Miközben a kivitelezés hajrájában, a július végi szikrázó napsütésben bejártuk a zuglói Szent István Zeneház pincétől a padlásig megújult és kibővült épületét, Makovecz Pál igazgató azt fejtegette, hogy mire a mostani diákjaik lediplomáznak, az oktatásügy területe felett is biztosan kiderül az ég. Mesébe illő, happy enddel végződő történet következik egy kivételes iskoláról. Bővebben „„Tanárokra mindig szükség lesz””
Rovat: Kultúra
Mária Terézia lepkészkedő jezsuitái
A barokk kor jezsuita iskoláiban egyedülálló módon tanították a ma természetismeretnek nevezett tantárgyat. A kíváncsiságból fakadó megfigyelés és a kísérletezgetés nem maradt elméleti vagy bölcseleti síkon. A jezsuita atyák nem hipotéziseket gyártottak, hanem miután a tapasztalatokat összegyűjtötték és rendszerezték, átültették őket a gyakorlatba.
„Túl késő van ahhoz, hogy ne legyünk optimisták”
Egy gyönyörű angolkertben, forgatás közben értük utol a mostanában leginkább kertészettel kapcsolatos YouTube-videói miatt ismert műsorvezetőt, aki hányattatott gyerekkorról, médiakarrierről, környezetvédelemről és az elcsendesedés fontosságáról is beszélt nekünk.
„A filmzeneszerzőn múlik, hogy a közönség mit érez”
Sapszon Bálint a világszerte keresett Budapest Scoring stúdiózenekar alapítója. Munkájuk eredménye olyan világsikerekben hallható, mint az Élősködők, a Nyerd meg az életed (Squid Game) vagy a Wednesday. Klasszikustól a videójáték-zenéig, Hollywoodtól Koreáig ívelő pályájáról beszélgettünk.
Bővebben „„A filmzeneszerzőn múlik, hogy a közönség mit érez””
Kultusz vagy költészet?
„Egyszer mindenki volt Petőfi, egyszer mindenki lesz” – írja Szilágyi Ákos költő. Petőfi Sándor már óvodáskorunktól közösséghez tartozásunk egyik jelszava, később a nemzet hősének neve, még később utca, tér, szobor. Margócsy István irodalomtörténésszel, a Petőfi emlékezete című tavaly megjelent szöveggyűjtemény szerkesztőjével a hatalmas kultusz működéséről és az „igazi” Petőfi megismerésének lehetőségeiről beszélgettünk.
„Az inspiráció a legfontosabb”
Soha ki nem fogyó mosolyáról, csodagyerekségről, talentumokról és új lemezéről beszélgettünk a legfiatalabb magyar zongoraművésszel, akiről az is kiderült, hogy Münchenben a jezsuitáknál lakik.
Tíz centivel a föld fölött
Nemrég került a mozikba az Átjáróház, mely olyan mezőnyben indul, melyben kevés hazai alkotás: látványfilmként. A rendezővel a magyarországi filmezésről, a vallás és a hit művészetben betöltött szerepéről, kecskekiképzésről és a mozi jövőjéről is beszélgettünk.
Poirot apostol
Gondoltak már arra, hogy a hitnek lehet bármilyen komolyabb kapcsolata a krimivel? S arra, hogy a mindennapok és a színpadon, filmen játszott szerepek felismerései, valóságai, igazságai hogyan járják át egymást? Ennek a fajta „átélésnek” is részese David Suchet, aki a felejthetetlen belga magándetektív, Hercule Poirot megformálójaként lopta be magát a legtöbbünk szívébe. A sajátjának a legmélyére pedig több megnyilatkozásában is bepillantást engedett már a közönségnek. Az alábbi cikk A Szív magazin 2022. márciusi számában jelent meg.
Egy japán katolikus regényíró istenképe
Az alábbi tanulmány eredetileg a Vigilia című folyóirat 1987. januári számában látott napvilágot. Bár Endó 1997-ben elhunyt, s így nem a teljes életpályája értékelését olvashatjuk a következőkben, kortársa, Péter atya lényeglátó, ma is érvényes képet rajzol a kiadónk gondozásában hamarosan megjelenő Csodálatos bolond című regény szerzőjének keresztény hitvallásáról.
A zene sója
Dénes-Worowski Marcell karmester, Seidl Dénes trombitaművész. Egyre népszerűbb közös zenepedagógiai vállalkozásuk a ZeneMűvek, céljuk pedig nem kevesebb, mint hogy a komolyzenét tegyék fogyaszthatóvá és érthetővé, s ha kell, kicsit komolytalanná is. Arról is kérdeztük őket, hogyan tudják megélni hitüket gyakorló muzsikusokként.
„Belegondolni is rossz”
Míg az idősebb generációk a történelmi hitelesség szemüvegén keresztül nézik, és erősen kritizálják a sorozatot, a címszereplő számára lényegében elképzelhetetlen, hogy akár csak hasonló történjen vele, mint filmbéli karakterével. A fiatal színművészt arról kérdeztük, hogyan öltötte magára, miként viselte és hogyan ítéli meg a besúgószerepet.
Iskoladrámától a musicalig
Mi a közös Mikes Kelemenben és Esterházy Pálban? Mi köti össze Leopold Mozartot Emmanuel Macronnal vagy a Marvel moziverzum barátságos és közkedvelt Pókemberének megszemélyesítőjével, Tom Hollanddal? Egykori jezsuita diákokként valamennyien aktív szereplői voltak iskolájuk színjátszó közösségének, amelyben pallérozhatták kiállásukat és előadói készségüket.
Egyensúlyban a hullámok tetején
Még negyvenéves sincs, de már tíz éve tanít a Zeneakadémián, és négy gyermek édesapja. Évekre előre tele a naptára hazai és külföldi koncertfelkérésekkel, éppen most indít új recept alapján ismeretterjesztő sorozatot, szabadidejében pedig természetfilmeket forgat. Soha nem ivott még energiaitalt, mégis tele van energiával. Hogy mi a titka? A kifejlett önérzékelés – és a tudatos halogatás.
Egyszerűség és figyelem
A csend és a figyelem igénye oka és magyarázata lehet a tér tisztaságára vonatkozó kívánalomnak. A zajból elemelkedve, egy őseredeti tudásnélküliség állapotához közelítve a teljes figyelem állapotára kell törekednünk. Olyan tisztaságot érintünk, amely áttetsző, és átengedi magán a fényt, amely az egyetemes médiuma. Ebben az összefüggésben pedig nem elsősorban a térstruktúra egyszerűsége a fontos, hanem a szív egyszerűsége és érdekmentessége.
Előbb volt temetőnk, mint házunk
Ha egy tetszőleges este bekapcsoljuk odahaza a tévét, és végigpörgetünk egy tucat csatornán, jó esélyünk van arra, hogy belefussunk egy komoly lövöldözésbe, esetleg egy seregeket megmozgató csatába, és tanúi lehetünk, ahogy százával hullanak az emberek a képernyőn. Akár filmeket, sorozatokat, akár videojátékokat vizsgálunk, első pillantásra úgy tűnhet, túlnyomórészt olyan alkotások készülnek, melyekben az emberi élet értéktelen. Most azonban nézzünk néhány olyan példát, amely épp a halandósággal való szembenézést állítja a középpontba, ezzel messze felülmúlva zsánere átlagos darabjait. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből. Bővebben „Előbb volt temetőnk, mint házunk”
Nem tyúkanyó, hanem anya
Berg Judittal eredünk népszerű meséinek forrásvidékére. A Maszat, a Hisztimesék, a Rumini, a Lengemesék vagy az Alma szerzője szerint a mese a túlélés eszköze lehet. Emellett arról is kérdezzük az írót, mitől hiteles egy meseíró, tényleg megfenyegették-e a Rumini folytatásáért, és miért küzd a szuperháziasszony sztereotípiája ellen.
Streamház az egész világ
Ment-e az online közvetítések által a világ elébb? Mit nyerünk és mit vesztünk azzal, hogy jobb híján az internetre költözött minden színházi és komolyzenei előadás? A hazai online kultúrteret szakértők és érintettek segítségével jártuk körül, és arra jutottunk, hogy meglehetősen kétarcú a helyzet. Részlet A Szív magazin márciusi számában megjelent cikkünkből.
Egy ágostoni dilemma: jazz a templomban?
A XXI. század harmadik évtizede felé lépdelve talán már nem elsietett kijelentés, hogy a jazz kiérdemelte, hogy felhangozhasson a templomokban. Minden azon múlik, ki mit hall vagy lát bele ebbe a muzsikába. Eszközkészlete vitán felül ugyanúgy alkalmas Isten dicséretére, képes a hívők hangulatát felerősíteni, mint szinte bármelyik más zenei műfaj. Bővebben „Egy ágostoni dilemma: jazz a templomban?”
„Mindenki megtalálhatja a saját könyvét”
A könyves rendezvények sorozatos elmaradásával mostanra úgy látszik, hogy egyedül a Margó fesztivál tudott – ha átalakított, online formában is – megmaradni. Valuska Lászlóval, a fesztivál főszervezőjével a jelen kihívásairól, a kultúra fontosságáról, az építkezésről és a nyitottságról beszélgettünk. Bővebben „„Mindenki megtalálhatja a saját könyvét””
Két pápa egy színpadon
Interjú Lukács Sándorral és Jordán Tamással
Váratlan világsikert aratott a közelmúltban A két pápa című Netflix-film, amely Anthony McCarten 2017-ben megjelent drámája alapján készült. A színpadi művet most Budapesten, a Rózsavölgyi Szalonban állítják színpadra, Vecsei H. Miklós rendezésében, Magyarországon elsőként. A két főszereplővel beszélgettünk. Bővebben „Két pápa egy színpadon”