Körösvölgyi Zoltán

Modernista templom – egy kis faluban?

„Amit befogadunk, annak módja szerint fogadjuk be, akik vagyunk.”
(Mustó Péter: Ami megtart)

Van egy kis falu Borsodban, a Bükk lábánál, amelynek méltatlanul kevéssé ismert, kiemelkedő építészeti értéket képviselő modernista temploma az egyik elsőként épült meg az államszoci­alizmus időszakában, közelmúltbéli rekonstrukciója pedig a 2023-as Média Építészeti Díja után lapzártánkkal egyidőben a legrangosabb nemzetközi műemlékvédelmi szervezet, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának díját is elnyerte. Ami a franciáknak és a nemzetközi építészet­történetnek Le Corbusier ronchamp-i Magasságos Miasszonyunk-kápolnája, az nekünk Csaba László cserépváraljai Munkás Szent József-temploma – még ha a kettő léptéke, nemzetközi ismertsége nem mérhető is össze.

Fotó: a szerző

Cserépváralja a Bükk középső-déli részén megbúvó apró település. Köz­úton Tard és Cserépfalu felől köze­líthető meg, Budapesttől tömegköz­lekedéssel három, autóval kevesebb mint két óra alatt. A környék szá­mos látnivalót, túraútvonalat kínál: Cserépvár romjai, gabonatároló ver­mek, szabályos kúpformájú kaptár­kövek, barlanglakásos tájház és török kori nyolcszögletű kútház egyaránt megtalálható közöttük. Most még­is összpontosítsunk a falu 1961-ben megépült pici templomára, amely vi­tathatatlanul beírta magát a magyar­országi építészet történetébe – hely­ben pedig a település címerébe is bekerült.

Komplex egyszerűség: a tiszta tér jelentése

A idelátogatót zömmel apró, színes, rendben tartott házak fogadják, bár­melyik úton érkezik is. A község kö­zepén nyíló keresztutca felé fordítva tekintetünket a fotókon látottakhoz képest is meglepően kisméretű, tég­lalap alaprajzú, egyszerű, de meglepő kombinációjú és szerkezetű síkokkal határolt épülettel találjuk magunkat szemben. Karakteres, terméskövekből rakott, szabálytalan négyszög alakú, a délutáni napfényben vakítóan fehér, meszelt harangfala a tető sötétszürke terméspala borításával, a falak nyers andezit termésköveinek halvány rozs­dabarnájával, a vasszerkezetbe foglalt, nagyméretű sötét üvegfelületekkel le­tisztult harmóniát sugall, ami belül is megőrződik, egyszerű, befogadható, tiszta teret kínálva az elcsendesedés­hez.

Az egyszerűség persze komplex gondolatból fakad: az építész temp­lomelképzelése szerint az érkező a lépcsőket megmászva a templom legalacsonyabb belmagasságú pont­ján lép be, hogy „szinte kényszerüljön főhajtásra”. A tető és a beltér folyama­tosan emelkedik az oltárig, ahol – e templom esetében még a II. vatiká­ni zsinat előtti, a tridenti liturgia sze­rinti, az oltár felé forduló – formában misézik a pap. E pontnál érkezik a tér­be Isten jelenlétét jelzően a fény, a vi­lágosság a templomkertre nyíló nagy üvegfelületen – a függöny elhúzását követően. A nyers andezitkövekből rakott belső fal fehér fugáival tükrözi a tervezői elgondolást az egyházról, amely összefogja a különböző formá­jú és méretű építőköveket.

A markáns oltármenzához, taber­nákulumhoz és ambóhoz hasonlóan tömbszerű, geometrikus formavilá­gú panelekre támaszkodó, egyszerű, támla nélküli padok között körbenéz­ve áthatóan tiszta, világos környezet fogadja a belépőt. Az Istennel való ta­lálkozás tiszta tere – ahogyan a terve­ző és a modernista építészet elképzel­te, és amelynek ritka és bátor példája a cserépváraljai templom. A (jó) mű­vészet azonban természeténél fog­va mindig több kérdést vet föl, mint amennyit megválaszol – a templom utóéletében is számos ilyet találunk, főleg egy rövid nemzetközi kitekin­tést követően.

Fotó: Danyi Balázs

Templomépítés a világégés után

A második világháború pusztítása és a nyomában járó változások miatt az ötvenes évekre új fejezet nyílt az épí­tészet és a templomépítészet történe­tében is. Franciaországban különö­sen sok templomot újítottak fel vagy építettek a világháború után. A mun­kálatokat egy művészeti háttérrel és kiterjedt kapcsolatrendszerrel egya­ránt rendelkező domonkos szerze­tes, Marie-Alain Couturier koordi­nálta. Couturier atya a katolicizmus hanyatlásának szomorú bizonyíté­kát látta abban, ahogy a kortárs kép­zőművészet élő ereje és az egyház el­távolodtak, elszakadtak egymástól. Hitt abban, hogy a legnagyobb mo­dern művészek – vallásosságuktól függetlenül – képesek releváns mű­vészeti értékkel gazdagítani az (újjá) épülő templomokat és a hitgyakor­lást. Munkájának remekművek sora köszönhető – köztük Plateau d’Assy Maurice Novarina tervezte Kegye­lemmel Teljes Szűzanya temploma (Notre-Dame de Toute Grâce du Plateau d’Assy, 1946), amelynek dí­szítésén olyan neves művészek dol­goztak, mint Georges Braque, Hen­ri Matisse, Pierre Bonnard, Georges Rouault, Fernand Léger vagy Marc Chagall; Matisse vence-i Rózsafü­zér-kápolnája (Chapelle du Rosaire de Vence, 1951) vagy Le Corbusier ronchamp-i Magasságos Miasszo­nyunk-kápolnája (Chapelle Notre-Dame du Haut, 1955).

Magyarországon a múlt szá­zad ötvenes-hatvanas éveire általá­ban olyan korszakként gondolunk, amelyben nem épülhetett új temp­lom. Ezt a nézetet Lantos Edit ku­tatása cáfolja: 1950 és 1959 között hetvenhét, a hatvanas években pe­dig ötvenegy templom épült ha­zánkban, 1945 és 1989 között össze­sen 277. A cserépváraljai templom nem is feltétlenül e tekintetben ki­vétel. Noha nemzetközi szinten nem olyan ismert, mint az előző bekez­désben említett példák, kiemelkedő építészeti minőséget képvisel, és lét­rejöttének története is különleges.

Tervasztalon rejtegetett templomterv

Cserépváralja lakossága saját templo­mot szeretett volna. Korábban a kör­kápolnájába jártak, majd miután az a háborúban megsérült, az isko­la két összenyitott termében gyűltek össze imádkozni. Utóbbit természete­sen nem nézte jó szemmel az állam­hatalom, így – bár megszorításokkal – engedélyezték, hogy megkezdődjenek az előkészületek. A tervezési feladattal azonban nehezen boldogult az azzal megbízott építőmester, aki a miskol­ci hűtőházon vele együtt dolgozó fia­tal építészt, Csaba Lászlót kérte meg, hogy segítsen neki a templomtervet „templomszerűvé” tenni – miután észrevette a fiatalember nyakában viselt, apró ezüstkeresztet. Az állami tervezővállalat alkalmazásában álló építész első skiccein badacsonyi kiál­lítási pavilonként jegyezte a terveket, hogy ne tűnjön fel feletteseinek, min dolgozik. A lehetetlennek látszó kö­töttségek (a feltételül megszabott leg­feljebb hatszor tízméteres alapterület, a torony nélküli templomépület) mel­lett végül elfogadták a tervet. A hiány­gazdálkodás korában is akadt pénz és eszköz a templom megépítésére. A legendás szalézi szerzetes és hely­béli plébános, Fias István vezetésével összefogott a falu lakossága, és saját kezével építette meg a templomot, többnyire helyben elérhető anyagok­ból. Országos hírű képzőművészek, Somogyi József szobrász, a Képzőmű­vészeti Főiskola tanára és Kondor Béla festőművész korpuszt és taber­nákulumajtót készítettek és adomá­nyoztak a templomnak. Csaba Lászlót a templom megtervezése és megépí­tése eredményeként elismerte az épí­tészszakma, és a templom fölszente­lését követően a Magyar Építőművész Szövetség főtitkárává választották.

Csaba László templomépületei: Cserépváralja (1961), Hollóháza (1966), Hodász és Nyírderzs (1977), Békásmegyer (1987), Kaposvár Béke út és Flóratanya (1988), Csepelen a Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek zárdája és Balatonakarattya (1992, Cs. Juhász Sárával együtt)

Adaptációs nehézségek

A meseszerű kezdetek után azonban fordult a kocka. 1962-ben a plébá­nost eltávolította a hatalom Cserép­váraljáról. A hívek pedig a számuk­ra idegen, félelmetesnek tartott Somogyi-féle korpuszt távolították el a templomból, Kondor a szemük­ben értelmezhetetlen, fércműnek tekintett tabernákulumajtaját pedig átfestették. Befogadásgesztusként és a templomtér otthonossá tétele ér­dekében az elkövetkező évek során az építész elképzeléseivel nem egye­ző berendezési tárgyakat hoztak – a közművek bevezetésével többféle világítótestet, gázkonvektort, a pad­lóra szőnyeget, a padokra párnákat, az ablakra függönyt, a falra fogadal­mi zászlókat és a vernakuláris kul­túrában értelmezhető figurális kegyképeket.

Díjazott rehabilitáció, empátiával

Több mint fél évszázaddal a megépül­te után a templom kifejezetten rossz állapotba került. A közösség cserél­ni kívánta a szigetelés nélküli nyílás­zárókat, a tető szarufái a rendszeres beázások következtében elkorhad­tak. Mindezek miatt, továbbá mivel a templomot 2009-ben műemlékké nyilvánították, az ad hoc javítások he­lyett az egyházmegye a komplex fel­újítás mellett döntött. 2020-ban öt­venmillió forint állami támogatást kaptak e célra, és több áttételen ke­resztül a felújítás építészeti megbízá­sa – részben korábbi munkáik, így az olvasó számára ismerősként a buda­pest-józsefvárosi Jézus Szíve Jezsuita Templom déli mellékhajójában kiala­kított játszószoba – miatt a Partizan Architecture építészirodához, Major Zoltán és Müllner Péter építészekhez került.

„Az épület méreteinek ellenére hosszú időbe telt, amíg feldolgoztuk az eredeti terveket, megértettük az építés körülményeit és a pontos geo­metriát, illetve megismertük a jelen­legi helyzetet és igényeket” – számolt be az alapos előkészületekről Müllner Péter. Az eredeti építészeti koncepci­óhoz igazodó, ám az azóta eltelt év­tizedek változásait követő, a cserép­váraljai gyülekezet felé empátiával forduló tervezőmunka és a minden részletében gondos felújítás több mint két évig tartott. Ennek elismeréseként a cserépváraljai templom rehabilitá­ciója 2023-ban elnyerte az Építész­fórum szakmai portál által alapított Média Építészeti Díja verseny fődíját, közönségdíját, sőt a legjobb prezentá­ciónak járó kitüntetést is.

A templom jelentőségéhez építészeti értékei mellett képzőművészeti alkotásai is hozzájárulnak, de ezek helyreállítására már nem jutott forrás az állami támogatásból. A tervező építészek ezért adománygyűjtésbe kezdtek, hogy Somogyi József korpuszát újra eredeti állapotában láthassa a közönség. A szobrot 2023-ban egy asztalosműhelyben találták meg, az örökösöknél. Itteni tárolása megmentette a pusztulástól, de több helyen megsérült és erősen roncsolódott. A károk azonosítására és a helyreállítási lehetőségek vizsgálatára Meszlényi János szobrászművész, Somogyi-tanítvány tett javaslatokat. A hívek és az örökösök is örömmel vennék, ha a tabernákulumajtó mellett a korpusz is visszakerülhetne eredeti helyére, azonban ezt jelenlegi állapota nem teszi lehetővé. Az építkezés teljesen felemésztette az állami támogatás összegét, a helyi közösség összespórolt pénzét elsősorban a templom bútorainak gyártására fordította. Ezért a helyreállítás építészei és közreműködői segítséget keresnek, hogy Somogyi József e páratlan munkája újra eredeti fényét és állapotát mutathassa. A cél több mint kétmillió forint összegyűjtése, az adományokat ezen a gyűjtőoldalon várják a szervezők, egészen a 2024-es év végéig. 

 

A kérdések is minket tanítanak

A történet ismeretében felmerül né­hány kérdés: Egy évvel a templom fel­szentelése után miért kezdett a gyüle­kezet a templom átalakításába? Miért tüntették el a korpuszt és a tabernáku­lumajtót? Miért alakították át a temp­lom belső terét úgy, hogy számukra otthonos legyen? Ha mindez meg­történt, miért nem merültek fel ezek a kérdések korábban? Az eredeti terv­hez kapcsolódó építészszakmai elis­merés és a gyülekezet véleménykü­lönbségeinek áthidalására miért nem sikerült közös hangot találni?

A kiemelkedő és a tervezők által definiáltan a gyülekezet iránti empát­iával végzett díjnyertes felújítás után egy évvel miért került már most feke­te szalagfüggöny az eredeti koncepci­ót (az oltárnál beáradó fény jelentő­ségét) felülíróan a templomkert felé nyíló üvegfelületre? Vannak tervek, hogy Somogyi korpuszát bronzból kiöntve, az eredeti gipszváltozatnál kevésbé sérülékeny változatban elké­szítsék, Kondor tabernákulumajta­ját pedig restaurálják, és mindkettőt visszahelyezzék a templomba. Miként fog ehhez viszonyulni a közösség? A szakmai értékítélet és a használói hozzáállás hogyan hozható közös ne­vezőre?

A kérdések sora egy komoly mű­vészet-, építészet-és dizájnelméleti kutatáshoz is elegendő forrást szol­gáltathat. Képbe kerülhet egyebek kö­zött a (kortárs) művészet és építészet, valamint a hétköznapi élet, benne a hitgyakorlás eltávolodása egymás­tól – ennek kapcsán pedig a (kortárs) művészet megértéséhez szükséges „nyelv” oktatásának gyengesége, hi­ánya, a diskurzusképtelenség állapota. De saját felelősségünkről se feledkez­zünk meg. Mustó Péter e cikk mot­tójában idézett szövegét így folytatja: „Rajtunk is áll tehát, hogy a minket ért hatás mivé válik bennünk. Képe­sek vagyunk arra, hogy a minket ért hatásokat ne csak elszenvedjük vagy épp örömmel befogadjuk, hanem megtalálhatjuk a saját viszonyulásun­kat hozzájuk, s alakítani tudjuk őket. Képesek vagyunk felelősséget vállal­ni azért, akik vagyunk.” Cserépváral­ja ehhez remek terepet biztosít. Láto­gassuk meg személyesen, találjuk meg saját véleményünket.

 

FORRÁSOK

Kovács Dániel: „Hatvan éve kezdődött a cserépváraljai templom építése.”, https://csabaeknal.blog.hu

Kovács Dániel: „Hogy mire való – A cserépváraljai Munkás Szent József templom felújítása.” Építészfórum, 2023. szeptember 25.

Lantos Edit: „Épülhettek-e római katolikus templomok Magyarországon 1945 után? És ha nem, akkor mennyi?” Örökség, történelem, társadalom – Rendi trsadalom – polgri trsadalom 32.

Sütöri Laura (szerk.): „10 + 1 – Müllner Péter.” Építészfórum, 2022. október 21.

Megosztás
Török Csaba

A szeretet végső paradoxona

A szeretet örök feszültség: annak reménye, hogy valóságosan, létigaz módon találkozom a másikkal, ugyanakkor annak tudása, hogy ez a közösség illékony és esendő. Aki szeret, olykor ráébred annak fájdalmára, hogy nem tud igazán szeretni. Figyelme, bármennyire nem szeretné, folyton önmaga felé vándorol el, s ilyenkor nem látja már a másikat. Minden jósága, akármennyire is a másik felé szeretné irányozni, visszahajlik önmagára. A szeretet tökéletlen, s mint ilyen, végtelenül véges. Bővebben „A szeretet végső paradoxona” »

Megosztás
Végh Dániel

Sokszínű kontinens, sokszínű egyház

Március elején járt Magyarországon a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola meghívására a legjelentősebb kortárs afrikai teológusok egyike. A Burkina Faso-i születésű jezsuitától első kézből kaphatunk válaszokat „az emberiség lelki tüdejével” kapcsolatos aktuális társadalmi és lelkipásztori kérdésekre. Nyíltan beszél Ferenc pápa reformjainak és Robert Sarah bíboros viszonylagos tradicionalizmusának afrikai megítéléséről is. Bővebben „Sokszínű kontinens, sokszínű egyház” »

Megosztás
Tornya Erika RSCJ

A történetek kibeszélése gyógyít

Tényfeltáró újságíró, érdeklődésének fókuszában Magyarország 1945 utáni története, illetve a posztkommunista hatalomátmentés, a rendszerváltás áll. Többek között a hamis rendszer­változtatásról, az ügynöklisták manipulatív szerepéről, az egyházüldözésről és a kiengesztelő­dés útjairól beszélgettünk. Bővebben „A történetek kibeszélése gyógyít” »

Megosztás
Clémentine Beauvais

Marguerite-Marie és a kenguru

Paray-le-Monialban vagyok, szemben ül velem Guédas atya, aki nagyon magas, nagyon mosolygós és nagyon fi­atal (hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a papok is lehet­nek fiatalok). A hideg decemberi napsütésben úszó park­ra néző irodájában fogad bennünket. A kisbabámmal és apukájával vagyok. Utóbbi csöndes, de figyelmesen hall­gatja a beszélgetésünket, az előbbire vigyáz, aki nem csön­des, és nem is figyel a beszélgetésünkre. […] Bővebben „Marguerite-Marie és a kenguru” »

Megosztás