó Szabolcs atya kísérése mellett szerzetesi magánfogadalmat tettem. Megfogadtam, hogy önkéntesen, ott szolgálok a belvárosi Jezsuita Szigeten, ahol szükség van rám.”
„Ha Isten is akarja”
Pierre Clermidy SJ tavaly ősszel Marseille-től Budapestig kerékpározott, és azóta is a Jezsuita Kiadó közvetlen szomszédjában lakik. A jezsuita létről, teremtésvédelemről és szabadidőről is beszélgettünk vele, s azt is elárulta, mi jellemzi jól a magyarokat.
Két színpad között
Csurilla Bertalan Szent Ignác alakját formálta meg az Ignác – A lelkek lovagja című musicalben. Többek között arról kérdeztük, milyen volt számára a végzős év a jezsuban, milyen változást hozott életében a fővárosba költözés, és szerinte mi foglalkoztatja leginkább kortársait.
Szelíd fény
Ferenc pápa Főtisztelendő Martos Levente Balázst, a Központi Papnevelő Intézet rektorát trebai címzetes püspökké és az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye segédpüspökévé nevezte ki – olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Titkárságának közleményében. Alábbi interjúnkat 2022 májusában készítettük Balázs atyával, nem sokkal legújabb – kiadónk gondozásában megjelent – könyve megjelenése után.
„Mindenki használja ki, amit az Úristentől kapott”
Tárt karokkal várnak ránk… címmel 2016-ban jelent meg Kiss Péter Nemeshegyi Péter atyával készített életútinterjú-kötete. A könyvből terjedelmi okokból kimaradt Pepi bácsi néhány gondolata, ezekből szerkesztettük az alábbi „posztumusz beszélgetést”.
Tovább olvasom „„Mindenki használja ki, amit az Úristentől kapott””
„Fontos, hogy ők is megajándékozottnak érezzék magukat”
„Az önkéntesség hatékony eszköz lehet arra, hogy kilépjünk a megszokott kereteinkből, szembesüljünk nehezebb élethelyzetekkel, és ez akár terápiás jellegű is lehet. Ráadásul az önkéntes a maga teljességében élheti meg adottságait, használhatja képességeit, és reálisabb önismeret birtokában kompetensnek, értékesnek érezheti magát.”
Tovább olvasom „„Fontos, hogy ők is megajándékozottnak érezzék magukat””
Megmaradni az úton Jézussal
A római Gergely Egyetem tanárával 2019 októberében készítettünk interjút, miután letette ünnepélyes szerzetesi fogadalmait. Ezzel a beszélgetéssel köszöntjük születésnapja alkalmából.