Clémentine Beauvais

Marguerite-Marie és a kenguru

Paray-le-Monialban vagyok, szemben ül velem Guédas atya, aki nagyon magas, nagyon mosolygós és nagyon fi­atal (hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a papok is lehet­nek fiatalok). A hideg decemberi napsütésben úszó park­ra néző irodájában fogad bennünket. A kisbabámmal és apukájával vagyok. Utóbbi csöndes, de figyelmesen hall­gatja a beszélgetésünket, az előbbire vigyáz, aki nem csön­des, és nem is figyel a beszélgetésünkre. […] Bővebben „Marguerite-Marie és a kenguru” »

Dyekiss Virág

A kisegér és a kókonya

Lilu vasárnap már korahajnalban felébredt. A felhők rózsaszínben ragyogtak, a föld felett lebegett a hajnali köd. A kisegér megbűvölve nézte a varázslatos tájat, és nagy béke költözött a szívébe. Távoli harangszót hozott a szél, a hang szétterült a tájon, beleolvadt a ködös hajnalba, és az első napsugarakkal együtt hirdette, hogy nagy öröm köszöntött a világra. A kisegér hirtelen felpattant. Bővebben „A kisegér és a kókonya” »

Kollarits A. Christie

Az elveszett lány

1918. október 29. Ezt a napot Jánosy Ilka élete végéig nem fogja elfelejteni. Aznap szökött el otthonról a nővére, és aznap indult el a nyomozói karrierje. A Monarchia széthullóban, a spanyol nátha kegyetlenül szedi áldozatait, Ilka azonban az idővel versenyt futva, kétségbeesetten próbálja felkutatni Annát.

Bővebben „Az elveszett lány” »

Horváth Árpád SJ

Rednek

– Édös fiam, nem igaz, hogy nem tudsz röndösen megtű­rűközni! Elősző a fejödet, me ha a kobakod lucskos, akkó mindönöd lucskos. Osztán a többit sorjába lefelé, a karo­dat, a hátadat, és legvégű, ami lent van.

Bővebben „Rednek” »

Horváth Árpád SJ

Üzenet ladával

A templom előtti kis téren álldogálok már vagy fél órája. Egy üzenetet kaptam. Csak annyi állt a fecnin, hogy kettő­kor indulnak, és hajnali fél ötkor lennének nálam. Azt sem tudom, kik ők, honnan jönnek pontosan, miért ez a képte­len időpont, és miért nem használnak mobilt.

Bővebben „Üzenet ladával” »

Rónay György

Csillag-játék

A középkorban, már igen korán, abban az időben, amikor a hívő nép is kezd már igényt tartani rá, hogy valamilyen módon részt vegyen legalább a nagy ünnepek liturgiájában, megszületnek, majd fokozatosan gazdagodva, színesedve önállósulnak, legvégül pedig még a templomból is kikerülnek, elébe, majd más alkalmas színjátszó térre a különféle „játékok”. Naivitások, passiók, moralitások, egyebek.

Bővebben „Csillag-játék” »