Apámmal sokat tudtunk csendben lenni. Nem akart megnevelni, sohasem éreztem, hogy ki akarná vasalni a lelkem, vagy másmilyenné szeretne változtatni, mint amilyen vagyok. Azt hiszem, szeretett úgy, ahogy vagyok, és persze ahogyan tudott. Többnyire csendesen. Ahogy mellette lehettem, annyi volt az ő nevelése. Bővebben „Apám vállán”
Rovat: Szépírás
Marguerite-Marie és a kenguru
Paray-le-Monialban vagyok, szemben ül velem Guédas atya, aki nagyon magas, nagyon mosolygós és nagyon fiatal (hajlamos vagyok elfelejteni, hogy a papok is lehetnek fiatalok). A hideg decemberi napsütésben úszó parkra néző irodájában fogad bennünket. A kisbabámmal és apukájával vagyok. Utóbbi csöndes, de figyelmesen hallgatja a beszélgetésünket, az előbbire vigyáz, aki nem csöndes, és nem is figyel a beszélgetésünkre. […] Bővebben „Marguerite-Marie és a kenguru”
A kisegér és a kókonya
Lilu vasárnap már korahajnalban felébredt. A felhők rózsaszínben ragyogtak, a föld felett lebegett a hajnali köd. A kisegér megbűvölve nézte a varázslatos tájat, és nagy béke költözött a szívébe. Távoli harangszót hozott a szél, a hang szétterült a tájon, beleolvadt a ködös hajnalba, és az első napsugarakkal együtt hirdette, hogy nagy öröm köszöntött a világra. A kisegér hirtelen felpattant. Bővebben „A kisegér és a kókonya”
Az elveszett lány
1918. október 29. Ezt a napot Jánosy Ilka élete végéig nem fogja elfelejteni. Aznap szökött el otthonról a nővére, és aznap indult el a nyomozói karrierje. A Monarchia széthullóban, a spanyol nátha kegyetlenül szedi áldozatait, Ilka azonban az idővel versenyt futva, kétségbeesetten próbálja felkutatni Annát.
Rednek
– Édös fiam, nem igaz, hogy nem tudsz röndösen megtűrűközni! Elősző a fejödet, me ha a kobakod lucskos, akkó mindönöd lucskos. Osztán a többit sorjába lefelé, a karodat, a hátadat, és legvégű, ami lent van.
Üzenet ladával
A templom előtti kis téren álldogálok már vagy fél órája. Egy üzenetet kaptam. Csak annyi állt a fecnin, hogy kettőkor indulnak, és hajnali fél ötkor lennének nálam. Azt sem tudom, kik ők, honnan jönnek pontosan, miért ez a képtelen időpont, és miért nem használnak mobilt.
Csillag-játék
A középkorban, már igen korán, abban az időben, amikor a hívő nép is kezd már igényt tartani rá, hogy valamilyen módon részt vegyen legalább a nagy ünnepek liturgiájában, megszületnek, majd fokozatosan gazdagodva, színesedve önállósulnak, legvégül pedig még a templomból is kikerülnek, elébe, majd más alkalmas színjátszó térre a különféle „játékok”. Naivitások, passiók, moralitások, egyebek.