Sztárok, ünnepelt színházi, film- és sportcsillagok, körülrajongott művészek és közszereplők, hírességek – mindennapi jelenlétükhöz, a közbeszédet és sok esetben a véleményünket meghatározó szerepükhöz jó ideje hozzászokhattunk. De mi a helyzet a közösségi médiumok egyre gyorsuló és burjánzó terjedésével a virtuális világban megjelent valós, esetleg virtuálisan generált személyiségű influenszerekkel? Bővebben „Példaképek vagy bálványok?”
Rovat: Értjük egymást?
Az ember nem határtalan
A szeretet átjár, feltölt, élni hív, formál. A szeretet végtelen. Mi viszont csak fájdalmak árán tanulhatjuk meg, hogy emberként az utunk: megtapasztalni a szeretet határait. Bővebben „Az ember nem határtalan”
Szülőként szolgálni
Gyereket nevelni alázatot kíván. Egyfajta sok éven át tartó böjt ez, amelynek csodás ajándékait ugyanúgy mindennap érzékelhetjük, ahogyan a lemondás nehéz terheit. Bővebben „Szülőként szolgálni”
Közös a világunk
A lakóotthon épülete egykor közös telken volt a szomszédban élő Sári néni és János bácsi házával. Amikor János bácsi megtudta, hogy ide fogyatékosok költöznek, kerítést húzott a két telekrész közé. Fél évvel később aztán vágott rajta egy kaput. Bővebben „Közös a világunk”
„Mintha egy másik világban járnánk”
Ikematsu-Papp Gabriella műfordító másfél évtizede él Japánban. E-mail-fordultával készült interjúnkban sok más mellett elmondja, hogyan kísérte pályafutását árnyékként Nemeshegyi Péter SJ, és természetesen arra is megkértük, segítsen eligazodni a japán írás útvesztőjében. Bővebben „„Mintha egy másik világban járnánk””
Írni vagy nem írni? Ez itt a kérdés…
Eddigi szülői és pedagógusi tapasztalataim alapján azt látom, az írás is olyan területe a nevelésnek és a tanításnak, ahol a gyerekekhez való viszonyunk egésze érezteti a hatását. Négygyermekes családapaként, középiskolai és főiskolai tanárként sokféle módon köszön rám az írás: az alkotás útjaként, nevelési kihívásként, feladatként, csiszolandó képességként, mint a hétköznapi kommunikáció minőségének egyfajta jelzője, a gyermek benső történéseinek „lecsapódása”, a szem mellett a lélek másik tükre… A következőkben az írás hat olyan kapcsolatát jellemzem röviden és a teljesség igénye nélkül, amelyek átgondolása hasznos lehet a ránk bízott gyerekek nevelése során. Bővebben „Írni vagy nem írni? Ez itt a kérdés…”
Az ima útjain
Írásunk arra vállalkozik, hogy egy keresztény és egy buddhista lelkiségi szerző kontemplációra vonatkozó életművét összehasonlítsa – a párbeszéd jegyében. A széles körben ismert és közkedvelt Thomas Merton amerikai trappista szerzetes és Thich Nhat Hanh vietnámi zen mester meglátásait vetjük össze. A cikk fő témája, hogy a két vallás kontemplációs-meditációs gyakorlata hogyan illeszkedik bele a saját hagyományába, valamint hogy párhuzamba állíthatók-e. Ha pedig igen, akkor előmozdíthatja-e ez a két vallás közötti párbeszédet és kölcsönös tanulást. Bővebben „Az ima útjain”
A különutas
„Szia, Iga bá. Így lép be egy kisfiú az igazgatói irodába. Egy ökölpacsi után gyorsan megbeszélik, hogy miért nehéz a matematika, de miért fontos mégis, és nagy szakállú vendéglátónk már útjára is engedi tanítványát. A rendhagyó megközelítés az élet minden terén jellemzi Major Leventét, aki nemcsak az abasári általános iskola igazgatója, de mellette olyan borászata van, hogy Michelin-csillagos éttermek kopogtatnak a pincéje ajtaján. Bővebben „A különutas”
Még csendesebb éj
A közelmúltban Novák Katalin köztársasági elnök Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést adományozott neki a segélyezési, támogatási és humanitárius problémák megoldása, a rászoruló gyermekek pedagógiai fejlesztése, illetve a mozgásukban akadályozottak segítése terén végzett odaadó munkája elismeréseként. Néhány nappal később pedig a Bethlen Gábor Alapítvány kuratóriuma a Beregszászi Járási Máltai Szeretetszolgálatnak ítélte oda a Márton Áron-emlékérmet közösségformáló és segítő tevékenységéért. A kárpátaljai segítőmunka sokszínűségéről, a „háborús üzemmódról” egyaránt beszélgettünk, de szó esett Ukrajna EU-csatlakozásáról is. Bővebben „Még csendesebb éj”
Fény és árnyék
Last Christmas – üvölti a plázák hangszórója, villódzó fények mindenütt, zsúfoltság, vendégségek, ovis-iskolai próbák, ünnepség, loholós bevásárlás, kötelező körök. Hol lakik a valódi ünnepi meghittség? Bővebben „Fény és árnyék”
„Visszakapni valamit az elveszett gyermekkorból”
Közös élményekkel és sok nevetéssel gyógyítja a súlyosan beteg gyermekek lelkét a Bátor Tábor. Küldetésük 2001 óta változatlan: támogató közeget teremteni ahhoz, hogy a kis betegek a játékon és a közös élményeken keresztül éljenek meg minél többet a gyermekkor örömeiből.
Tanítóink: a gyermekek
A gyerekek világa varázslat. Életöröm. Spontaneitás. Mozgás. Kapcsolódás földhöz, vízhez, sárhoz, esőhöz, csigához, kutyához, macskához, Istenhez, önmagukhoz. A gyerekek világa hív minket, és kéri: ezeket a titkokat ne feledjük soha.
Hogy vagy? Kommentelsz?
Ki kíváncsi ránk? És kire vagyunk mi kíváncsiak, azaz kit hallgatunk meg, és kinek adunk a szavára? Lelkipásztori és mentálhigiénés megfontolások szubjektív szemszögből.
Jó anya leszek, ha beledöglök is
Tíz éve vagyok anya. Kőkemény, minden sejtemet átformáló tíz év. Évekig nem vettem észre, milyen mércét állítottam fel önmagam szülői teljesítményével szemben, csak amikor a gyerekeim érzelmi biztonságának hajszolásában nagy nehezen ráébredtem: kiégtem. Szülői maximalizmus – XXI. századi köntösben.
A „rossz gyerek” is jó
Jónak születünk. Isten képmására és hasonlatosságára lettünk teremtve. Születésünktől ezernyi elhibázott tettünkig sok minden történik. Néha ahhoz kell segítség, hogy jók is tudjunk maradni, néha pedig ahhoz, hogy ezt meglássuk egymásban.
Az önkéntesség ára
Aki a kezdetekkor a közösséghez akart tartozni, annak „kétkezi munkával járó” önkéntes szolgálatot kellett végeznie. Három évtizeddel később viszont önkénteskoordinátorok fogadják a Magyar Máltai Szeretetszolgálathoz jelentkező embereket, mert ma már komoly felkészültségre van szükség, hogy mindenkinek a számára megfelelő feladatot adják.
Utak egymáshoz
Éjjel van. A házasságról kellene írnom. Erről a megtanulhatatlannak tűnő, kérdésekkel, kételyekkel, önmarcangolással és néha ugyanannyi gyűlölködéssel, mint amennyi szeretettel teli műfajról, amiben minél több évet töltök, annál érthetetlenebbnek tűnik. Menni fog ez? A cikk meglesz. De vajon a happy end is?
„A halál nem olyan borzalmas, mint amilyennek a média leírja”
A halálhoz való viszonyulásunk kettős: ha távoli és hátborzongató, akkor izgatja a fantáziánkat; ha viszont közeli, hétköznapi, csendes, akkor annyira megijeszt minket, hogy sokszor teljesen elutasítjuk. A hospice a haldokló betegeket és szeretteiket kíséri, de nem a halál áll a középpontjában, hanem a végsőkig megélhető, teljes élet.
Bővebben „„A halál nem olyan borzalmas, mint amilyennek a média leírja””
Családban marad
Mi történik, ha valaki ismert örökös nélkül hal meg? Mi köti össze a magyar taxisofőrt a chicagói egzotikus halakkal? Hogyan ismerjük fel, hogy tényleg örökséghez jutunk, s nem csak át akarnak verni minket? Kövér Gáborral és Rapaport Gáborral, a Probate Research Hungary – Magyar Örököskutató Iroda Kft. két alapítójával beszélgettünk.
Aktivált múltunk
Szülőnek lenni annyi, mint továbbadni az örökségünket. Tudjuk nem látni, de nem tudjuk nem megélni. A magunk és az őseink múltja dolgozik, erőforrásokkal lát el, támaszt, teremt, szívet fájdít, dühít, szembesít, helyet kér. Gyerekeinkkel való kapcsolatunkban, szavainkban, tetteinkben. Velünk van.