Major Szabolcs

Előbb volt temetőnk, mint házunk

Ha egy tetszőleges este bekapcsoljuk odahaza a tévét, és végigpörgetünk egy tucat csatornán, jó esélyünk van arra, hogy belefussunk egy komoly lövöldözésbe, esetleg egy seregeket megmozgató csatába, és tanúi lehetünk, ahogy százával hullanak az emberek a képernyőn. Akár filmeket, sorozatokat, akár videojátékokat vizsgálunk, első pillantásra úgy tűnhet, túlnyomórészt olyan alkotások készülnek, melyekben az emberi élet értéktelen. Most azonban nézzünk néhány olyan példát, amely épp a halandósággal való szembenézést állítja a középpontba, ezzel messze felülmúlva zsánere átlagos darabjait. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből. Bővebben “Előbb volt temetőnk, mint házunk” »

Török Csaba

A halál elviselhetetlensége

Félek a haláltól, mert ember vagyok. Félek attól, hogy elesem, s visszavonhatatlanul a porba fekszem. Hogy azzá leszek, amiből vétettem. Hogy minden szeretetem elmúlik, ahogy elmúlnak az emberek is, akiket szeretek. A hit nem triumfalizmussal válaszol e drámára, hanem érintéssel és jelenléttel. Isten az igazi vigasztalás művésze, aki nem a valóság tagadásával, hanem a valóságon túli valóság gyöngéd ragyogásával emel fel. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből. Bővebben “A halál elviselhetetlensége” »

Hofher József SJ

Más világ

A lelkipásztor számára különleges lehetőségek adódnak szolgálata során, hogy olyan mélyen lásson bele a többségi társadalom közelében, de attól egészen eltérő szociokulturális közegben élő emberek, közösségek mindennapjaiba, életfordulóiba, ahogyan az másoknak nem adatik meg. Ennek következtében aztán közvetítővé, egy teljesebb emberség és elfogadás tanújává, képviselőjévé válhat.

Bővebben “Más világ” »

Végh Dániel

„Minket minden felekezet megkeresett már”

Távol minden temetőtől, Lágymányos, Kelenföld és Szentimreváros határán található a műhelye. Konyhapulttól a kriptáig, ablakpárkánytól a közterületi bútorig mindenhez értenek itt, és mindent elkészítenek, ami kőből készül. A kerek nyolcvan éve működő családi vállalkozás legutóbbi munkáinak egyike a Mazsihisz Ferenc pápának átadott ajándéka volt. Bővebben “„Minket minden felekezet megkeresett már”” »

Déri Ágota

Mindent a temetésről

A szerencsésebbek talán még egyáltalán nem vagy csak kevés alkalommal vettek részt temetésen, illetve nem kellett még elhunyt hozzátartozójuk örök nyugalomra helyezéséről gondoskodniuk. Mások már megtapasztalták, milyen ügyintézéssel jár ez a szomorú folyamat. De miért temetik el a keresztények a halottaikat? Milyen típusú temetések vannak, mik a szokások, miért tartanak gyászmisét, és hogyan fogja össze a fővárosi ügyintézést egy központi szervezet? A Budapesti Katolikus Központi Temetőlelkészség vezetője, Szederkényi Károly gazdagréti plébános segített megérteni mindezt. Bővebben “Mindent a temetésről” »

Báder Petra

A legszínesebb ünnep

„Mondd meg, hogyan haltál meg, és megmondom, ki vagy” – írja Octavio Paz El laberinto de la soledad (A magány labirintusa) című esszékötetében. A Nobel-díjas szerző szerint a mexikói halottak napja, amely felkerült az UNESCO által jegyzett szellemi kulturális örökségek listájára, sokkal több egyszerű ünnepnél: a prekolumbiánus szokások és a keresztény hagyományok keveredése okozta kettősség az ottani identitás szerves részét alkotja. A mexikói kultúrkör képviselői ugyanis megpróbálják kijátszani a halált: miközben az elkerülhetetlentől rettegnek, gúnyt űznek belőle. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből.

Bővebben “A legszínesebb ünnep” »

Horváth Árpád SJ

Mécsesek a kereszt alatt

Amikor hazaértem az iskolából, német rendszámú Mercedes parkolt az udvarunkban. Tudtam, hogy Ratschmann Tibi bácsi van nálunk, mert évente egyszer, szüretkor, mindig hazajött Németországból. A nagyapám volt a keresztapja. A Ratshcmannok és a Bogdanovićok kertszomszédok voltak. Tibi bácsinak német felesége volt, és született egy kisfiuk. Először vele tapasztaltam meg, hogy amit az iskolában tanítanak, az élesben is működik. „Ich heisse Árpád. Wie heisst du?” „Thomi!” – jött azonnal a válasz a szőke kisfiútól. Tibi bácsi megígérte, hogy egyszer elvisz magával Németországba, ha már egészen jól megtanulok németül. Később három évig Münchenben laktam, de Tibi bácsi akkor már nem élt. Thomikával sohasem találkoztam többé. Bővebben “Mécsesek a kereszt alatt” »