Paksa Balázs

Smoke Sauna Sisterhood – A megtisztulás rítusa

Kerültünk-e már olyan helyzetbe, hogy hirtelen életünk legféltettebb titkairól meséltünk egy vadidegen embernek egy vadidegen helyen? S utólag mintha magunk sem értettük volna, mi váltotta ki ezt az őszinteségi rohamot… A hely szelleme? Vagy az a különleges összehangolódás, amit a másikkal éreztünk? A Sundance-nyertes Smoke Sauna Sisterhood a nyári forróság közepén a hűvös Észtországba invitál minket, egy szauna mélyére, ahol feltárul a lélek.

Vannak profán gyóntatóhelyeink: a fodrász, a kedélyes buszvezető melletti szűk terület, a kisbolt pénztárja vagy egy orvosi rendelő mind-mind a személyes lélekbontakoztatás színtere lehet. Sokszor csak a csevegésig jutunk el, máskor azonban döbbenetes mélységek tárulnak fel, miközben csattog az olló, csörög a kassza, vagy várunk a receptre. Még a nem hívő, Istentől való szabadságára oly büszke ember is érzi, hogy szüksége van olyan alkalmakra, amikor kiöntheti egy másik embernek mindazt, ami a szívét nyomja. Anna Hints nemzetközi koprodukcióban készült dokumentumfilmje, a Smoke Sauna Sisterhood, ilyen helyre viszi nézőjét: különleges összezártságba, ahol forróság és jéghideg csap össze, s testileg-lelkileg lemeztelenedünk. Kemény próba ez, s nem feltétlenül testi vonatkozásban: nagyobb ugrás elérni a lelki intimitást. A film főhősei, öt asszony beszél elharapott mondatokban, néhol kacagva, máskor könnyekkel küszködve a saját életéről. Közben látjuk őket léket ütni a jeges tóba, felhevíteni a köveket, egymás hátát masszírozni, majd a havas tájba kirohanva énekelni. Valami ősit, ráolvasásfélét, amitől az egész cselekmény rítusszerűvé válik.
A magyar forgalmazású plakáton nem véletlen a tizenhatos karika: Hints filmjében leplezetlenül ábrázolja a meztelenséget, de nem azért, hogy férfivágyat vagy női védtelenségérzést keltsen a nézőben. Egyszerűen az intimitás megteremtésének első lépcsőfoka a levetkőzés. Ezek a nők tisztában
vannak testi adottságaikkal, s azzal is, hogy itt, egymás között nem kell sem szégyenkezniük, sem kelletniük magukat: természetes testfelfogásuk távol áll mind a nyílt erotikától, mind a prüdériától. A szexualitást bizonyos szempontból fetisizáló, más irányokból viszont súlyosan tabusító korunkban ritka fejlemény ez, s komoly üzenet.


Középkorú hőseink nem kérnek elnézést azért, mert nem manökenalkatúak, s alapvetően jól érzik magukat a bőrükben. A forróság bódít, a hideg frissít, a kettő kontrasztja pedig elevenít. S az asszonyok beszélnek. Nem beszélgetnek (vagy csak ritkán), inkább monológokat hallunk. Türelmesen végighallgatják egymás vallomásait, csak néha-néha szólnak közbe. A lelki intimitás törékeny közege felszín-re engedi a mélyben lévő rezdüléseket: ki traumatikus gyerekkoráról, ki az őt sújtó igazságtalan társadalmi elvárásokról, ki személyes küzdelmeiről mesél. Párkapcsolati dilemmák, abortusz, mellrák, tiltott vonzalom és halálfélelem egyaránt terítékre kerül, s a néző gyorsan elfelejti, hogy tulajdonképpen leskelődik, ugyanis magával ragadják a történetek. Hints főként a női szerepek és változásaik köré rendezi asszonyainak megszólalásait, s a dokumentumfilmes külsőségek dacára egy játékfilm dramaturgiai tudatosságával súlyozza őket. Kicsit talán didaktikus is az épülő feszültség, de ennyi megbocsátható, hiszen a női lélek legbensőbb tájaira szállunk le.
A Smoke Sauna Sisterhood legalább ennyire szól a posztmodern ember rítusigényéről is. Mert hiába tagadjuk, ma is szükségünk van olyan közösségi cselekvésekre, melyekben individuális énünk feloldódik, s részévé lesz egy nagyobb egésznek. Ha úgy tetszik, a teljességnek. A filmben bemutatott szaunarítus tökéletes példája ennek: a felkészülés, a felszabadító pillanat(ok) és a levezetés egyaránt bevett rend szerint követik egymást, és ismételhetők. A lélek ugyanis egymás után többször is megszólaltatható – egészen addig, míg végleg leteszi terheit. A vízpermettel, a gőzzel és a frissen szedett, hátcsapkodó növénycsokorral mintha a múltbeli tévedések, bűnök és traumák is távoznának.Test és lélek egységét így megélni egészen különleges érzés: hétköznapi szerepeinkben szigorúan szétdarabolt énünk újra egységes, élő személyiséggé áll össze.


A filmben időről időre megszólal egy arc nélküli, idősebb hang. Eredete bizonytalan: szólhat a múltból (akár egyik főszereplőnk nagymamájaként), és a jövőből is (annak szavaként, akivé az asszonyok válhatnak majd). E misztikus szál csak látszólag metszi keresztbe a dokumentumfilmes eszköztárat: valójában első számú bizonyítéka annak, hogy igazából rítusfilmet látunk. Beavató képeket, amelyek után mi is egy kicsit megtisztulva lépünk ki a moziból.

Anna Hints: Smoke Sauna Sisterhood (Savvusanna sõsarad), Alexandra Film / Kepler 22 Production, 2023, 89 perc

Megosztás
Tornya Erika RSCJ

Itt a Szívem!

Képzeljük el, hogy A Szív újságnak saját védőszentje, de legalábbis égi pártfogója lesz belátha­tó időn belül. Ki lenne erre alkalmasabb, mint Bódi Mária Magdolna, akit hamarosan boldoggá avat az egyház? Hiszen ő „Itt a Szívem!” felkiáltással, nagy lelkesedéssel árulta a lapunkat. Rövid, de teljes életéről Szakács Péter atyával beszélgettünk, aki a Veszprémi Főegyházme­gyében több munkája mellett Bódi Mária Magdolna, a vértanúság hírében elhunyt munkáslány boldoggá avatásának püspöki delegátusa volt, végigvitte az ügyet egészen az egyházmegyei szakasz lezárultáig, s könyvet is írt Magdi életéről Boldogok a tiszta szívűek címmel. Bővebben „Itt a Szívem!” »

Megosztás