ǀ A SZÍV jezsuita magazin ǀ Jezsuita Könyvek ǀ Embertárs
A címlapon:
András Attila, a magyar jezsuiták új provinciálisa
A tartalomból:
Interjú Boros Misi zongoraművésszel
Ki számít fiatalnak Bellovics Gábor SJ szerint?
Ifjak a Bibliában, Ifjúság az egyházban
Petőfi 200
„Többre hív az Isten”
Mit hogyan értékelnek a fiatalok? Miben különböznek e téren az előttük járó generációktól? Több kutatás is foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, melyekről Rosta Gergely szociológussal, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem docensével beszélgettünk.
A Jézus Társaságának a küldetése a kezdetektől összekapcsolódik a katonáskodással, a harcterekkel, akár szó szerinti – elég csak Szent Ignác megtérése előtti pályafutását felidéznünk –, akár átvitt értelemben, amire példa a Lelkigyakorlatok elmélkedése a „két zászlóról”. Az alábbi összeállítás célja, hogy olyan eseményeket mutasson be a jezsuiták működésének közel öt évszázadából, amelyek során a teremtő Atya jósága a háborúk legsötétebb pillanataiban mutatkozott meg.
Hogy válik egy kiskamaszból felelősségteljes nevelő? Milyen egyedi spiritualitást nyújt a fiataloknak a cserkészet? Hogy kerülheti el a kiégést az, aki önkéntes munkával tölti szinte minden szabad percét? Egy sokat látott cserkésszel – s nem mellékesen a Mustármag munkacsoport alapítójával – kerestük a választ ezekre a kérdésekre.
Bővebben “„Tegyük jobb hellyé a világot, mint amilyennek kaptuk””
Katolikus egyházunk egyik alapvető tanítása, hogy elhunyt szeretteinkkel maradandó közösségben vagyunk. Márpedig az előttünk járók közül számosan voltak olyanok, akiknek az élete s az a mód, ahogyan Jézust követték, amiképpen embertársaikat szerették és szolgálták, példaértékű számunkra. Ők alkotják a szentek közösségét. Bővebben “„Szentjeidhez végy fel égbe…””
Luther Márton haláláig katolikusnak vallotta magát, és komolyan vette a nyugati egyház liturgikus tradícióját. Ragaszkodott Mária és a szentek emlékünnepeihez, a zsolozsmához, vagy éppen a litániához. Ugyanakkor ezek az ünnepek a későbbi protestáns – főleg a református – hagyományból kikoptak.
„Mindenek Szívének, azaz Jézus Szívének szenteljük dolgainkat szeretettel!” Bíró Ferenc jezsuita atya ezzel a mottóval indította útjára több mint száz éve a KORDA könyvkereskedés üzleteit és a kiadót, amely a korabeli Magyarország jelentős katolikus intézményévé vált.
Mélyen megrendülve értesültünk egykori kedves kollégánk, Rudan Mária háromgyermekes édesanya haláláról. A jezsuitáknál kezdett el a gyermekvédelem témájával foglalkozni, majd 2019-től a Szerzetesi Irodán az Emberi Méltóság projekt vezetője lett. Felfoghatatlan veszteségükben együttérző szívvel és imával gondolunk az egész családjára. Máriára A Szív magazin 2021 áprilisi számában megjelent, nekünk adott interjújával emlékezünk.
Folytatjuk Ferenc pápa világvallásokhoz fűződő viszonyának elemzését. Mint már utaltunk rá, a vallásközi párbeszéd terén az elmúlt fél évszázadban jelentős szemléletbeli átalakulás történt.
A jezsuita kulturális folyóiratok főszerkesztői nemrég Rómában találkoztak, hogy megvitassák küldetésük kilátásait a gyorsan változó kulturális környezetben. A főszerkesztőket Ferenc pápa is fogadta, aki megosztotta velük meglátásait a jezsuita újságírói hivatásról.
Jelen írás nagy vonalakban áttekinti, Ferenc pápa hogyan viszonyul a világvallásokhoz, és milyen módon lép párbeszédre a képviselőikkel. Mint látni fogjuk, hozzáállása a „társadalmi barátság” és a „vallásközi találkozás” kulcsfogalmaival írható le. A téma egyúttal arra is jó alkalmul szolgál, hogy röviden mérlegre tegyük a pápa immár közel egy évtizedes pontifikátusának egészét is.
A Loyolai Szent Ignác tiszteletére meghirdetett ünnepi emlékév keretében jelent meg a rendalapító életét és örökségét családok számára élményszerűen és számos ötlettel feldolgozó könyv, mely a lelkiségi irodalomban hiánypótló műfajt alapoz meg hazánkban. A szerzővel, aki az íráshoz néprajzkutatóként és nyolcgyermekes anyukaként szerzett tapasztalataiból is merített és a kötet illusztrátorával beszélgettünk.
Az egyház jövőjéről gondolkodva mindig bizakodó voltam. Úgy gondolkodtam erről, némiképpen leegyszerűsítve a tapasztalt jelenségek értékelését, hogy nincs is krízis az egyházban. A tapasztalható válság ugyanis csak a nyugati kultúra válsága, miközben az egyház virágzik a déli féltekén, Afrikában, Dél-Amerikában vagy a Távol-Keleten. Ebben a hiszemben vettem kezembe a közelmúltban két könyvet, melyek az egyház lehetséges jövőjével foglalkoznak. Kizökkentettek nyugalmamból.
Különleges elhelyezkedésű és történelmű, ám sokunk által kevéssé vagy egyáltalán nem ismert ország. Ukrajnával határos, és ez a jelenlegi helyzetben különös súllyal befolyásolja közeli és távolabbi jövőjének kilátásait.
Egy neves magyar színházi rendező a kilencvenes évek második felében színpadra vitte az evangéliumot. Csaknem másfél órás előadóestet szerkesztett belőle – no nem missziós céllal, hanem azért, mert külföldön nagy sikert ért el egy hasonló vállalkozás. (Idehaza nem így történt.) A magát öntudatosan ateistának valló művész a bemutató előtt megkérte egyik ismerősét, egy lelkészt, hogy nézze meg a produkciót, és mondja el róla a véleményét. Az többek közt így hangzott: „Érezhető, hogy nem vagy bekapcsolva odaföntre.”
Alig volt olyan időszak az emberiség történelmében, amikor ne lettek volna háborúk valahol a Földön. Új birodalmak születtek, mások a feledés homályába merültek. Afganisztánban a történelem hajnala óta háborúk dúlnak. Az elmúlt évszázadban nem volt olyan afgán generáció, amely ne tapasztalta volna meg a háború borzalmait.
Sokan kérdezik a Science című nagynevű tudományos folyóiratban tavaly megjelent tanulmányról, amelyet munkatársaival írt. Ebben az emberi retinán is végzett kísérleteikről számolnak be, melyek egy forradalmian új terápia ígéretét hordozzák: az elvesztett látás visszadásának lehetőségét. Sokrétű tevékenységéről, pályája alakulásáról, a hit, a családi élet és a tudományos munka összeegyeztethetőségéről is kérdeztük a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen tanító szakembert, aki kutatásait Európa több laboratóriumában végzi.
Egy ökumenikus társaság elhatározta, hogy egy népszerű bloggal, de még inkább személyes találkozókkal hirdetik az örömhírt. Meglepő helyszíneken. Berecz Pétert, a Szólj be a papnak! nevű közösségi kezdeményezés ötletgazdáját és egyik vezetőjét arról kérdezzük, milyen visszhangot kelt, amikor a hírhedt Tibi atya „nyájával” egy igazi pap találkozik. Mit keres az evangélium egy ketrecharcos edzőteremben? És meglátják-e Jézust a számítógépes játékosok karikás szemei?
Tibi atya különleges „képződmény”: kitalált személy, fiktív, lecsúszott pap, görbe tükör a társadalomnak, aki főleg a Facebookon lakik, de van blogja is, és az Instagramon szintén elérhető. Az interneten 2012-ben megjelent figura mára egymillió-kétszázezres rajongótábort tudhat magáénak, ami megalapozott piaci pozíciót biztosít számára. Az egyik névtelenségbe burkolózó „ministránsával” beszélgettünk.
Széles körben népszerűek a shoeshine.hu, e missziós célú, többek közt kortárs videóblogot és virtuális kultúrteret működtető alkotói közösség bulijai. Az invenciózus szervezők hiánypótló formára leltek, amely generációkat csábított már a tánctérre. Dr. Major Péterrel, e rendezvények fő szervezőjével megpróbáltuk kivesézni, hogyan válhat egy bulihajó evangelizációs térré, s hogy a drum and bass műfaj és Jézus nagyon is megférnek egymás mellett.
Három évvel ezelőtt, fellebbviteli bírói kinevezése előtt Amy Coney Barrett szenátusi meghallgatásán támadások érték a hétgyermekes amerikai jogászprofesszor katolikus elkötelezettségét. 2020 októberében, mielőtt az Egyesült Államok Legfelső Bíróságának tagja lett, ellenfelei inkább aziránt érdeklődtek, hogy milyen magatartást tanúsít majd a politikai szempontból érzékeny ügyekben, például az abortusz kérdésében. Bennünk pedig felmerülhet a kérdés: egy keresztény hívő mennyiben szolgálhatja, akár egyháza tanítása ellenében, a laikus jogállamot?