Keszeli Sándor

Írni vagy nem írni? Ez itt a kérdés…

Eddigi szülői és pedagógusi tapasztalataim alapján azt látom, az írás is olyan területe a nevelésnek és a tanításnak, ahol a gyerekekhez való viszonyunk egésze érezteti a hatását.  Négygyermekes családapaként, kö­zépiskolai és főiskolai tanárként sok­féle módon köszön rám az írás: az al­kotás útjaként, nevelési kihívásként, feladatként, csiszolandó képesség­ként, mint a hétköznapi kommuni­káció minőségének egyfajta jelzője, a gyermek benső történéseinek „le­csapódása”, a szem mellett a lélek má­sik tükre… A következőkben az írás hat olyan kapcsolatát jellemzem rövi­den és a teljesség igénye nélkül, ame­lyek átgondolása hasznos lehet a ránk bízott gyerekek nevelése során. Bővebben „Írni vagy nem írni? Ez itt a kérdés…” »

Boros Gábor Péter

Az ima útjain

Írásunk arra vállalkozik, hogy egy keresztény és egy buddhista lelkiségi szerző kontemplációra vonatkozó életművét összehasonlítsa – a párbeszéd jegyében. A széles körben ismert és közkedvelt Thomas Merton amerikai trappista szerzetes és Thich Nhat Hanh vietnámi zen mester meglátásait vetjük össze. A cikk fő témája, hogy a két vallás kontemplációs-meditációs gyakorlata hogyan illeszkedik bele a saját hagyományába, valamint hogy párhuzamba állíthatók-e. Ha pedig igen, akkor előmozdíthatja-e ez a két vallás közötti párbeszédet és kölcsönös tanulást. Bővebben „Az ima útjain” »

Major Szabolcs

A különutas

„Szia, Iga bá. Így lép be egy kisfiú az igazgatói irodába. Egy ökölpacsi után gyorsan megbeszélik, hogy miért nehéz a matematika, de miért fontos mégis, és nagy szakállú vendéglátónk már útjára is engedi tanítványát. A rendhagyó megközelítés az élet minden terén jellemzi Major Leventét, aki nemcsak az abasári általános iskola igazgatója, de mellette olyan borászata van, hogy Michelin-csillagos éttermek kopogtatnak a pincéje ajtaján. Bővebben „A különutas” »

Tornya Erika RSCJ

Még csendesebb éj

A közelmúltban Novák Katalin köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozott neki a segélyezési, támogatási és humanitárius problémák megoldása, a rászoruló gyermekek pedagógiai fejlesztése, illetve a mozgásukban akadályozottak segítése terén végzett odaadó munkája elismeréseként. Néhány nappal később pedig a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálatnak ítélte oda a Márton Áron-emlékérmet közösségformáló és segítő tevékenységéért. A kárpátaljai segítőmunka sokszínűségéről, a „háborús üzemmódról” egyaránt beszélgettünk, de szó esett Ukrajna EU-csatlakozásáról is. Bővebben „Még csendesebb éj” »

Balogh Fruzsina

Fény és árnyék

Last Christmas – üvölti a plázák hangszórója, villódzó fények mindenütt, zsúfoltság, vendégségek, ovis-iskolai próbák, ünnepség, loholós bevásárlás, kötelező körök. Hol lakik a valódi ünnepi meghittség? Bővebben „Fény és árnyék” »

Balogh Fruzsina

Tanítóink: a gyermekek

A gyerekek világa varázslat. Életöröm. Spontaneitás. Mozgás. Kapcsolódás földhöz, vízhez, sárhoz, esőhöz, csigához, kutyához, macskához, Istenhez, önmagukhoz. A gyerekek világa hív minket, és kéri: ezeket a titkokat ne feledjük soha.

Bővebben „Tanítóink: a gyermekek” »

Balogh Fruzsina

Jó anya leszek, ha beledöglök is

Tíz éve vagyok anya. Kőkemény, minden sejtemet átformáló tíz év. Évekig nem vettem észre, milyen mércét állítottam fel önmagam szülői teljesítményével szemben, csak amikor a gyereke­im érzelmi biztonságának hajszolásában nagy nehezen ráébredtem: kiégtem. Szülői maximaliz­mus – XXI. századi köntösben.

Bővebben „Jó anya leszek, ha beledöglök is” »

Bognár László, Somogyvári Fanni, Suri Szilvia

Az önkéntesség ára

Aki a kezdetekkor a közösséghez akart tartozni, annak „kétkezi munkával járó” önkéntes szolgálatot kellett végeznie. Három évtizeddel később viszont önkénteskoordinátorok fogadják a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz jelentkező embereket, mert ma már komoly felkészültségre van szükség, hogy mindenkinek a számára megfelelő feladatot adják.

Bővebben „Az önkéntesség ára” »

Balogh Fruzsina

Utak egymáshoz

Éjjel van. A házasságról kellene írnom. Erről a megtanulhatatlannak tűnő, kérdésekkel, kételyekkel, önmarcangolással és néha ugyanannyi gyűlölködéssel, mint amennyi szeretettel teli műfajról, amiben minél több évet töltök, annál érthetetlenebbnek tűnik. Menni fog ez? A cikk meglesz. De vajon a happy end is?

Bővebben „Utak egymáshoz” »

Molnár Cecília RSCJ

„A halál nem olyan borzalmas, mint amilyennek a média leírja”

A halálhoz való viszonyulásunk kettős: ha távoli és hátborzongató, akkor izgatja a fantáziánkat; ha viszont közeli, hétköznapi, csendes, akkor annyira megijeszt minket, hogy sokszor teljesen elutasítjuk. A hospice a haldokló betegeket és szeretteiket kíséri, de nem a halál áll a középpontjában, hanem a végsőkig megélhető, teljes élet.

Bővebben „„A halál nem olyan borzalmas, mint amilyennek a média leírja”” »

Balogh Fruzsina

Aktivált múltunk

Szülőnek lenni annyi, mint továbbadni az örökségünket. Tudjuk nem látni, de nem tudjuk nem megélni. A magunk és az őseink múltja dolgozik, erőforrásokkal lát el, támaszt, teremt, szívet fájdít, dühít, szembesít, helyet kér. Gyerekeinkkel való kapcsolatunkban, szavainkban, tetteinkben. Velünk van.

Bővebben „Aktivált múltunk” »

Végh Dániel

„Szállj el, kismadár!”

Hogyan óvja, védi, segíti – és el tudja-e engedni a vidéki családi fészek egy kistestvérből felnőtt férfivé cseperedett, de mégsem önálló Down-szindrómást? Hogyan változtatja meg egy fogyatékkal élő ember a közvetlen környezetét? Csapás vagy esély egy súlyos betegség? Fogadják szeretettel Jacsó Isti és családja történetét!

Bővebben „„Szállj el, kismadár!”” »

Forrai Katalin, Végh Dániel

Írásban beszélni

Nyáron a Nők Lapja mutatta be Pataki Pankát, és nyolc részben közölte írásait, ősszel a közszolgálati televízió készített róla félórás műsort. A huszonöt éves autista lány nem tud beszélni, de édesanyja, Klára több-kevesebb segítségével szenvedélyesen ír.

Bővebben „Írásban beszélni” »

Balogh Fruzsina

Gyermekeink érzelmi oázisa, a vakáció

Önfeledt strandolás, cseresznyékkel a fülünkön vagy tízhétnyi megoldhatatlan élethelyzet – szülőként vajon mi jut eszünkbe először, ha eljön a nyári szünet? Táborról táborra visszük-e, vagy aggódunk ott hagyni őket bárhol is? Van-e bevált receptünk az unalomra, a strandolás végén kitörő balhékra, és hagyjuk-e őket örökké nyerni a közös játékban?

Bővebben „Gyermekeink érzelmi oázisa, a vakáció” »