Tizennyolc éves kora óta ír aktívan. Ismertségét és népszerűségét A Szent Johanna gimi című naplóregény-sorozat hozta meg számára. Magyarország egyik legnépszerűbb ifjúságiregény-írójával beszélgettünk.
Mi ösztönözte arra, hogy már a kezdetekkor, A Szent Johanna-sorozattal a fiatalok felé forduljon, ennek a korosztálynak az életéből és lelkéből mutasson meg valamit?
– A Szent Johanna gimi előtt már jelentek meg könyveim, főleg romkom és chick lit [chick literature – „csajos” irodalom] kategóriában, azonban úgy gondoltam, hiánypótló lehet egy fiataloknak szóló iskolai történet, ami „itt és most” játszódik. Így jött A Szent Johanna gimi ötlete. Ezt annyira szerettem írni, és annyira jól éreztem magam az ifjúsági műfajban, hogy maradtam is benne.
– Sok személyes olvasói történettel találkozik a regények kapcsán. Mit jelent önnek, hogy ilyen közvetlenül tud kapcsolódni egy generációhoz?
– Borzasztóan fontos számomra, hogy elérhető legyek az olvasóknak, és hogy közvetlenül nekem is tudjanak írni. Ezt főleg privát üzenetek formájában teszik meg; így sokkal személyesebb, mint publikusan, és sokszor egészen közeli bepillantást enged egy olvasóm életébe vagy aktuális hangulatába. Nagyon hálás vagyok, hogy megosztják velem ezeket a történeteket.
– Emlékszem, hogy a suliban a Szent Johanna „vette ki a kezünkből a telefont”. Én akkor nem sokat olvastam a kötelezőkön kívül, ezt mégsem tudtam letenni. Jártak körbe a sorozatrészek a lányok között az osztályban. Szerettük olvasni, mert a magunkénak éreztük, és el tudtunk mélyedni benne. Milyen tapasztalat ilyen ugródeszkának lenni az olvasásban?
– Elképesztő, mennyien mondják, hogy A Szent Johanna gimi szerettette meg velük az olvasást, és hogy az volt az első könyv, amit maguktól olvastak. Hihetetlenül büszke vagyok erre, de arra is, hogy a mai napig ugyanúgy látom a tizenévesek kezében, mint a regénysorozat megjelenésekor. Azt hiszem, íróként nincs ennél nagyobb visszaigazolás.
– A Szent Johanna gimi vagy a Bexi-sorozat szinte kikerülhetetlen olvasmány tizenhárom-tizennégy évesen. Ami azért izgalmas, mert akik olvassák, még nem a gimnáziumi mindennapokat élik, hanem csak készülnek erre. Sok visszajelzést kap gimnazisták tapasztalataiból, amelyekből inspirálódhat?
– Az olvasói visszajelzések általában arra vonatkoznak, hogy velük is hasonló történt, mint a könyveimben, vagy pont úgy éltek meg valamit, ahogyan a szereplőim. Ezek hatalmas elismerések, azonban nem szoktam inspirálódni belőlük, mert olyankor én már általában bőven a következő vagy egy későbbi regényemen dolgozom, aminek a története még nem ismert.
– Milyen témákat tervez 2025-re?
– Két regényem is megjelenik idén: késő tavasszal egy egyrészes romantikus könyvem érkezik, a húszas éveikben járó szereplőkkel, év végén pedig jön a Belvárosi Deák sorozatom második része, a Mindig történik VALAMI a Deákban folytatása.
