Lapunk novemberi száma Budapestről szól, hiszen százötven éve ebben a hónapban egyesült Pest, Buda és Óbuda, így létrejött az a nagyváros, ami jelenleg is az ország központja. Érthető tehát, hogy sok szó esik mostanában Budapest érdemeiről, szépségéről, súlyáról vagy éppen túlsúlyáról az országban.
Téma: zene
„Tanárokra mindig szükség lesz”
Miközben a kivitelezés hajrájában, a július végi szikrázó napsütésben bejártuk a zuglói Szent István Zeneház pincétől a padlásig megújult és kibővült épületét, Makovecz Pál igazgató azt fejtegette, hogy mire a mostani diákjaik lediplomáznak, az oktatásügy területe felett is biztosan kiderül az ég. Mesébe illő, happy enddel végződő történet következik egy kivételes iskoláról. Bővebben „„Tanárokra mindig szükség lesz””
„Aki zenél, az nem magányos”
Üstökösök világítanak a Jézus Szíve jezsuita templom zenei életének történetében. Kolonits Klára Kossuth-díjas opera-énekesnő valaha a Musica Sacra kórusban énekelt, Dinyés Dániel zeneszerző pedig hat éven át volt a templom kántora. A házaspár varázslatos, több száz rózsától illatozó angolkertben fogadott minket, ami − mint eddigi pályájuk – odaadó munkájuk eredménye.
„A filmzeneszerzőn múlik, hogy a közönség mit érez”
Sapszon Bálint a világszerte keresett Budapest Scoring stúdiózenekar alapítója. Munkájuk eredménye olyan világsikerekben hallható, mint az Élősködők, a Nyerd meg az életed (Squid Game) vagy a Wednesday. Klasszikustól a videójáték-zenéig, Hollywoodtól Koreáig ívelő pályájáról beszélgettünk.
Bővebben „„A filmzeneszerzőn múlik, hogy a közönség mit érez””
A zene sója
Dénes-Worowski Marcell karmester, Seidl Dénes trombitaművész. Egyre népszerűbb közös zenepedagógiai vállalkozásuk a ZeneMűvek, céljuk pedig nem kevesebb, mint hogy a komolyzenét tegyék fogyaszthatóvá és érthetővé, s ha kell, kicsit komolytalanná is. Arról is kérdeztük őket, hogyan tudják megélni hitüket gyakorló muzsikusokként.