Paksa Balázs

Smoke Sauna Sisterhood – A megtisztulás rítusa

Kerültünk-e már olyan helyzetbe, hogy hirtelen életünk legféltettebb titkairól meséltünk egy vadidegen embernek egy vadidegen helyen? S utólag mintha magunk sem értettük volna, mi váltotta ki ezt az őszinteségi rohamot… A hely szelleme? Vagy az a különleges összehangolódás, amit a másikkal éreztünk? A Sundance-nyertes Smoke Sauna Sisterhood a nyári forróság közepén a hűvös Észtországba invitál minket, egy szauna mélyére, ahol feltárul a lélek.

Vannak profán gyóntatóhelyeink: a fodrász, a kedélyes buszvezető melletti szűk terület, a kisbolt pénztárja vagy egy orvosi rendelő mind-mind a személyes lélekbontakoztatás színtere lehet. Sokszor csak a csevegésig jutunk el, máskor azonban döbbenetes mélységek tárulnak fel, miközben csattog az olló, csörög a kassza, vagy várunk a receptre. Még a nem hívő, Istentől való szabadságára oly büszke ember is érzi, hogy szüksége van olyan alkalmakra, amikor kiöntheti egy másik embernek mindazt, ami a szívét nyomja. Anna Hints nemzetközi koprodukcióban készült dokumentumfilmje, a Smoke Sauna Sisterhood, ilyen helyre viszi nézőjét: különleges összezártságba, ahol forróság és jéghideg csap össze, s testileg-lelkileg lemeztelenedünk. Kemény próba ez, s nem feltétlenül testi vonatkozásban: nagyobb ugrás elérni a lelki intimitást. A film főhősei, öt asszony beszél elharapott mondatokban, néhol kacagva, máskor könnyekkel küszködve a saját életéről. Közben látjuk őket léket ütni a jeges tóba, felhevíteni a köveket, egymás hátát masszírozni, majd a havas tájba kirohanva énekelni. Valami ősit, ráolvasásfélét, amitől az egész cselekmény rítusszerűvé válik.
A magyar forgalmazású plakáton nem véletlen a tizenhatos karika: Hints filmjében leplezetlenül ábrázolja a meztelenséget, de nem azért, hogy férfivágyat vagy női védtelenségérzést keltsen a nézőben. Egyszerűen az intimitás megteremtésének első lépcsőfoka a levetkőzés. Ezek a nők tisztában
vannak testi adottságaikkal, s azzal is, hogy itt, egymás között nem kell sem szégyenkezniük, sem kelletniük magukat: természetes testfelfogásuk távol áll mind a nyílt erotikától, mind a prüdériától. A szexualitást bizonyos szempontból fetisizáló, más irányokból viszont súlyosan tabusító korunkban ritka fejlemény ez, s komoly üzenet.


Középkorú hőseink nem kérnek elnézést azért, mert nem manökenalkatúak, s alapvetően jól érzik magukat a bőrükben. A forróság bódít, a hideg frissít, a kettő kontrasztja pedig elevenít. S az asszonyok beszélnek. Nem beszélgetnek (vagy csak ritkán), inkább monológokat hallunk. Türelmesen végighallgatják egymás vallomásait, csak néha-néha szólnak közbe. A lelki intimitás törékeny közege felszín-re engedi a mélyben lévő rezdüléseket: ki traumatikus gyerekkoráról, ki az őt sújtó igazságtalan társadalmi elvárásokról, ki személyes küzdelmeiről mesél. Párkapcsolati dilemmák, abortusz, mellrák, tiltott vonzalom és halálfélelem egyaránt terítékre kerül, s a néző gyorsan elfelejti, hogy tulajdonképpen leskelődik, ugyanis magával ragadják a történetek. Hints főként a női szerepek és változásaik köré rendezi asszonyainak megszólalásait, s a dokumentumfilmes külsőségek dacára egy játékfilm dramaturgiai tudatosságával súlyozza őket. Kicsit talán didaktikus is az épülő feszültség, de ennyi megbocsátható, hiszen a női lélek legbensőbb tájaira szállunk le.
A Smoke Sauna Sisterhood legalább ennyire szól a posztmodern ember rítusigényéről is. Mert hiába tagadjuk, ma is szükségünk van olyan közösségi cselekvésekre, melyekben individuális énünk feloldódik, s részévé lesz egy nagyobb egésznek. Ha úgy tetszik, a teljességnek. A filmben bemutatott szaunarítus tökéletes példája ennek: a felkészülés, a felszabadító pillanat(ok) és a levezetés egyaránt bevett rend szerint követik egymást, és ismételhetők. A lélek ugyanis egymás után többször is megszólaltatható – egészen addig, míg végleg leteszi terheit. A vízpermettel, a gőzzel és a frissen szedett, hátcsapkodó növénycsokorral mintha a múltbeli tévedések, bűnök és traumák is távoznának.Test és lélek egységét így megélni egészen különleges érzés: hétköznapi szerepeinkben szigorúan szétdarabolt énünk újra egységes, élő személyiséggé áll össze.


A filmben időről időre megszólal egy arc nélküli, idősebb hang. Eredete bizonytalan: szólhat a múltból (akár egyik főszereplőnk nagymamájaként), és a jövőből is (annak szavaként, akivé az asszonyok válhatnak majd). E misztikus szál csak látszólag metszi keresztbe a dokumentumfilmes eszköztárat: valójában első számú bizonyítéka annak, hogy igazából rítusfilmet látunk. Beavató képeket, amelyek után mi is egy kicsit megtisztulva lépünk ki a moziból.

Anna Hints: Smoke Sauna Sisterhood (Savvusanna sõsarad), Alexandra Film / Kepler 22 Production, 2023, 89 perc

Körösvölgyi Zoltán

Modernista templom – egy kis faluban?

„Amit befogadunk, annak módja szerint fogadjuk be, akik vagyunk.”
(Mustó Péter: Ami megtart)

Van egy kis falu Borsodban, a Bükk lábánál, amelynek méltatlanul kevéssé ismert, kiemelkedő építészeti értéket képviselő modernista temploma az egyik elsőként épült meg az államszoci­alizmus időszakában, közelmúltbéli rekonstrukciója pedig a 2023-as Média Építészeti Díja után lapzártánkkal egyidőben a legrangosabb nemzetközi műemlékvédelmi szervezet, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának díját is elnyerte. Ami a franciáknak és a nemzetközi építészet­történetnek Le Corbusier ronchamp-i Magasságos Miasszonyunk-kápolnája, az nekünk Csaba László cserépváraljai Munkás Szent József-temploma – még ha a kettő léptéke, nemzetközi ismertsége nem mérhető is össze. Bővebben „Modernista templom – egy kis faluban?” »

Soós Anita

Kimondani a kimondhatatlant

„Hiszek Istenben, mindössze ennyit tudok mondani. Ez a hit sokkal inkább valamiféle láthatatlan jelenlét élményén alapul, mint azon a gondolaton, hogy mi az Isten. Ezt a jelenlétet hol erősebben, hol gyengébben érezzük. De Isten néma hangja mindig hallható, távollévő jelenléte mindig érezhető” – vallja a 2023 októberében irodalmi Nobel-díjjal kitüntetett norvég Jon Josse. Bővebben „Kimondani a kimondhatatlant” »

Jenei Gyöngyvér

A révész két part között

A Szív ifjúsági rovatának főszerkesztőjeként és a Szentjánosbogár közösség alapítójaként is ismert, de eredeti hivatása szerint magyar-lengyel műfordító, és nem is akármilyen. Balassi, Márai, Krúdy, Kosztolányi és még sok más fontos magyar szerző szövegeinek megismertetését köszönhetjük neki mi is és a lengyel olvasók is. A világirodalom és a nemzetek közötti megértés munkásának tapasztalatairól beszélgettünk.

Bővebben „A révész két part között” »

Végh Dániel

„Tanárokra mindig szükség lesz”

Miközben a kivitelezés hajrájában, a július végi szikrázó napsütésben bejártuk a zuglói Szent István Zeneház pincétől a padlásig megújult és kibővült épületét, Makovecz Pál igazgató azt fejtegette, hogy mire a mostani diákjaik lediplomáznak, az oktatásügy területe felett is biztosan kiderül az ég. Mesébe illő, happy enddel végződő történet következik egy kivételes iskoláról. Bővebben „„Tanárokra mindig szükség lesz”” »

Bálint Zsolt

Mária Terézia lepkészkedő jezsuitái

A barokk kor jezsuita iskoláiban egyedülálló módon tanították a ma természetismeretnek neve­zett tantárgyat. A kíváncsiságból fakadó megfigyelés és a kísérletezgetés nem maradt elméleti vagy bölcseleti síkon. A jezsuita atyák nem hipotéziseket gyártottak, hanem miután a tapaszta­latokat összegyűjtötték és rendszerezték, átültették őket a gyakorlatba.

Bővebben „Mária Terézia lepkészkedő jezsuitái” »

Jenei Gyöngyvér

Kultusz vagy költészet?

„Egyszer mindenki volt Petőfi, egyszer mindenki lesz” – írja Szilágyi Ákos költő. Petőfi Sándor már óvodáskorunktól közösséghez tartozásunk egyik jelszava, később a nemzet hősének neve, még később utca, tér, szobor. Margócsy István irodalomtörténésszel, a Petőfi emlékezete című tavaly megjelent szöveggyűjtemény szerkesztőjével a hatalmas kultusz működéséről és az „igazi” Petőfi megismerésének lehetőségeiről beszélgettünk.

Bővebben „Kultusz vagy költészet?” »

Major Szabolcs

Tíz centivel a föld fölött

Nemrég került a mozikba az Átjáróház, mely olyan mezőnyben indul, melyben kevés hazai alkotás: látványfilmként. A rendező­vel a magyarországi filmezésről, a vallás és a hit művészetben betöltött szerepéről, kecskekiképzésről és a mozi jövőjéről is beszélgettünk.

Bővebben „Tíz centivel a föld fölött” »

Szigeti László

Poirot apostol

Gondoltak már arra, hogy a hitnek lehet bármilyen komolyabb kapcsolata a krimivel? S arra, hogy a mindennapok és a színpadon, filmen játszott szerepek felismerései, valóságai, igazságai hogyan járják át egymást? Ennek a fajta „átélésnek” is részese David Suchet, aki a felejthetetlen belga magándetektív, Hercule Poirot megformálójaként lopta be magát a legtöbbünk szívébe. A sajátjának a legmélyére pedig több megnyilatkozásában is bepillantást engedett már a közönségnek. Az alábbi cikk A Szív magazin 2022. márciusi számában jelent meg.

Bővebben „Poirot apostol” »

Nemeshegyi Péter SJ

Egy japán katolikus regényíró istenképe

Az alábbi tanulmány eredetileg a Vigilia című folyóirat 1987. januári számában látott napvilágot. Bár Endó 1997-ben elhunyt, s így nem a teljes életpályája értékelését olvashatjuk a következők­ben, kortársa, Péter atya lényeglátó, ma is érvényes képet rajzol a kiadónk gondozásában hamarosan megjelenő Csodálatos bolond című regény szerzőjének keresztény hitvallásáról.

Bővebben „Egy japán katolikus regényíró istenképe” »

Kaposi Brúnó

A zene sója

Dénes-Worowski Marcell karmester, Seidl Dénes trombitaművész. Egyre népszerűbb közös ze­nepedagógiai vállalkozásuk a ZeneMűvek, céljuk pedig nem kevesebb, mint hogy a komolyzenét tegyék fogyaszthatóvá és érthetővé, s ha kell, kicsit komolytalanná is. Arról is kérdeztük őket, hogyan tudják megélni hitüket gyakorló muzsikusokként.

Bővebben „A zene sója” »

Végh Dániel

„Belegondolni is rossz”

Míg az idősebb generációk a történelmi hitelesség szemüvegén keresztül nézik, és erősen kritizálják a sorozatot, a címszereplő számára lényegében elképzelhetetlen, hogy akár csak hasonló történjen vele, mint filmbéli karakterével. A fiatal színművészt arról kérdeztük, hogyan öltötte magára, miként viselte és hogyan ítéli meg a besúgószerepet.

Bővebben „„Belegondolni is rossz”” »

Janka György

Iskoladrámától a musicalig

Mi a közös Mikes Kelemenben és Esterházy Pálban? Mi köti össze Leopold Mozartot Emmanuel Macronnal vagy a Marvel moziverzum barátságos és közkedvelt Pókemberének megszemélyesítőjével, Tom Hollanddal? Egykori jezsuita diákokként valamennyien aktív szereplői voltak iskolájuk színjátszó közösségének, amelyben pallérozhatták kiállásukat és előadói készségüket.

Bővebben „Iskoladrámától a musicalig” »

Végh Dániel

Egyensúlyban a hullámok tetején

Még negyvenéves sincs, de már tíz éve tanít a Zeneakadémián, és négy gyermek édesapja. Évekre előre tele a naptára hazai és külföldi koncertfelkérésekkel, éppen most indít új recept alapján ismeretterjesztő sorozatot, szabadidejében pedig természetfilmeket forgat. Soha nem ivott még energiaitalt, mégis tele van energiával. Hogy mi a titka? A kifejlett önérzékelés – és a tudatos halogatás.

Bővebben „Egyensúlyban a hullámok tetején” »

Gájer László

Egyszerűség és figyelem

A csend és a figyelem igénye oka és magyarázata lehet a tér tisztaságára vonatkozó kívánalomnak. A zajból elemelkedve, egy őseredeti tudásnélküliség állapotához közelítve a teljes figyelem állapotára kell törekednünk. Olyan tisztaságot érintünk, amely áttetsző, és átengedi magán a fényt, amely az egyetemes médiuma. Ebben az összefüggésben pedig nem elsősorban a térstruktúra egyszerűsége a fontos, hanem a szív egyszerűsége és érdekmentessége.

Bővebben „Egyszerűség és figyelem” »

Major Szabolcs

Előbb volt temetőnk, mint házunk

Ha egy tetszőleges este bekapcsoljuk odahaza a tévét, és végigpörgetünk egy tucat csatornán, jó esélyünk van arra, hogy belefussunk egy komoly lövöldözésbe, esetleg egy seregeket megmozgató csatába, és tanúi lehetünk, ahogy százával hullanak az emberek a képernyőn. Akár filmeket, sorozatokat, akár videojátékokat vizsgálunk, első pillantásra úgy tűnhet, túlnyomórészt olyan alkotások készülnek, melyekben az emberi élet értéktelen. Most azonban nézzünk néhány olyan példát, amely épp a halandósággal való szembenézést állítja a középpontba, ezzel messze felülmúlva zsánere átlagos darabjait. Részlet a Szív magazin novemberi számában megjelent cikkből. Bővebben „Előbb volt temetőnk, mint házunk” »