Rovat: Otthon

Dyekiss Virág

Mi vagyunk a rózsák

A rózsa az egyik legkorábban nemesített virág, számtalan színben és formában találkozhatunk vele a szerény vadrózsától az arasznyi átmérőjű, illatos tearózsáig. Különleges szépsége, szirmainak átláthatatlan titokzatossága és varázslatos illata szinte kijelölte arra, hogy többletjelentést hordozó szimbólummá fejlődjék. Tovább olvasom „Mi vagyunk a rózsák” →

Szokol Réka

„Valahogy keleti lettem”

A „solti halálmozi” néven is elhíresült tűzeset a hazai tűzoltóság-történet egyik legsúlyosabb olyan tragédiája, amely filmvetítés során következett be. Heten veszítették életüket benne, és több mint harmincan megsebesültek. Az országosan is nagy port kavaró esemény után rendelkeztek arról a honatyák, hogy a vetítőgépet mindig külön helyiségben kell működtetni a mozizás ideje alatt, mert a katasztrófa egyik legsúlyosabb oka a rendkívül gyúlékony cellulóz filmszalag és a szikrázásra hajlamos vetítőgép, valamint a nézőközönség egyazon teremben való elhelyezése volt. Tovább olvasom „„Valahogy keleti lettem”” →

Paszternákné Tóth Júlia

Az öröm útján – gyerekekkel

Milyen nagy szükségünk van találkozásokra! Egy biztató mosolyra, egy kedves szóra, egy rég nem látott gesztusra. Főleg akkor mennyire vágyunk rá, ha elvesztettünk valakit, és fájdalom­mal van teli a szívünk. Kísérjük most el a tanítványokat egy különleges útra, az öröm útjára, s legyünk mi is jelen, amikor a feltámadott Krisztussal találkoznak!

Tovább olvasom „Az öröm útján – gyerekekkel” →

Gyöngyössy Orsolya

Tiszta búza az árát sosem veszti

A „kamaszkor”, vagyis a tulajdonképpeni legény- és leányélet egykor az életút legsűrűbb, legdíszesebb szakaszának számított. Ez a néhány esztendő – melynek a leányok esetében tizenhat-tizenhét, legényeknél huszonkét-huszonhárom éves korban megkötött házasság vetett véget – a táncos mulatságok és csendes vágyódások időszaka volt. A falu erkölcsi törvé­nyei a fiatalok életét jellemzően sikeresen irányították és felügyelték, ugyanakkor a lányos ház ablakába kitett rózsaszál, a legény kalapjába tűzött bokréta már bizonyos előjogok gyakorlását is lehetővé tette. Tovább olvasom „Tiszta búza az árát sosem veszti” →

Dyekiss Virág

„Kimosdódám minden bűneimből”

Befagyott patakok színén megjelennek az első repedések, csörgedezik a víz. Egy tikkasztó kirándulás után forráshoz érkezünk, amelynek hűs vizében élmény megmeríteni a kezünket, lemosni az izzadságot az arcunkról, és nagyot kortyolni. Hosszan tartó szárazság után vég­re-végre egy kiadós eső, amelytől fellélegeznek a fák, és zölden integetnek a fűszálak. A víz kétszeresen is jelentőségteljes elem: mossa fizikai valónkat, megtisztít, segít az egészség megőrzésében, ugyanakkor a szertartások, ünnepek során sok olyan pillanat van, amikor a víz a lelkünket, szellemünket, egész belső lényünket mossa tisztára. Tovább olvasom „„Kimosdódám minden bűneimből”” →

Major Szabolcs

Változatosság az étkezőasztalon

Mindenkinek megvan az ideálja arról, hogyan kell kinéznie a karácsonyi ebédnek vagy vacsorá­nak. Van, aki a gyerekkora ízeit keresi, és van, aki kísérletezik. Milyen karácsonyi hagyományo­kat ápolunk mi, és mit esznek ilyenkor más európai országokban? Hogy gyűrűzhet be a kará­csony gasztronómiája oda is, ahol egyébként nem terjedt el a kereszténység? Tovább olvasom „Változatosság az étkezőasztalon” →

Hekler Melinda

Karácsonyi Szamos marcipán

Édesapja, Szamos Mátyás alapította az immár huszonegy cukrászdával rendelkező vállalkozást. A karácsony az év legfontosabb időszaka náluk, több százan dolgoznak hónapokon keresztül, hogy minél több karácsonyfán ott legyen a Szamos szaloncukor. Kicsit talán meglepő otthoni karácsonyi szokások, az ünnep fényén átcsillanó veszteségélmények, a családi értékek átmenté­sének művészete – Kelényi-Szamos Gabriella minden témáról nyíltsággal és szívvel mesél. Tovább olvasom „Karácsonyi Szamos marcipán” →

Tóth Márton Mihály

„Szükségem volt a betegségre”

Sokan az általa fejlesztett társasjátékairól vagy emlékezetes jegyesoktatásairól ismerik. Huszonhat éve plébánosa a zugligeti Szent Család-egyházközségnek, mégis új arcát ismerhették meg a hívek az elmúlt években, amikor betegségei – egy szívinfarktust követően több rákos megbetegedés – hatására a szenvedés megélését is lelkipásztori munkájának szolgálatába állította. Tovább olvasom „„Szükségem volt a betegségre”” →

Maxim Orsolya

Irány a Via Transilvanica!

2020 novemberében kezdődött. Abban az évben lettem harmincéves, és a legjobb barátnőm­mel, Annával akkor ünnepeltük barátságunk tizenötödik évfordulóját – szerettünk volna ennek örömére valahova elutazni, de az országból a lezárások miatt nem mehettünk ki, így kénytele­nek voltunk belföldi alternatívában gondolkodni. Két külön irányból jutottunk végül ugyanah­hoz az ötlethez: pár napot gyalogoljunk a Via Transilvanicán! Tovább olvasom „Irány a Via Transilvanica!” →

Bíró Viktória Teréz

Rejtett kincseink otthona

Borsod-Abaúj-Zemplén vármegye olyan helyeket, történeteket rejt, amelyek igen hamar az ember szívéhez tudnak nőni. A Jézus Társasága Magyarországi Rendtartománya tagjai és munkatársai közül többen is innen származnak, közülük Alakszainé dr. Oláh Annamária ügyvezetővel, Nevelős Gábor jezsuita atyával és Érsok Gáborral, a Jézus Szíve-templom koordinátorával beszélgettünk a borsodi élet örömeiről, csodáiról és nehézségeiről. Tovább olvasom „Rejtett kincseink otthona” →

Bednárik János

A megörökítés gesztusa

Mitől érdekesek egy jezsuita szerzetes édesanyjának az 1980-as években írt visszaemlékezé­sei? Id. Hofher Józsefné Krenn Borbála Amire még emlékszem címmel megjelent memoárját olvasva feltárulnak előttünk a XX. századi Budakeszi, sőt, részben Budapest és az egész az ország társadalmi viszonyai, megismerhetjük a korabeli oktatási helyzetet, a főváros-széli kiskereskedelem miliőjét, s a Jezsuita Kiadó gondozásában megjelent szövegértékes forrás­szöveg azok számára is, akiket a második világháború vagy az ’56-os forradalom tapasztalatai, a magyarországi németek 1946-os kitelepítése és az így szétszakított családok sorsa vagy az államszocializmus évtizedeinek életstratégiái érdekelnek. Tovább olvasom „A megörökítés gesztusa” →

Dyekiss Virág

Hogyan hív böjtölni az egyház?

A családi rituálék, évről évre visszatérő közös élmények biztos alapot adnak a felnövekvő gyereknek, és ez igaz a mindennapok apró szokásaira és a jeles napok készületet és befektetést igénylő megünneplésére is. Merjünk kialakítani saját hagyományainkat, és beemelni akár új elemeket is, hogy az ünnepünk azt fejezze ki, amit át szeretnénk élni, és tovább szeretnénk adni. Tovább olvasom „Hogyan hív böjtölni az egyház?” →

Koronkai Zoltán SJ

Kerkai Jenő levelezőlapjai

A Faludi Ferenc Jezsuita Akadémia Kerkai Jenő keresztútjáról szóló 2023. novemberi konferenciáján részt vett a „Kisatya” két idős rokona: Deák Ágnes és Judit. Elhoztak több fényképet, cikket és – ami a legértékesebb – Kerkai családjuknak írt levelezőlapjait, illetve számos történetet is megosztottak velem, amelyek gazdagítják a nagy magyar jezsuitáról alkotott képet, feltárva a szélesebb család történetét is. Tovább olvasom „Kerkai Jenő levelezőlapjai” →

Balogh Fruzsina

Fény és árnyék

Last Christmas – üvölti a plázák hangszórója, villódzó fények mindenütt, zsúfoltság, vendégségek, ovis-iskolai próbák, ünnepség, loholós bevásárlás, kötelező körök. Hol lakik a valódi ünnepi meghittség? Tovább olvasom „Fény és árnyék” →

Major Szabolcs

Közbringa-keringő

Már egy évtizede találkozhatunk a főváros utcáin a jellegzetes zöld kerékpárokkal. A MOL Bubikat szerkesztőségünk több tagja is előszeretettel használja, így most a nyomába eredtünk annak, hogyan fest a budapesti közösségi kerékpározás múltja, jelene és jövője.

Tovább olvasom „Közbringa-keringő” →

Tornya Erika RSCJ

Szilárd hittel

2023. október 22-én, 93 éves korában elhunyt Dávid Szaniszla. Utolsó interjúját A Szív magazinnak adta pár hónappal korábban. Ezzel a beszélgetéssel emlékezünk Pólira, a szegedi jezsuita templom közösségének meghatározó tagjára.

Tovább olvasom „Szilárd hittel” →

Major Szabolcs

A teremtés szikrája

Három méter magasban állok egy rozoga létra tetején, fejlámpával a homlokomon, ágvágóval a kezemben, és egy évek óta nem gondozott barackfával viaskodom. Kedd este tizenegy óra van, és még nem vacsoráztam, nem tisztálkodtam, legalább egy óra, míg ágyba kerülök, pedig holnap kora reggel csörög az ébresztőórám, vár egy újabb munkanap, napokon belül nyomdába kell adni A Szív magazint. Nem ez volt a szabadidőm hasznos eltöltéséről alkotott vízióm, amikor nem is oly rég nagykörúti lakásunkban terveket szövögettünk feleségemmel a közös jövőnkről.

Tovább olvasom „A teremtés szikrája” →

Dyekiss Virág

Égi és földi kapcsolatok

Elődeink ragyogó szimbólumokkal átszőtt vallási és közösségi cselekedetei az ünnep ma is élő és érvényes jelentéseit mozgósítják, melyeket a közös szokások az ő szívükbe, életükbe véstek. Az alább olvasható részlet A mi húsvéti bárányunk – Nagyböjti-húsvéti készülődés az egész családnak című készülő kötetből a húsvét népi-vallási történetébe kalauzol.

Tovább olvasom „Égi és földi kapcsolatok” →